Drasztikus adósságcsökkentésre van szükségünk

A 30-as évek nagy világválsága óta a világon a GDP-hez viszonyított adósságállomány 45 esetben csökkent, 32 esetben ez pénzügyi válság után következett be, ezen belül 16 alkalommal megszorító csomagokkal igyekeztek megoldani a kormányok a helyzetet - mondta az igazgató.

Az adósság vissza nem fizetése hosszabb távon káros, recessziót és magas munkanélküliséget okoz, és nem megoldás az adósság csökkentésére a magas infláció sem, mert az a bérből és fizetésből élőket sújtja - fűzte hozzá Simonyi Tamás. A megszorító csomagok ugyanakkor megoldást jelenthetnek, mivel viszonylag ezek okozzák a legkisebb gazdasági visszaesést. Egy-egy válság után mindig el kellett telnie 4-5 évnek ahhoz, hogy az adósságállomány számottevő csökkenése és a gazdaság bővülése mellett erőre kapjanak a gazdaságok, a GDP növekedés azonban önmagában nem elég.

Korábban az államoknak lehetőségük volt arra, hogy kontraciklikus gazdaságpolitikával élénkítsenek, jelenleg azonban nincs ilyen mozgástér, mert a válság beköszöntekor már "ellőtték ezt a puskaport". Az Egyesült Államokban máig állami élénkítés folyik, azonban ezt nem lehet hosszú távon folytatni. Az államadósság csúcspontjának elérése után komoly megszorításokra van szükség, erre azonban az amerikai kormány egyelőre nem hajlandó. Ezzel szemben az európai gazdaságok már a takarékoskodás útjára léptek - emelte ki Simonyi Tamás. Hozzáfűzte: minél később kezdődik el az adósságcsökkentés, annál fájdalmasabb intézkedésekre van szükség.

Az igazgató elmondta: a pénzügyi rendszer elsődleges célja jelenleg a stabilitás és a biztonság megteremtése, ez azonban a profitabilitás rovására megy. A bankoknak több tőke kell, nagyobb tartalékokat kell képezniük, meg kell tartaniuk likviditásukat, és több embert kell alkalmazniuk a kockázatkezelésre. Így azonban csökkenhetnek a profitok, ami szereplők eltűnéséhez is vezethet a bankrendszerben.

Simonyi Tamás hangsúlyozta: a világon most mindössze hét olyan bank van, amelynek a mérlegfőösszege nagyobb mint a telephelyéül szolgáló ország GDP-je.

A válság kapcsán a pénzügyi rendszert megsegítő program nagysága a GDP 12,5 százalékát tette ki, ennek nagy részét a bankok újratőkésítésére költötték. Ezzel a bankrendszer vesztesége és túlzott eladósodottsága gyakorlatilag átment egy másik mérlegbe, az állam mérlegébe, vagyis az adófizetők állják ennek a költségeit.

A KPMG igazgatója szerint a bankoknak nagyon nehéz hitelportfóliójukat csökkenteni, mivel a válság miatt az ügyfelek sem tudják visszafizetni hiteleiket, nincs forgalom és működőtőke, csökken a jövedelmezőség. Úgy vélekedett: a válság utáni időkben jelentősen meg fog változni a bankrendszer, és elképzelhető, hogy az egy-egy régióra, vagy termékre koncentráló bankok a hitelezési tevékenységen kívül minden más, nem tőkeigényes tevékenységet kiszerveznek, nem akarnak majd "bankbirodalommá" válni.

Simonyi Tamás szerint ha a magyar, illetve a kelet-európai bankrendszerben a jövedelmezőség nem tér vissza a válság előtti, 25 százalékos jövedelmezőségi szintre, akkor be fog indulni egy bankokkal való üzletelés, vagyis a "gyenge" bankok számára a túlélés egyik formája a befektetések eladása lesz. Azonban az is fontos kérdés, hogy ki akar bankot venni, mivel kevés olyan bank van, amelynek van annyi felesleges tőkéje hogy egy másikat megvegyen.

MTI