Sok politikai pályára ácsingózó honpolgárnak komoly finanszírozási gondjai lehetnek április végével: vissza kell fizetniük a Magyar Államkincstártól az országgyűlési képviselőkampány finanszírozására felvett 1-1 millió forintot. A tegnapi választáson 1571 egyéni jelölt indult a 106 választókerületben, többségüknek ugyanakkor esélyük sem volt arra, hogy érdemben beleszóljanak a választási küzdelembe.
Sokba fájt a hanyagság is A jelölőszervezetek és az egyéni indulók számára nem csak a kampányfinanszírozásra kapott összegek visszafizetése fájhat: az NVI márciusban milliárdos tételben szabott ki – szintén megfellebbezhetetlen - bírságot azon jelöltekre és szervezetekre, akik határidőben nem vitték vissza a fel nem használt ajánlóíveket. Ezek a sorszámmal és hitelesítő bélyegzőlenyomattal ellátott dokumentumok hivatalos iratnak minősülnek, így elveszítésük, megsérülésük esetén a törvény ívenként a minimálbér felének megfelelő, 50 ezer 750 forintos bírságot köteles az NVI mérlegelés nélkül kiróni az íveket felvevőkre. |
Sokan nemcsak elhivatottságból, hanem azért is indulhattak, mivel a korteskedés finanszírozását az állam támogatta. Ugyanakkor a kampányfinanszírozási törvény értelmében mindazon egyéni képviselőjelöltnek vissza kell fizetnie a megkapott támogatás összegét, akiknek nem sikerült legalább a leadott érvényes szavazatok 2 százalékát összegyűjteniük. A feltételek szerint a Nemzeti Választási Iroda a választás választókerületi eredményének jogerőre emelkedését követő napon értesíti a kincstárt, amely a jelölt befizetési kötelezettségéről határozatot hoz, amellyel szemben fellebbezésnek nincs helye. A befizetési kötelezettség az azt követő tizenötödik napon válik esedékessé, amikor a kincstár határozatát a bíróság helybenhagyta vagy a keresetindításra nyitva álló határidő eredménytelenül telt el.
Kibújni nem nagyon lehet: ha a jelölt a befizetési kötelezettségét az előírt határidőre nem teljesíti, akkor a kincstár a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál kezdeményezi a tartozás adók módjára történő behajtását.
A fenti feltételrendszer egyértelműsíti: korántsem biztos, hogy pusztán a választókért érzett felelősség vezette egyes kisebb pártokat arra, hogy jelöltjeik számára azt javasolja: ne vegyék fel a költségtérítést. Ez ugyanis – azon túl, hogy jól kommunikálható volt – a jelöltek többségét megmentette egy át nem gondolt eladósodottságtól.
A pártfinanszírozás terén ugyanakkor nyertek a jelölőszervezetek. A törvény értelmében ugyanis az a párt, amely legalább 27 egyéni választókörzetben jelöltet tudott állítani, már 149,2 millió forintos támogatásra volt jogosult, amely az eredménytől függetlenül a kampányra volt fordítható visszafizetési kötelezettség nélkül. (A pártoknak ugyanakkor éves beszámolóikban kell majd feltüntetniük, milyen eszközök révén költötték a kampányra ezeket az összegeket.) Az 54 helyen képviselőt indító párt 298,5, a 80 helyen indulni tudó pártok 447,7, míg a valamennyi parlamenti választókörzetben elindult nagypártok 597 milliós támogatást kaptak a kincstártól a kampányra.