A politika hazugsága, az agrárium válsága

„Eljött az idő, hogy véget vessünk a politikai haszonszerzés elvén működő agrárpolitikának. A szakmának kell végre előtérbe kerülni.” Így értékeli a kormányváltással kínálkozó lehetőséget Széplaki Tamás, a nyugat-dunántúli agrár-cégcsoport vezetője, aki nemcsak itthon sürgeti az ágazati reformokat. Meggyőződése ugyanis, hogy tarthatatlanná vált az – elhibázott, hazugságokon és féligazságokon alapuló – európai és magyar agrárpolitika. Sürget az idő, mert az idei szezon – az egyre extrémebb időjárással, a világgazdasági krízissel és az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás májusi életbe léptetésével – az elmúlt negyedszázad egyik legbizonytalanabb, legtöbb kihívást jelentő éve lehet az agráriumban.

Ezért végre be kell ismerni, hogy a családi gazdaságokra alapozott termelés nem versenyképes. Ebben a szerkezetben az európai – és ezen belül a magyar – mezőgazdaság drágán termel, nem hatékony. Csak úgy tudták életben tartani az elmúlt évtizedekben is, hogy behozatali kvótákkal és védővámokkal korlátozták az EU-n kívülről érkező agrártermékek piacra jutását és – területalapú támogatások formájában – jövedelemkiegészítő juttatást fizettek  az uniós termelőknek. (Ez az agrártámogatás 15 évvel ezelőtt az EU büdzséjének kétharmadát tette ki, de még napjainkban is csaknem 40 százalék.)

A jóléti államok luxusa

„Ez a rossz szerkezetű, drága mezőgazdaság volt eddig a jóléti államok luxusa” – ismerte el a cégcsoport vezetője. Ebben azonban fordulatot hozott az elmúlt néhány év. Az európai ipar, főleg az autógyártás ugyanis szintén válságba került. Az EU így kénytelen csökkenteni a közvetlen kifizetéseket és szabadkereskedelmi megállapodások sorával meg kellett nyitnia a határait az import agrártermékei előtt.

„Míg az EU-ban az elhibázott agrárpolitikával mesterségesen tartják fenn a versenyképtelen mezőgazdaságot, addig Magyarországon – agrárpolitika címén – valami teljesen másról volt szó” – részletezi a peresztegi cég vezetője. Azt tapasztalta, hogy az elmúlt tizenhat évben a szakmaiság szinte szitokszóvá vált itthon. Nem a hatékony, innovatív gazdálkodás volt ugyanis a fő cél, hanem az uniós közvetlen kifizetések és fejlesztési támogatások „becsatornázása” úgy, hogy az a NER társadalmasítását szolgálja. Az EU-s pénzeket ezért a politikai lojalitás és a hűség alapján osztották el. Ezt szolgálta – a cégcsoport vezetője szerint – nemcsak a hatályos földforgalmi törvény, hanem az egyéb jogszabályok is. E politikának tudja be azt is, hogy az elmúlt tizenhat évben a hazai feldolgozott élelmiszeripari termékek mennyisége és aránya is vészesen lecsökkent. „Olyan primer alapanyagtermelő-országgá váltunk, ahol a gazdálkodóknak az EU-n kívüli országokból dömpingáron érkező termékekkel kell versenyezni” – tapasztalja Széplaki Tamás.

Az EU következő nyolcéves költségvetési időszakában – a tervezet szerint több teret adva a tagországoknak, a családi gazdaságokra alapozva – ugyanez a szemlélet érvényesülhet az agrárkifizetéseknél. Pedig, ha az európai gazdasági környezet nem javul, Széplaki Tamás szerint az EU támogatási rendszere pár éven belül fenntarthatatlanná válik, mert a jelenlegi támogatási szint több mint kétszeresére lenne szükség. „De az látszik, hogy az EU nem tud és nem is akar több pénzt áldozni a mezőgazdaságra, viszont elvárná, hogy a termelők piaci szereplőként vegyenek részt az immár liberalizált európai piacon. A kettő nem megy egyszerre”– állítja a nagygazdaság első embere, aki szerint így a termelők fele öt éven belül eltűnik majd a piacról.

Európa ugyanis már nem engedheti meg többé azt a luxust, hogy nem hatékony, a gazdaságban nem hasznosuló támogatásokat fizessen. „Támogatásra továbbra is szükség van, de csak ott, ahol hasznosul és értéket teremt” – előlegezi meg Széplaki Tamás. Meggyőződése ugyanis, hogy az agrárium lépéskényszerben van. Nagy változásokra van szükség, hogy a piaci viszonyok érvényesüljenek, és meg kell tisztítani a politikai sallangoktól is. Olyan kiszámítható jogi környezet kell, amiben hosszú távon tervezhetnek a piaci szereplők.

A vidék nem egyenlő a mezőgazdasággal

Alapjaiban változott meg a magyar vidék az elmúlt harminc évben. Ma már mindössze a vidéki lakosság öt-hat százaléka él – vállalkozóként vagy alkalmazottként – közvetlenül a mezőgazdaságból. A mai magyar falu lakosságának döntő többsége már nem kapcsolódik a mezőgazdasághoz. „Ki kell végre mondani, hogy a vidék nem egyenlő a mezőgazdasággal” – állítja Széplaki Tamás, aki szerint így a vidékpolitika se lehet agrárpolitika, és ez fordítva sem igaz.