Az élelmiszer 90 százalékát nem helyi termelőtől vesszük, pedig mindenki nyerne vele

2012-ben baráti beszélgetésekből nőtt ki a bevásárlóközösség ötlete Nyíregyházán. A helyi kulturális kreatívokat célozták meg. Azt a réteget, amelyik egyetlen politikai táborba se tud betagozódni, de közben aktívak, szociálisan érzékenyek, és sokan közülük egyedül érzik magukat. A felhívás sokakat megszólított, találkozóról találkozóra egyre többen lettek. Innen már csak egy lépés volt a bevásárló közösség ötletének felvetése. „Amikor helyben összeállnak emberek és elkezdenek közösen kitalálni valamit, akkor rengeteg kihasználatlan kapacitás és erőforrás tud megmozdulni” – mesélt a kezdetekről a 444-nek Zalatnay László, a Nyíregyházi Kosár egyik szervezője.

A Kosárba jelenleg 40-60 termelő szállít be, a szám szezonálisan változik. Induláskor még a Kosár önkéntesei keresték meg a termelőket a piacon, de most már jellemzően a termelők jelentkeznek. Nem is tudnak mindenkit bevenni, új hely csak akkor nyílik, ha valamelyik termék épp hiánycikk.

Nyíregyháza 117 ezer lakosából a Kosár jelenleg nagyjából 150-170 családot lát el élelmiszerrel, ez még nem az a szint, amikor egy termelő csak ebből meg tudna élni, így a legtöbben járnak piacokra is árusítani. De olyan termelő már akad, akinek a Kosár lett a fő bevételi forrása, ahogy olyan is, akinek régen más munkát is kellett vállalnia a mezőgazdaság mellett, míg ma már főállású gazda lehet.

A Kosár központi eleme egy webshop, ahova a termelők maguk tölthetik fel, mit kínálnak éppen, a vásárlók pedig szerda éjfélig kiválaszthatják, hogy mire van szükségük. Csütörtökön a termelők megkapják a rendelést, péntek délelőtt pedig leszállítják a Kosár központjába. A Kosár önkéntesei átveszik a termékeket a nyugtákkal együtt, és ezt már ők adják tovább a vásárlóknak, akik délután kettő és hat között érkeznek. Lényeges elem, hogy a Kosár önkéntesei nem veszik meg a termékeket a termelőktől, hiszen akkor odalenne az őstermelőknek járó áfamentesség, csupán átveszik azokat, ennek kereteit a honlapjukon elérhető szerződések biztosítják. Egy átlagos pénteken 15-18 önkéntes segíti a Kosár munkáját, vannak köztük nyugdíjasok, de aktív korúak is, cégvezetők, gazdálkodók és vállalkozók.

A visszajelzések alapján a vevők számára elsősorban nem az ár, hanem az ár/érték az igazán fontos mutató: a Kosárba járó vevők hajlandóak megfizetni a jó minőséget, ha tudják, hogy a tojást tojó csirke valóban kapirgált.És ráadásul szerinte az sem igaz, hogy a helyi termékek drágábbak lennének a szupermarketekben és multiknál kapható árukhoz képest: Zalatnay szerint a multik trükkje annyi, hogy mindig van pár kirakatba kirakott termék, melyet beszerzési áron árusítanak, a vásárlók emiatt betérve pedig minden mást is ott vesznek meg, és a végén egyáltalán nem járnak jobban, mintha a helyi gazdák termékeit vették volna meg. A vásárlók és a helyi gazdák összeismertetése is célja a projektnek: időnként meghívnak egy-egy termelőt, aki kóstolót tarthat az érkező vevőknek.

Zalatnay elmondása szerint a Kosár egy sokszereplős üzleti modellt valósít meg: a termelőnek a piacot adják, a vásárlónak a jó minőségű élelmiszert, míg az önkénteseknek azt a társadalmi küldetést, amiért létrejöttek.

A jelenlegi termelési és fogyasztási struktúra szerint az élelmiszerek a kilencven százaléka nem a helyi gazdaságokból származik. Ezzel nem csak a környezeti lábnyoma óriási, de ráadásul a helyi gazdaságból viszi el a pénzt. Saját számításaik szerint csak Nyíregyházán évi 85 milliárd forintos élelmiszerpiacról van szó.

„Ha ennek a pénznek a 90 százaléka elhagyja a régiót, azt azért megérezni. A helyi gazdaságba fordított pénz ugyanis helyben forog, abból lesz munkaerő is, míg most csak egy hatalmas pénzszivattyú működik”

– mutat rá Zalatnay.