Megkésve bár, de végre EU-s védett termék lett a szabolcsi alma. Az Európai Bizottság szeptemberben ugyanis jóváhagyta a Szabolcsi alma felvételét az oltalom alatt álló eredetmegjelölések uniós nyilvántartásába. Innentől Szabolcsi almának csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében termesztett és szüretelt almát szabad nevezni.
Rossz az irány
Szívet melengető az elismerés, mert a gyümölcsök közül itthon az almát termelik a legnagyobb területen, és ennek 73 százalékát – csaknem 17 ezer hektáron – Szabolcs-Szatmár-Beregben vármegyében. Kérdés azonban, az uniós oltalom képes lesz-e megállítani a szabolcsi almások hanyatlását. Az elmúlt évtizedekben ugyanis főleg ebben a térségben és egyre gyorsuló ütemben, évi ezer-ezer hektárral fogynak az ültetvények és ezzel együtt a termés mennyisége is.
"Rossz irányba tartunk. Az elmúlt öt esztendőben hatezer hektárral csökkent vármegyénkben az alma termőterülete" – idézte a szon.hu Rácz Imrét, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete elnökségi tagját, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vármegyei elnökét. A szakember erre azon az egyeztetésen figyelmeztette az érintetteket, amelyen egyebek között a szabolcsi termelők és a térség feldolgozó üzemének képviselői tanácskoztak a közelgő almaszezoni feladatokról. Rácz Imre arra hivatkozott, hogy a 2000-2004 között telepített iparialma "célültetvények" mára úgy elöregedtek, olyan kis hozamúak, hogy a tavalyi aszály után, elég alapanyag híján, a feldolgozó-kapacitások fele volt csak kihasználva. "Ha érdemben nem változik valami, elképzelhető, hogy nem terem majd annyi alma, amennyire a feldolgozóknak minimálisan szükségük van" – figyelmeztetett Rácz Imre a zártkörű megbeszélésen a szon.hu beszámolója szerint.
Most, vagy soha!
Borús képet festett az egyeztetésen az almakilátásokról Apáti Ferenc, a FruitVeB szakmaközi szervezet és terméktanács elnöke is. A hazai termőterületek drasztikusan csökkentek, az előállított alapanyag mennyisége látványosan visszaesett és a feldolgozó kapacitások nagyjából csak az ötven százalékát használják. "Ha ez a tendencia folytatódik, akkor néhány éven belül megszűnhet az iparialma-termelés" – öntött tiszta vizet a pohárba a terméktanács elnöke a tudósítás szerint. Azért is kiszámíthatatlan és tervezhetetlen a feldolgozáshoz az alapanyagbázis, mert az ipari alma nálunk "igénytelen étkezési" besorolást jelent a gazdálkodók, és a feldolgozók számára. Azaz akkor adják le léalmának, ha drágább étkezésinek nem lehet értékesíteni…
"El kell dönteni, hogy mit tegyünk” – emlékeztette a termelőket és a feldolgozókat a szakember. Egy-egy ültetvény termőre fordulása ugyanis 2-5 év. Amennyiben a feldolgozás eközben leáll, azt nem tudják újraindítani, vagy csak nehezen. Ha sikerül is, az elvesztett piaci pozíciókért újra meg kell harcolniuk a feldolgozóknak.
“Most kell lépnünk, hogy 4-5 év múlva is lehessen almánk”– figyelmeztetett Apáti Ferenc, aki ennek a feltételeit is felsorolta az egyeztetésen. Eszerint az iparialma-termesztést a jövőben rentábilisan, csak olyan célültetvényeken lenne szabad végezni, ahova csak meghatározott fajtákat telepítenek és legalább 40-50 tonna/hektár a stabil termés. Elengedhetetlen feltétel a FruitVeB elnöke szerint az öntözés, a fagyvédelem, a nagyfokú gépesítés, talajművelés, növényvédelem, metszés és betakarítás.
Már a fele sincs
Ettől azonban – tisztelet a kevés kivételnek – a szabolcsi almások is messze vannak. Az ipari és étkezési célra termelő almásaink zöme már több mint húsz éves és egyre kisebb a hozama. Ráadásul nemcsak az ültetvények öregedtek el, hanem a termelők is. Nem vonzó ugyanis az erős nemzetközi versenyben a nagy befektetéssel járó almatermesztői karrier a fiatal generációknak. Új telepítések hiányában pedig évről évre így több mint ezer-ezer hektárral fogy – az ezredforduló óta megfeleződött – a termőterület (már csak 20,5 ezer hektár).
Szegény almatermelőt eközben az ág is húzza. Miközben az idén szinte minden gyümölcsnek – még a nyári bőség idején is – meredeken emelkedett az ára, az almáé zuhant. Legalábbis az Agrárközgazdasági Intézet 32. hétről készített Agrárpiaci jelentésében azt olvashatjuk, hogy a vizsgált gyümölcsök közül csak a nyári alma lett olcsóbb, miközben minden más drágult. A nyári alma 265 forint/kilogrammos ára ugyanis 18 százalékkal múlta alul a 2022. 32. hetit, miközben a nyári körte 525 forint/kilogrammos átlagára 35 százalékkal haladta meg. A ringló 425 forint/kilogrammos ára is 21 százalékkal múlta felül a 2022. évi azonos hetit, a kajszi pedig még nagyobb emelkedéssel: kilogrammonként 1250 forintért (+39 százalék) került a kínálatba.
Klímaválság
Nemcsak a gazdasági válság, az európai uniós bajnok magyar infláció, a leértékelődő vásárlóerő, a klímaváltozás, közvetlenebbül a La-Niña száraz időszak éveiben, 2021-2022-ben az aszály, illetve a fagy is komoly károkat okozott az almásokban. Olyannyira, hogy miközben az országos éves terméspotenciál 600 ezer tonna, az aszályos múlt évben ennek már a felét sem érte el a hozam, alig 280 ezer tonnát takarítottak be. Jó hír tehát, hogy az elmúlt pár év szárazabb dél-európai klímájáért is felelős La-Niña helyett megérkezett a csapadékosabb El-Niño: ez okozta az idén már esősebb nyarat.
Automaták, robotok és támogatás
Nem mulasztható el a precíziós technológiák alkalmazása, az automatizáció, a robotizáció, a digitalizáció integrálása a zöldség-, gyümölcstermesztésben. Erre figyelmeztetett Nagy István agrárminiszter a nyári 8. Zsendülés Kertészeti Konferencián, Szegeden. Ebben az ágazatban együtt vannak a termelők, a feldolgozók, a felvásárlók és a kiskereskedelmi szektor képviselői. A következő időszak legnagyobb feladata, hogy olyan termelői együttműködést teremtsenek, ami meghatározza a piacot. "A geotermikus energia válasz lehet az energiaválságra, az öntözésfejlesztés, a vízmegtartás pedig a klímaválságra" – szögezte le. Kardinális kérdés a növényvédőszer-használat csökkentésére vonatkozó EU-bizottsági javaslat is. Meg kell találni az egészségügyi, a környezet- és klímavédelmi, valamint a versenyképességi és gazdasági szempontok közötti egyensúlyt. A zöldség-gyümölcs esetében az átlagosnál is nagyobb jelentősége van a környezettudatos termesztésnek. Örömteli, hogy a kertészek is éltek az agrár-környezetgazdálkodási és az ökológiai gazdálkodás támogatásával, amely 2025-ig stabil segítséget jelent.
Ezzel együtt a szakma egyértelműen már úgy látja, ha a fejlesztésekkel gyorsan nem lépnek, végveszélybe kerül nemcsak a léalma, hanem az étkezésivel együtt az egész hazai – főleg a szabolcsi – almatermesztés.
Pedig a hazai gyümölcstermelés különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző. A megye teljes mezőgazdasági területének több mint 10 százalékán találhatók ugyanis ültetvények, és a teljes hazai gyümölcstermő terület 37 százaléka. Már tetten érhető fordulatot mutat azonban, hogy a bogyós fajok közül egyre népszerűbb a bodza, amelyet a telepítéseknek köszönhetően már közel 500 hektárral nagyobb területen, 6,6 ezer hektáron termesztettek tavaly, mint egy évvel korábban – számolt be erről korábban a Világgazdaság. Az összes bodzaültetvény kétharmada ugyan Bács-Kiskun (2,7 ezer hektár) Borsod-Abaúj-Zemplén (közel ezer hektár) van, de már a magyar alma hazájában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is 0,7 ezer hektáron található. Az új telepítések is főként ezekben a megyékben koncentrálódtak. Itt jegyezzük meg, hogy a szinte inváziós növényként terjedő, mindent kibíró bodza termesztésének a költsége a töredéke az almáénak. Géppel szedhető, betegségellenálló, aligha kell permetezni és a műtrágyát is meg lehet spórolni, de a feldolgozóiparben keresett alapanyag. Csak hát nem a fekete bogyót, hanem az almát élvezet enni…
Ipari jövő
Kár temetni a magyar almát, mert a jövőben biztos piacú, keresett portékának ígérkezik. A gyümölcsital-gyártók ugyanis a ma még a legolcsóbb alapanyagnak számító almalé-sűrítményeket használják a termékeikben, így egyre keresettebb, azaz drágább lesz világszerte. Olyannyira, hogy akár étkezési helyett jobban megérheti léalmát termeszteni, ami évtizedes gyakorlat Szabolcsban. Ez viszont károsan hatna az égető ültetvényfelújításokra, a termesztés jövedelmezőségére, ha ne adj’ isten újra esne az ipari alma ára. Ezért is sürgetik a szakemberek, hogy a tervezhetőség, a nyereségesség érdekében végre szét kellene választani az ipari és az étkezési alma termesztését. Ne az adott évjárat, a gyümölcs mérete, minősége döntse el, hogy ebből étkezési, ebből éppen léalma lesz. Ami pedig az idei évet illeti, az előrejelzések szerint akár félmillió tonna is lehet a termés, de jó, ha 120 ezer tonna lesz az étkezési, a többi léalma.
Árkorlátozás jöhet. 
