A Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai szerint az átlagos lakásár Nagy-Britanniában 227 ezer font (82 millió forint) lesz 2014-ben, 2,3 százalékkal magasabb a 2007-ben mért ingatlanpiaci átlagárnál. A CEBR becslése szerint az idén 222 ezer fontos (80 millió forintos) lakásonkénti átlagár várható a brit ingatlanpiacon. Ez majdnem másfél százalékkal magasabb a tavalyinál, de még elmarad a pénzügyi válság kitörése előtt közvetlenül mért legutóbbi árcsúcstól.

Mindezek alapján - a CEBR előrejelzése szerint - összesen hét évig tartott, mire a brit lakóingatlan-piac magához tért a pénzügyi válság sokkjából. A cég elemzői szerint az idén és jövőre még nyomott lesz az áremelkedés üteme a brit ingatlanpiacon, elsősorban a lanyha hazai bérnövekedés, a brit bankrendszer folytatódó feltőkésítési erőfeszítései és az euróövezeti pénzügyi felfordulás miatt.

A CEBR szakértői ugyanakkor azzal számolnak, hogy középtávon - a brit gazdaság általuk várt élénkülése, az ebből eredő gyorsabb béremelkedés, valamint a lakáskínálat bővülési ütemét valószínűleg meghaladó mértékű népességnövekedés hatására - felgyorsul az áremelkedés a brit lakóingatlan-szektorban. A cég prognózisa szerint 2018-ban - az arra az évre valószínűsített 4,6 százalékos árnövekedés nyomán - már 267 ezer font (96 millió forint) lesz a lakások átlagára Nagy-Britanniában, 20,4 százalékkal magasabb az idei évnél.

Hogyan is pukkant ki a brit lakáslufi?

A brit ingatlanpiaci árak a pénzügyi válság előtti években még hatalmas ütemben - rendre évi 20 százalékot meghaladó mértékben - emelkedtek. A bankok könnyű kézzel folyósították a nagy összegű jelzálogkölcsönöket, amelyek értéke sokszor elérte az ingatlan akkori piaci árának 125 százalékát is. A hitelintézetek abban bíztak, hogy az árak további emelkedésével a jelzáloggal terhelt ingatlan értéke gyorsan túlnő a kölcsön összegén. A hitelpiaci likviditás 2008-ban kezdődött hirtelen szűkülésével és a brit gazdaság ezt követő megtorpanásával, majd mély recesszióba fordulásával azonban kipukkadt az ingatlanár-buborék, és a lakásárak meredek zuhanásba kezdtek.

A Standard & Poor's hitelminősítő becslése szerint az ingatlanárak esése miatt 2010-re már kétmillió brit lakástulajdonos volt a "negative equity" állapotában. A kifejezés azt jelenti, hogy az adott lakóingatlan értéke - vagyis a jelzálogkölcsön fedezete - a várt növekedés helyett mélyen az ingatlanra felvett jelzáloghitel összege alá csökkent. Így az ingatlanhitel fedezetének jelentős része eltűnik, és a hitelező bank kinnlevőségének teljes behajthatósága bizonytalanná válik, még akkor is, ha a bank az esetleg nem fizetővé váló adóstól visszaveszi az ingatlant.