Mi van azokkal, akik elvesztették munkájukat?
Azt már egy korábbi döntés alapján tudtuk, hogy azok a külföldiek, akik a munkába állás szándéka nélkül, csupán azért érkeznek egy EU-tagországba, hogy szociális segélyben részesüljenek, kizárhatóak a német alapellátásból.
A mostani ügyben az volt a kérdés: mi van azokkal a bevándorló uniós polgárokkal, akiknek ugyan szintén nincs munkájuk, de munkakeresés céljából érkeztek a fogadó tagállam területére, és bizonyos ideig már dolgoztak is ott?
A kérdés nem magyar állampolgárok jogvitájában merült fel, de nyilvánvalóan magyarok ügyét is érintheti.
1 év munka után 6 hónapig jár a segély
Ítéletében az Európai Bíróság megállapította: ha egy uniós polgár elveszíti munkáját azt követően, hogy legalább egy évet dolgozott, akkor a munkavállalói jogállása és tartózkodási joga legalább hat hónapig fennmarad. Ezen időszak alatt hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére, és jogosult a szociális segítségnyújtási ellátásokra.
Amennyiben azonban az uniós polgár még nem dolgozott a fogadó tagállamban, vagy ha a hat hónapos időszak letelt, az álláskereső ugyan nem utasítható ki e tagállamból, amíg bizonyítani tudja, hogy állást keres, és tényleges esélye van a foglalkoztatásra, ám ebben az esetben a fogadó tagállam megtagadhat tőle minden szociális segítségnyújtási ellátást.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
