EPA/PETER POWELL |
Sokan azt hihetik, hogy José Mourinho a személyisége miatt bukott meg a napokban a Manchester Unitednél, hiszen a saját játékosokat becsmérlő edzők sehol sem húzzák sokáig. A menesztés hátterében azonban más okok állhatnak: az egykor a szakma úttörőjének számító portugál sztáredzőt egyszerűen meghaladta az idő – írja elemzésében a Financial Times.
Amikor még példa volt
A brit gazdasági lap emlékeztet arra, hogy Mourinho soha nem volt profi játékos, ehelyett 15 évet töltött a játék tanulmányozásával. Kidolgozott például egy taktikát, amellyel csapata leszűkítette a tereket, majd az ellenfél gyenge pontjait kihasználva kontrákat vezetett. Karrierje elején az általa vezetett klubok (Porto, Chelsea) csinálták ezt a legjobban.
„Ha neked egy Ferrarid van, nekem meg egy kis autóm, csak akkor tudlak legyőzni, ha kitöröm a kerekedet vagy cukrot öntök a tankodba”
- mantrázta anno Mourinho, aki – ősi vetélytársával, Pep Guardiolával együtt – hamarosan mérce lett a szakmában. Ő testesítette meg a védekezést, Guardiola a támadást.
Új korszak, új ideál
Az úttörők tragédiája azonban, hogy semmi sem örök. A foci is folyamatosan változik, a csapatok egymástól is állandóan tanulnak. A klubok ma már a játékosok minden mozdulatát figyelik, még az alvásukat is mérik, és személyre szabott, szükségleteikhez igazított „napirendet” állítanak nekik össze. Ennek eredményeként kifejlődött egy új focista ideál, amely félig testépítő, félig sprinter.
A Mourinho utáni korszak úttörői – közülük is főleg Jürgen Klopp, a Liverpool főnöke – arra használták fel a fejlődést, hogy megalkossanak egy új stílust, a pressinget. (Más szakírók ugyanakkor jóval korábbra datálják a pressing megszületését - a szerk.) Ennek lényege, hogy a csapatok megpróbálják azonnal visszaszerezni a labdát, miután elveszítették. Ráadásul a pressing látványosan felgyorsult az elmúlt két évben.
Guardiolának sikerült integrálnia ezeket az új módszereket. Alighanem az is jól jött neki, hogy 2012-ben egy év alkotói szabadságra ment New Yorkba, ahol olyan személyiségektől kapott új ideákat, mint a filmrendező Woody Allen vagy a sakkfenomén Garry Kaszparov. Később, a Bayern Münchennél a német focitól tanult, ma pedig a Manchester City edzőjeként a pressing mozgalom élharcosa.
Nem tudott megújulni
Mourinho azonban – írja az FT – a jelek szerint nem akarta megújítani önmagát, sem legutóbb a Chelseanél, sem most a Unitednél. Pedig a manchesteri klub megadta a lehetőséget, hogy megépítse a saját „Ferrariját". 370 millió fontot költhetett igazolásokra, ráadásul az ő játékosai keresték a legtöbbet a ligában: míg a MU első csapatánál 6,5 millió font volt az átlagkereset az elmúlt szezonban, addig a Citynél „csak” 6 millió, a Liverpoolnál pedig 4,9 millió. Márpedig általában az a csapat végez az első helyen az angol bajnokságban, amelyik a legjobban keres.
Ez esetben azonban nem így történt: bár a MU első szezonja Mourinhóval jól sikerült, utána már csalódást keltett a csapat, mivel a taktikája felett eljárt az idő. Míg a MU a tavalyi szezonban bajnoki meccsenként csak 106 kilométert futott – ezzel utolsó volt a Premier League-ben –, addig a Liverpool 116,9-t, a City pedig 115-t. Játékosai pedig kevesebbet sprinteltek a riválisok kétharmadánál.
A Mourinho által vezetett csapatok teljesítményének változása (Élő-pontszám) Forrás: FT |
Az örök győztes bukása
Mourinho karrierje kezdetén az eredményes játékra helyezte a hangsúlyt a szórakoztatás helyett, az általa vezetett MU azonban már egyiket sem tudta hozni. Ráadásul Manchesterben már a játékosait is hibáztatta – pedig alighanem tudta, hogy ezzel saját hatalmát aknázza alá. És minden bizonnyal azzal is tisztában volt, hogyha egy klubnak döntenie kell egy több százmillió fontba kerülő csapat és a relatív olcsóbb edző között, akkor a választás kimenetele meglehetősen egyértelmű.
Mourinho eddigi imázsát teljes egészében a győzelemre, a győzni tudás képességére építette – két csapattal nyert Bajnokok Ligáját és négy különböző országban bajnokságot. Az FT szerint most a jelek szerint inkább azt preferálta, hogy kirúgják, minthogy vállalja a felelősséget a kudarcért. Kérdés, hogy visszatalál-e még valaha a siker útjára.