Tavaly több közgazdász is elkezdte fejtegetni, hogy mi van, ha a játék ténylegesen csökkenti a fiatalok foglalkoztatottsági szintjét. 2000 és 2015 között a húszas éveikben járó férfiak foglalkoztatottsági rátája 82 százalékról 72 százalékra esett, és az erről szóló jelentést készítő közgazdászok úgy vélik, hogy ezt egyebek mellett a „gamer”-életmód terjedése is okozza. Ráadásul a vizsgált időszakban a játékok olcsóbbak és lényegesen jobb minőségűek lettek, amely még több embert vitt a gaming-világ felé – írja az Economist.
Persze, ezen a ponton nagyon egyszerű lenne a fiatalok munkanélküliségének problémáját egy az egyben rákenni a számítógépes játékokra, csakhogy míg a platformok és a játékprogramok is jelentősen fejlődtek az elmúlt években, addig a fiatalok elhelyezkedései lényegesen rosszabbak lettek. Elég csak arra gondolni, hogy 2004-ben még csak a fiatalok 9 százaléka nem tudott elhelyezkedni az egyetem után, addig ez ma már jócskán 10 százalék fölött van. Azok, akik diplomájukhoz illő területen helyezkedtek el még kevesebben vannak, alig a diákok 55 százaléka volt képes erre.
Ez a recesszióval tovább romlott, és a játék sokaknak az egyetlen menekülési úttá vált a valóságtól, de arról alapvetően nincsen szó, hogy a gaming a probléma oka lenne, sokkal inkább az egyik leglátványosabb tünete.
Az Economist is úgy fogalmaz, hogy az gyakorlatilag nyilvánvaló, hogy egyre több fiatal merül majd bele jobban a játékba és fordul el a munkaerőpiactól, ugyanakkor ezt nem lehet csak egy generációs hibának felróni, hanem a munkáltatók is ludasok. Ezért a lap közgazdászai arra lenne szükség, hogy a fiatalokat jobban felkészítsék a munkavállalásra és a jó állásokra, illetve, arra, hogy ezek a lehetőségek ténylegesen létezzenek is.
Sokat játszik a gyerek, mit tegyek?
Ma már elmondható, hogy szinte minden családban akad egy játékos, aki hol több, hol kevesebb időt tölt videojátékokkal: csak ma Magyarországon tízből hat ember játszik napi szinten valamivel. Mit tehet a szülő, ha a virtuális tér beszippantja a gyereket? Hogyan szabályozzuk, tiltsuk-e egyáltalán ezt a szórakozási módot? Az aggódó szülők nevében eNET kutatásvezetőjét, Pintér Róbertet kérdeztük még korábban a Privátbankár.hu-n: