Az uniós jog tiltja többek között a felvételi eljárás során a nemen, életkoron vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmazását. Ha valamely személy úgy érzi, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt őt sérelem érte, a bíróság vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóság előtt bizonyítania kell azokat a tényeket, amelyekből vélelmezni lehet, hogy hátrányos megkülönböztetés történt.
Ezt követően az ellenérdekű félnek kell bizonyítania, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét. A tagállamok kötelesek a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerükkel összhangban meghozni az ezen elv alkalmazásához szükséges intézkedéseket.
G. Meister esete a Speech Designnal
Az Európai Bíróság összeállításában szereplő orosz származású G. Meister 1961 ben született. Orosz „rendszertechnikai” mérnöki oklevéllel rendelkezik, amelynek valamely felsőfokú szakmai oktatási intézmény által kiadott német oklevéllel való egyenértékűségét Németországban elismerték.
A Speech Design vállalkozás egymást követően két, azonos tartalmú álláshirdetést tett közzé, „tapasztalt szoftverfejlesztő férfi/nő” felvétele céljából. G. Meister válaszolt e hirdetésekre, benyújtva pályázatát. Mindkét pályázatát elutasították anélkül, hogy interjúra hívták volna, vagy a vállalkozás bármiféle tájékoztatást adott volna a pályázat elutasításával kapcsolatban. Mivel G. Meister úgy vélte, hogy megfelel a kérdéses állás betöltéséhez szükséges feltételeknek, véleménye szerint neme, származása és életkora miatt kevésbé kedvező bánásmódban volt része, mint a vele hasonló helyzetben lévő személyeknek.
Emiatt a német bíróság előtt keresetet indított, kérve egyrészt, hogy a Speech Design fizessen neki kártérítést a munkavállalás terén őt ért hátrányos megkülönböztetés miatt, másrészt a vállalkozás mutassa be a felvett pályázó anyagát, ami lehetővé tenné számára annak bizonyítását, hogy ő képzettebb ez utóbbinál.
A német bíróság továbbkérdez
A jogvita a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság) elé került, amely lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az uniós jog jogot biztosít-e az olyan munkavállalónak, aki hitelt érdemlő módon állítja, hogy megfelel az álláshirdetésben előírt feltételeknek, és akinek pályázatát elutasították, az azon információhoz való hozzáférésre, hogy a felvételi eljárás befejeztével a munkáltató felvett e más pályázót, és ha igen, milyen szempontok alapján.
Emellett a nemzeti bíróság azt kérdezi, hogy azon körülmény alapján, hogy a munkáltató nem közli a kért adatokat, vélelmezni lehet e a munkavállaló által hivatkozott hátrányos megkülönböztetés fennállását.
Az Európai Bíróság szerint nem kötelező kiadni az információt
A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy annak a személynek kell bizonyítania azokat a tényeket, amelyekből közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésre lehet következtetni, aki úgy ítéli meg, hogy vele szemben nem tartották tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét. Az alperesnek csak második lépésben, vagyis kizárólag akkor kell bizonyítania, hogy nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, ha a fent említett személy bizonyította az ilyen tényeket. Ahogyan azt a Bíróság már kimondta, a hátrányos megkülönböztetésre utaló tények értékelése a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően elsősorban a nemzeti bíróságok feladata.
A Bíróság ezt követően megerősíti azon ítélkezési gyakorlatát , amely szerint az uniós jog azon személy számára, aki úgy ítéli meg, hogy vele szemben nem tartották tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét, nem biztosít kifejezett jogot az információkhoz annak érdekében történő hozzáféréshez, hogy módjában álljon olyan tények fennállását bizonyítani, amelyekből hátrányos megkülönböztetésre lehet következtetni. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy amennyiben az alperes az ilyen tények bizonyítása keretében megtagadja az információnyújtást, ez veszélyeztetheti a követett célkitűzés megvalósítását, és megfoszthatja többek között az uniós jogot a hatékony érvényesüléstől.
Nem muszáj elárulni, de a hallgatást felhasználhatják a cég ellen
A Bíróság szerint ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazandó a jelen ügyben is, mivel a jogi szabályozás fejlődése ellenére az uniós jogalkotó nem kívánta módosítani a bizonyítási teher rendszerét. Így a német bíróság feladata ügyelni arra, hogy a felvilágosítás adásának a Speech Design általi megtagadása ne veszélyeztesse az uniós jog célkitűzéseinek megvalósítását.
A cég tehát nem köteles kiadni az információt a munkára pályázónak arról, hogy végül mi lett az álláshely sorsa, de a Bíróság szerint e tényt figyelembe lehet venni a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállására következtetni engedő tények megállapításakor.