Nevedben a végzeted: tényleg ennyin múlik a siker?

Forrás: Wikimedia Commons

Legalább egyszer mindenki szembesült már a nevében rejlő előnyökkel és hátrányokkal, ehhez elég csak felidézni az iskolai számonkéréseket, vagy amikor ötödször kell lebetűznünk a kacifántos családnevünket. Később azonban már nem csak a saját, hanem adott esetben a vállalkozásunk nevével is kreatívan kell bánnunk, ha maximalizálni szeretnénk a nyereségünket, ez ugyanis nagyban meghatározza, hogy végül az emberek minket választanak-e, mindegy, hogy orvosként, mérnökként vagy karosszéria-lakatosként vadászunk-e ügyfelekre.

Egy életre megbélyegezve: vesszen a kreativitás?

A későbbi sikerünk már egészen korán, a szüleink névadási hóbortjától függően eldől. Amellett, hogy a hatályos magyar jogszabályok kötelezik az állampolgárokat az idegenből vett nevek magyarosítására, nem is olyan biztos, hogy kifizetődő különleges nevet választani a gyermekünknek. A Bloomberg cikke egy amerikai kutatásra hivatkozva írja, hogy számos munkaterületen alulmaradnak azok, akik a helyi hagyományoktól eltérő névvel rendelkeznek, ez Magyarországon sincs másképp.

Tetszik vagy sem, mondjuk ki: itt pusztán az emberi előítélet játszik latba, ez azonban sokaknak álláslehetőségbe, hitelbe és lakhatásba kerül. A kutatás alapján Amerikában hátrányos helyzetből indulnak azok, akiknek tipikus „fekete” neve van, míg Európában az arab, török és közel-keleti nevek viselőinek az életrajzát dobják vissza csípőből a munkaadók. Ennek az ellentettjét azonban megtalálhatjuk Ázsiában, hiszen ma már egyre több kínai és japán üzletembernek van nyugati neve, ez ugyanis a helyiek véleménye szerint elsimítja az ellentéteket kelet és nyugat között.

A névsor fogságában

Jeffrey Zax professzor és egy végzős diák, Alexander Cauley a wisconsini középiskolákban végzett vizsgálatot arról, hogy összefügg-e a diákok teljesítménye a nevükkel, és meglepő felfedezést tettek. Azok a diákok ugyanis, akiknek a családneve az ABC valamelyik utolsó betűjével kezdődött, jellemzően rosszabbul teljesítettek, mivel rájuk kevesebb figyelem és számonkérés jutott az iskolában. Zax elmondása szerint a névsor elejére kerülő diákok 11,3 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak „kimagasló” besorolást, mint azok, akik a névsor közepén vagy végén helyezkedtek el, pusztán azért, mert a névsor elejére kerültek.

Nem csak az iskolai naplóban és a telefonkönyvben számít ugyanakkor, hogy hová kerülünk, hiszen a mai napig a cégek és szolgáltatások listáját is névsorba rendezik a gyűjtőoldalak és tájékoztatók. A Review of Finance című szaklapban megjelent két tanulmány szerint ráadásul a tőzsdén is jobban forognak azok a papírok, amelyek a névsor elején állnak. Ennek egy egyszerű oka van: a befektetők gyorsan döntenek, nem böngésznek át feltétlenül minden papírt a legapróbb részletekig, így könnyebben választanak olyat, ami a névsor elején található.

Okok és kiutak

A kutatás szerint a betűkhöz kapcsolódik egy pszichológiai előítélet is, amely elsősorban a nyugati világ értékelésrendjéből fakad. Míg Magyarországon az oktatásban számmal, az angolszász vidékeken betűvel osztályoznak, ezt a fajta kondicionált besorolást pedig számos terület átveszi, ehhez elég az energetikai osztályozásra gondolni a villanykörtéken vagy a lakásoknál. Emiatt óhatatlanul összeolvad a fejekben egy értékelés az adott betűvel, ami később, ha tudat alatt is, de visszaköszön az önéletrajzok válogatásakor.

Vállalkozóként egyébként erre magunk is rájátszhatunk egy frappáns, de a névsorban elöl álló cégnév választásával. De mit tehetnek azok, akiket óhatatlanul a lista végére sorolt az élet? Zax professzor szerint egy egyébként szorgalmas és okos diák semmissé teheti a nevéből adódó hátrányt, a HR-esek és az iskolák pedig maguk tehetnek a sztereotípia ellen: egyszerűen fordítsák meg a névsort, vagy válogassanak véletlenszerűen az önéletrajzok közül, ahelyett, hogy ABC sorrendben haladnának. Ha meg így sem megy, ne csüggedjünk: 30 éves korunkra minden hátrány kikopik a nevünkből. Addig azonban meg kell szenvedni minden előnyt és hátrányt, ami vele jár.