A brit szigeteken végzett felmérés kimutatta, hogy 1980 óta megnőtt az egyedszámuk az olyan fajoknak - bujkáló poszáta, berki poszáta, kiskócsag, sövénysármány -, amelyeknek eredeti élőhelye Dél-Európában található. Ugyanakkor az inkább Észak-Európára jellemző fajok - például fenyőrigó, szőlőrigó, füles vöcsök - egyedszáma csökkent Nagy-Britanniában.
"A madárfajok szinte bizonyosan az éghajlat változására reagálnak" - vélekedett Brian Huntley, a durhami egyetem kutatója, aki a cambridge-i egyetem szakembereivel és a brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) ornitológusaival együtt készítette a felméréseket összegző jelentést.
A madarak és a pillangók az elsők között alkalmazkodnak az éghajlat változásához, hiszen repülve nagy távolságokat képesek megtenni, hogy hűvösebb élőhelyet találjanak maguknak. Más élőlények, főleg növények esetében a helyváltoztatás jóval hosszabb időt vesz igénybe.
A madárfajok elterjedésében kimutatott változások egybevágnak azokkal az előrejelzésekkel, amelyeket tudományos műhelyek készítettek a globális felmelegedéssel összefüggésben. Az utóbbi jelenségért az ENSZ illetékes testülete a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) erőművekben, üzemekben és gépjárművekben történő elégetését teszi felelőssé.
Fenékig merültek: ilyen mélyen még senki sem járt
Ha elérjük a káoszpontot, mindennek vége
Nagyot kaszálhatnánk a klímaváltozáson
G8: csak a szájuk jár, ha a klímáról van szó
MTI