Tizenhárom hete tart a Hormuzi-szoros blokádja – meddig bírják a tengerészek?

A hét közepén a kétmillió hordó nyersolajat szállító dél-korai tankerhajó „rendkívül óvatosan” kelt át a blokád alatt lévő szoroson, további részleteket azonban nem közöltek. Biztonsági források szerint a vízi jármű február vége, tehát az iráni háború kitörése óta több mint húszfős legénységgel a fedélzetén vesztegelt a környékbeli vizeken. A Bloomberg hírügynökség úgy tudja, hogy a dél-koreai Ulszan kikötővárosába tartó hajó üzemeltetője a HMM dél-koreai vállalat. Az átkelés mintegy két héttel azt követően valósult meg, hogy az ugyanahhoz a vállalathoz tartozó, panamai zászló alatt haladó HMM Namu teherhajót két, azonosítatlan légi eszköz eltalálta, nem messze az Egyesült Arab Emírségektől. Akkor a hajón tűz keletkezett, a legénység egyik tagja pedig könnyebben megsebesült.

A dél-koreai és az iráni külügyminiszter egyeztetésének eredménye a dél-koreai tanker átjutása a Hormuzi-szoroson, de azt nem közölték, hogy ezért fizetett-e akár a dél-koreai állam, akár a hajót üzemeltető cég. Az elmúlt hetekben indiai, vagy éppen arab-öböl menti államok hajói közül mindössze egy-egy haladhatott át a békeidőben egyébként rendkívül zsúfolt tengeri útvonalon.

„Egészen elképesztő, hogy a korábban teljesen szabad vízi útvonalon most hajók vesztegelnek, és csak elnöki vagy legalább külügyminiszteri szintű egyeztetés szükséges ahhoz, hogy néhány hajó biztonságban átmehessen. Persze titok, hogy ezért fizetnek-e Iránnak, de nehéz arra gondolni, hogy ez teljesen ingyen történik” – reagált a helyzetre Szalma Béla tengerészkapitány, aki korábban rendszeresen szolgált nagy, tengerjáró kereskedelmi hajókon.

Azt is elmagyarázta, bár léteznek teóriák arra, hogy kikapcsolt helyzetjelzővel néhány hajó megpróbál „átcsorogni” a veszélyes részen, nem túl valószínű, hogy ezt az irániakkal való egyeztetés nélkül meg tudják tenni.

„A Hormuzi-szorosban korábban ismert tengeri útvonalat az irániak állításuk szerint elaknásították. Ennek valóságtartalmát persze senki sem akarja ellenőrizni, de az irániak egy olyan, másik útvonalat jelöltek ki a hajóknak, amely sokkal közelebb van az ő partjaikhoz. Az a szakasz tele van radarokkal, érzékelőkkel. Még kikapcsolt elektronikai rendszerrel sem tudnának észrevétlenül átkelni ott a hajók. Ráadásul megalakították a Persian Gulf Strait Authority-t. Ez a cég hivatott felügyelni iráni részről a hajók átkelését. Aki át akar hajózni, annak ezt be kell jelentenie, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy segítsék az útját, de valószínűleg pénzt is kérnek érte” – jellemezte a jelenlegi kalózviszonyokat Szalma Béla.

Tengerészkörökben arról suttognak, hogy az indiaiak rúpiában, az arab országok pedig a saját pénznemeikben fizethettek Iránnak a hajóik átengedéséért, de nem kizárt az sem, hogy a „vámszedés” Bitcoinban történt, amit jóval nehezebb lenyomozni. Arra a kérdésre, hogy a 13 hét alatt nem fogytak-e ki a Hormuzi-szorosban rekedt kereskedelmi hajók az élelem- és vízkészletekből, Szalma Béla a következőképp reagált.

„Ezeken a hajókon sokszor hónapokra elegendő készletek vannak. 13 hét nem is olyan sok idő tengerész szemszögből. Az én pályafutásomban volt olyan, hogy 14 hónapig volt egyfolytában tengeren. Ha a készletek végül el is fogynak, semmi sem tiltja a hajókat üzemeltető cégek számára, hogy kisebb hajókkal, motorcsónakokkal utánpótlást vigyenek a saját alkalmazottaik számára. Néhány hajón akár a személyzetet is lecserélhették. Tudok olyanokról, akik például nem vállalták a Hormuzi-szoroson való átkelést, amikor sejteni lehetett, hogy iráni zárlat lesz. Őket például mások váltották fel. Őszintén szólva kevés szó esik róla, de nagy probléma az is, hogy az amerikai tengeri haderő is állít meg hajókat. Nemrég egy vietnámi tankerhajót tartóztattak fel, bőven a szoroson túl, és csak a vietnámi elnök kétségbeesett közbenjárására, két nap után engedték útjára a vízi járművet” – zárta gondolatait Szalma Béla.

Szakértők szerint nehezen érthető, hogy a helyszín közelében lévő amerikai és francia hadihajók miért nem szervezik konvojokba a kereskedelmi hajókat és kísérik át őket a nehéz szakaszon. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy egy védett konvojt megtámadnának az irániak. Ezzel ugyanis a támadó erők a teljes megsemmisülést kockáztatnák.

Közben az olaj és más termékek szállítási válsága tovább gyűrűzik. Az arab olajtermelő államok közül egy 750 mérföld hosszúságú vezetékkel, más kikötőkön és országokon keresztül, de Szaúd-Arábia például meg tudja oldani az olaj exportálását. Nagy kerülővel, de ezt teszi az Egyesült Arab Emírségek is. Kuvait és Katar ugyanakkor nagy bajban van, Irak pedig alternatív útvonalakon az olajának csak a töredékét tudja eladni. Nagy nyertese viszont a jelenlegi helyzetnek az Egyesült Államok és Oroszország, mivel a korábbi árszinthez képest 2-2,5-szeres árakon tudnak exportálni. Ráadásul most az orosz kőolajra is igencsak megugrott a kereslet.

Donald Trump a hét közepén, sokadik alkalommal meglépett fenyegetőzése jelenleg úgy szól, hogy ha hétvégéig nincs alku az Egyesült Államok és Irán között, akkor újabb légitámadások várhatóak a perzsák ellen. Más kérdés, hogy ez mennyire vehető komolyan, hiszen ezt az elmúlt hetekben már többször is mondta.