A magyar vállalkozói réteg egy tekintélyes része generációváltás előtt áll, bár a hazai vállalkozói világ fiatalnak tekinthető, a rendszerváltás óta eltelt 20 év, a magukat kinövő és a "nagyság problémájával" sikeresen megbirkózó vállalatok vezetői már szögre akasztanák a gyárkulcsot. Az átmenet azonban korántsem könnyű, nem egy egyszerű személycseréről van szó ugyanis, a hazai kkv-kat jellemző attitűdök éppúgy belejátszanak a nehézkes utódlásba, mint a jogszabályi környezet rugalmatlansága.

Majd egy idegen megmondja, mi legyen?

A legszerencsésebb esetben van a családban valaki, aki tovább viszi a vállalkozást, az utódlás azonban így is akár 5-6 évet is felemészthet. Az átmenet "belső" pótlás esetében is nehézkes lehet, ilyenkor hasznos segítség lehet egy ún. interim menedzser bevonása. Az interim meghatározott időre (nagyjából félév) és feladatra köt szerződést a vállalkozással, küldetése, hogy biztosítsa a minél simább átadás-átvételt, "vezesse az utód kezét", de ne helyettesítse azt. Idehaza még nem annyira bevett módszer, kevés a jó szakember, ráadásul a magyar cégek nem szívesen engednek be magukhoz egy "idegent".
A nyugat-európai tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy egy külső szakember bevonása ilyenkor nagyon is hasznos lehet, főleg hogy "személytelenebbül", objektívebben áll egy családi cég ügyeihez, mint a jellemzően erős érzelmi kötődéssel rendelkező tulajdonosok.

Ennek hiányában megoldás lehet az utódlásra a menedzsment egy megbízható tagja, aki tovább viszi a céget. Más esetben azonban külső szereplőhöz kell fordulnia a cégnek, ami lehet egy pénzügyi vagy egy stratégiai befektető (a kettő nem ugyanaz: a pénzügyi befektető ugyanis érdekelt a cégtulajdonossal együtt egy sikeres exitben) és megoldás lehet a tőzsdére lépés is, de itthon ez nem jellemző - sorolta a lehetőségeket a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) mai konferenciáján Horgos Lénárd, az M27 Absolvo partnere.

Kit kell egyáltalán pótolni?

Fotó: Schmid Zoltán.

A panelbeszélgetés résztvevői

- Dr. Budai Judit, Szecskay Ügyvédi Iroda - Dr. Rudas László, a Felelős Családi Vállalkozásért Magyarországon Egyesület (FBN-H) elnöke - Zsembery Levente, Biggeorge's-NV Kockázati Tőke Alapkezelő - Kürti Tamás, Kürt Zrt., FBN-H alelnöke - Boross Dávid, Óázis Kertészeti Kft., FBN-H PR fórumvezető - Székely Ádám, Infogroup Kft. - Soltész Gergő, az FHB Bank Zrt. vezérigazgató-helyettese

A konferencián egy panelbeszélgetésen az érintett cégek és szakmai szervezetek vezetői vitatták meg a generációváltás jelentette nehézségeket.

A beszélgetésből alapvetően az derült ki, hogy Magyarországon a nyugati kapitalista gazdaságokhoz képest (pl.: USA) lassabban zajlik, nehézkesen zajlik a  vezetőváltás.

Két probléma körvonalazódott a beszélgetésen: egyrészt a magyar cégvezetők nagyon is ragaszkodnak a vállalatukhoz, sok funkciót egy kézben tartanak (utódlásuk sokszor már csak ezért is nehéz), a külső segítséget, tanácsadást nehezen veszik, idegenkednek azoktól. A másik problémakör pedig abban rejlik, hogy ezeknél a cégeknél jellemzően nem válik el élesen a tulajdonos és a menedzsment, sem feladataiban, sem a vagyonelemek elosztásában.

Magukat akadályozzák a túlélésben?

Rudas László (a panelbeszélgetésekben részt vevők névsorát lásd keretes írásunkban) szerint emiatt sokszor már az is kérdés, kinek is az utódját kell megtalálni: a menedzserét vagy a tulajdonosét? Székely Ádám szerint a kérdés sokszor azért is bonyolult mert a tulajdonosi cash-flow nem válik el a cégestől. Szerinte a váltás kapcsán technikailag sok mindent le lehet ugyan rendezni, de a generációváltásnak van egy kulturális vonzata is, ami már több időt emészt fel. Van persze jó példa a sikeresen levezényelt generációváltásra, a Kürt Zrt-nél a négy örökös vitte tovább a céget, Kürti Tamás szerint a hangsúly a fokozatosságon és a jól átgondolt lépéseken volt. A konferencián korábban ismertetett felmérés eredményét Kürti vitatta, szerinte 1-3 év helyett jellemzően inkább 5 esztendő kell a sikeres átadáshoz. A Kürt amúgy a menedzsmentbe bevont külsősöket is, a HR ugyanis korábban a cégvezető kompetenciája volt, ma ez már nincs így. Boross Dávid szerint az átadás akár 10 évig is eltolódhat, attól függetlenül, hogy a tulajdonos vagy a menedzser szerepét veszi-e át az új generáció.
Székely szerint ez a szokatlanul hosszú idő betudható a hazai kkv-k szektorban betudható "röghöz kötöttségeknek", melyekről a tipikus magyar vállalkozó attitűd kapcsán már ejtettünk szót.

Honnan lesz pénz az átmenetre?

A generációváltás sokszor jár forrásbevonással is, legyen az új menedzsmenteszköz vagy a cég további növekedését lehetővé tévő új eljárás, termék, piac meghódítása. Ebben segíthetnek a már említett külső befektetők, akik leginkább a növekedési potenciál után mennek. Csakhogy jelenleg nem mondhatni, hogy a bankok csak úgy öntik a pénzt a vállalati szektorban.

Soltész Gergő elmondta, az FHB ebben a környezetben is foglalkozik "olyan egzotikus termékekkel, mint a hitelezés", szerinte a kínálat ugyan szűkebb lett, de ez szektoronként eltérő. A bankok alapvetően letértek a biztosítékalapú finanszírozásról, ami a szakember szerint kezdett fenntarthatatlanná válni. A pénzintézetek helyett alaposan megnézik, hova helyeznek ki pénzt, az óvatosság nem jelenti azt, hogy a "bankok behúzták a kéziféket". A kkv-szektorba továbbra is hitelt kihelyező bank vezérhelyettese szerint a növekedés szempontjából nem feltétlenül jelent gondot, hogy a tulajdonos és a menedzser egy személy egy családi cégnél, általában a cégvezető érzelmi ragaszkodása az, ami gátja lehet annak, hogy egy ilyen vállalkozás egy külső szereplő is be tudjon vonni a vállalkozás átalakításába.

Bizalmi vagyonkezelés lehet a megoldás

A hitelezés kapcsán már érintettük is azokat a külső feltételeket, melyek elősegíthetik a sikeres és gyors utódlást, de nem árt, ha ezt a jogszabályi környezet is támogatja. Rudas szerint az utódlás ma a jogi kötöttségek miatt irreverzibilis folyamat: egy vállalkozó vagy eladja a tulajdonrészét, vagy nem. Átmeneti lehetőségre nincs lehetőség, pedig számos nemzetközi példa van rá, hogyan lehet ezt megoldani: például a családi (vagyonkezelő) alapítványok létrehozásával.

A keresztes lovagok nyomában

Dr. Budai Judit szerint az ún. bizalmi (családi) vagyonkezelés jogintézmények bevezetése is megoldást jelentene a problémára. Ennek lényege, hogy ezen keresztül a vállalkozó a tulajdonrészéről nem mond le, de a döntéshozatali kompetenciákat és a vagyont átruházza a vagyonkezelőre úgy, hogy meghatározza a vagyonkezelés szempontjait, azzal, hogy a hasznokat a kedvezményezetteknek (adott esetben családtagjainak) át kell adni.

Ahogy a céges világban is sok minden megtörténhet, úgy egy család életében is, az utódra bízott cég létét például egy balul sikerült válás alaposan elbizonytalaníthatja, a bizalmi vagyonkezelőn keresztül a tulajdonos azonban gyorsan tud reagálni az ilyen helyzetekre, illetve nem kell attól tartania, hogy vagyona egy része elvész. Budai emlékeztetett rá, hogy ebben az ügyben nagy előrelépést jelent a Ptk jövő hétre tervezett módosításának elfogadása. Ezt a jogintézményt amúgy már korábban is beleakarták venni a polgári kódexbe, de a 2011 elejére tervezett hatálybalépés végül elmaradt.

Budai emlékeztetett rá, hasonló jogi megoldást a vagyonuk megvédésére már a hadba induló keresztes lovagok is alkalmaztak. Hozzánk 2012 végére érkezik meg ez a jogintézmény, de legyünk optimisták: legalább lesz. És ezen keresztül már rugalmasabban lehet kezelni az utódlást is.

Boross Dávid szerint a családi cégek nagy része egyelőre idegenkedik a bizalmi vagyonkezeléstől, számukra a családi alapítványok szabályozásának rendbetétele (vonzóbbá tétele) lehetne megoldás. A cégvagyon "letisztázása" itthon jogi szempontból nehézkes Boross szerint, a családi cégek pedig nem akarják a vagyonukat külföldre vinni, de ehhez szükség van az ezt támogató jogi környezetre.