„Ahogy súlyosbodik a klímaválság, túl sokan váltanak a tagadásról egyenesen a kétségbeesére – kezdi a héten megjelent figyelemfelhívó írását Yuval Noah Harari izraeli történész-filozófus. – Néhány éve még gyakran lehetett hallani olyan embereket, akik tagadták a klímaváltozás tényét, kisebbíteni igyekeztek annak veszélyeit, esetleg azt hangoztatták, túl korai még ezen aggódni. Most sokan azt mondják, már késő. Az apokalipszis jön, és mi nem tehetünk semmit, hogy megakadályozzuk.”
Miközben az talán nevezhető örvendetes fejleménynek, hogy egyre többen ismerik el a klímaváltozás tényét, illetve ismerik fel az ebben rejlő veszélyeket, a kétségbeesés nem a megfelelő reakció Harari szerint, mert az is nagyon veszélyes, ha cselekvés helyett bénultan várjuk a közelgő, elkerülhetetlen végzetet. És nincs is okunk a kétségbeesésre.
„Az emberiség hatalmas erőforrások felett rendelkezik, és ezek okos felhasználásával még elkerülhető az ökológiai kataklizma” – állítja a szerző.
És nem csupán a levegőbe beszél. A Harari és menedzsere, alkotó- és élettársa, Ytzik Yahav alapított think tank, a Sapienship kísérletet tett arra, hogy kiszámolja, mennyibe is kerülne a klímakatasztrófa elkerülése.
Természetesen egy ilyen komplex kérdésben nehéz egyetlen számot megadni válaszul. Harariék azonban több héten keresztül bújták a különböző tanulmányokat, jelentéseket, és végül eljutottak egy megalapozottnak tűnő becsléshez. A kijött szám pedig meglepően, sőt reménykeltően alacsony. Persze nem abszolútértékben, hiszen éves szinten a világon mintegy 2 547 milliárd dollárra lenne szükség a cél eléréséhez. Ha azonban úgy nézzük, hogy ez a 2020-ban közel 85 billió dollárra rúgó globális GDP mindössze 3 százaléka, akkor rögtön más megvilágításba kerülnek a dolgok.
Kiszámolósdi
Harariék szerint ha 2050-ig éves szinten ennyit, tehát a globális GDP 3 százalékát áldozná az emberiség a gazdaság teljes karbonsemlegességének elérésére, akkor addigra meg is valósulna ez a most inkább csak a szép szavak és távoli, megfoghatatlan ígéretek szintjén létező cél. Hogyan jött ki ez a szám? A Sapienship kutatói többek közt a Nemzetközi Energiaügynökség egy tavaly tavasszal kiadott jelentésére, a Reuters által tavaly ősszel megkérdezett szakértők véleményére, illetve az ENSZ egy 2018-as jelentésére hivatkoznak.
A különböző szervezetek és szakértők becslései mutatnak némi szórást, az azonban közös bennük, hogy mindegyik egyszámjegyű, és azon belül sem a 10 százalékhoz közeli GDP-arányos értéket jelöl meg.
„Vitatkozhatunk a számokon a végtelenségig, alakítgathatjuk a modelleket erre és arra. De e helyett nézzük az erdőt a fa helyett. A kulcsfontosságú hír az, hogy az apokalipszis elkerülése az éves globális GDP néhány százalékába kerülne. Azaz semmiképpen sem 50 százalék, de még csak nem is 15, hanem valahol 5 százalék alatt van” – írja Harari.
Mi több, mivel a világon már most is nagyjából a GDP 1 százalékát erre a célra költik, akkor – ha elfogadjuk a 3 százalékos becslést – a mostani ráfordításokon felül csupán további 2 százalékra, tehát 1 698 milliárd dollár megfelelő irányú befektetésére lenne szükség éves szinten ahhoz, hogy a globális felmelegedést a szakértők szerint a teljes katasztrófát jelentő 1,5 °C fok alatt tarthassuk. (Magyarország egyébként az Eurostat adatai szerint 2019-ben 3,39 millió eurót költött a klímaváltozás megelőzésére, ez a 2019-es GDP kicsit több mint 2,3 százaléka.)
Ahogy Harari is megjegyzi, ez az összeg „csak” az energiaipar és a közlekedés zéróemissziós átalakítását tenné lehetővé. Annak ellenére, hogy ezek a legfontosabb területek, a kibocsátást máshol is le kellene csökkenteni, például a mezőgazdaságban is. Azonban ezeket Harari szerint jelentősen és különösebb pluszbefektetés nélkül, csupán viselkedésünk megváltoztatásával is vissza lehetne vágni. „Nem kerül semmibe hús helyett több zöldséget enni, és ez segíthet tovább élni az esőerdőknek (és az egyes embereknek) is.”
Ráadásul nem is arról van szó, hogy ezt a pénzt csak úgy a semmibe kell elkölteni, hiszen legnagyobb részét valóban befektetésként lehetne és kellene is kezelni. Az új technológiák új lehetőségeket, új állásokat hoznának létre, és hosszú távon jelentős részben gazdaságilag is megtérülnének, még ha az olyan járulékos hasznokat, mint például a légszennyezettség okozta betegségek drasztikus visszaszorulását nem is vesszük számításba.
Lenne honnan átcsoportosítani
Harari ezután kitér arra, hogy bár a GDP 2 százaléka természetesen tetemes összeg, krízishelyzetekben a kormányok ennél jóval magasabb arányokban is hajlandók átcsoportosítani pénzeket.
„A 2008-as pénzügyi válság idején az amerikai kormány a GDP 3,5 százalékát költötte olyan pénzügyi intézmények megmentésére, amelyekről úgy tartották, ’túl nagyok ahhoz, hogy becsődöljenek’. Mi lenne, ha így gondolnánk az amazonasi esőerdőkre is? A mostani földárak alapján számolva az egész terület felvásárlása nagyjából 800 milliárd dollárba kerülne, tehát kevesebbe, mint a globális GDP 1 százaléka.”
Jó példa az is, hogy 2020 első három negyedévében a világ kormányai nagyjából a globális GDP 14 százalékának megfelelő összeget költöttek a pandémia gazdasági hatásait mérséklő támogatásokra. Vagy ott vannak a hadseregek: 2020-ban mintegy 2 billió dollár, azaz a globális GDP 2,4 százaléka ment el ezek fenntartására és fejlesztésére világszerte. De ott van az adóelkerülés kérdése is. A becslések szerint az adóparadicsomokban elrejtett vagyonok összértéke a globális GDP 10 százalékát teheti ki, és minden évben újabb 1,4 billió dollárnyi profitot mentenek ki offshore-cégek segítségével a vállalatok. „Az apokalipszis elkerüléséhez valószínűleg ki kell vetni új adókat. De miért nem szedjük be előtte a régi adókat?” – teszi fel a kérdést Harari.
Persze nem könnyű ennyi pénzt átcsoportosítani, de nem is lehetetlen, és semmiképpen nincs szükség csodára hozzá, csak komoly elhatározásra.
„Nem szabad beletörődnünk a vereségbe. Ha valaki azt mondja: ’Elkéstünk! Nyakunkon a világvége!’, csak annyit kell válaszolni: ’Nem, 2 százalékkal el tudjuk kerülni.’ És amikor a COP27 újra összeül 2027 novemberében, tudomására kell hoznunk a világ összegyűlt vezetőinek, hogy nem elég homályos vállalásokat tenniük a 1,5 °C fokra vonatkozóan. Azt akarjuk, hogy vegyék elő a tollaikat, és állítsanak ki egy csekket a globális GDP két százalékáról” – zárja a sorait Harari.
(További számokat, illetve a számítások részletesebb bemutatását is meg lehet találni a „Még két százalékot” címmel indított kezdeményezés oldalán.)
