7p
Egy orosz migráns Amerikában, aki letagadta zsidóságát, hogy jobb eséllyel jusson munkához - Mark Rothko történetének már az eleje sem hétköznapi. A forrongó New York és egyben az Egyesült Államok kultúrájának egyetlen dicső időszakának élharcosa egy élet összes eredményét egy fiatalra hagy örökül - kisülhet ebből bármi jó? Újra színpadra kerül minden idők egyik legsikeresebb darabja.

Eddig csak említés szintjén írtunk Michael Grandage-ról (itt és itt), aki az angolszász színházi élet legfontosabb rendezője napjainkban, és világszinten is ott van a top 10-ben. Nem csak kiemelkedően tehetséges, hanem rendkívül befolyásos is. Érdekesség, hogy csak Shakespeare-t, Chekovot és külön a számára írt komoly drámákat és komédiákat rendez - emellett nagy meglepetésre ő rendezi a Disney újabb Broadway-bemutatóját, a Jégvarázst.

Michael Grandage tavasszal felújítja nagy sikerű produkcióját, a Redet. A darab eredeti bemutatója 2009 decemberében volt Londonban ahol minden díjat megkapott. Fél évvel a londoni bemutató után az egész kóceráj átköltözött New Yorkba, ahol aztán az összes lehetséges Tony-díjra jelölték. (Tényleg mindre - ilyen még sosem volt előtte.) A Tony-díjak közül 9-et el is hozott, többek között a legjobb rendezésért, a legjobb drámáért, a legjobb férfi mellékszereplőnek, a legjobb zenért, a technikai díszletért, a világításért is díjazták a produkciót.

A darabot a rendezővel szorosan együttműködve az Oscar-díjas John Logan (James Bond-filmek, Gladiátor, Leleményes Hugó, Aviator...) írta kifejezetten Alfred Molinának és Eddie Redmayne-nek. Csakhogy a politikai korrektség és a sokszínűség jegyében a felújított verzióban nem Redmayne játssza Ken szerepét, hanem Alfred Enoch, a Harry Potter-filmekből ismert színes bőrű színész. Ez azért visszás, mert Ken karaktere a mid-westi külvárosi világból érkezik, tragédiája, viselkedése, reakciói mind a gazdag fehérek világának mintáit hozzák, nem pedig egy 50-es években élő fiatal, komolyan terhelt fekete fiú sorsát. Mivel Logan nem változtat a könyvön, így a szerep csupán politikai, emberjogi meggyőződésből kerül új művészhez. Ez persze nem biztos, hogy baj, kezelhetjük úgy is, hogy csupán a történelmi pontosság változik meg - az alapvető szituáció, a két ember közti dráma nem a bőrszín kérdése.

A 2009-es előadás beharangozója (Eddie Redmayne-nel):

A darab Mark Rothko egy bizonyos életszakaszán keresztül mutatja be az apa és fiú, mester és tanítvány, öreg és fiatal folytonos harcát. Rothko egyébként Mark Rothkowitz néven látta meg a napvilágot, 10 évesen érkezett családjával az Egyesült Államokba Oroszországból. De mivel már túl sok zsidó művész volt New Yorkban, ezért nevet váltott azért, hogy munkát kaphasson. A darab mélyen filozofikus és szükségeltetik hozzá egy viszonylag erős alapműveltség, ezért Magyarországon nem mutatják be – több komoly színházigazgató is visszadobta a darabot, mondván: a magyar néző ehhez műveletlen.

A darab 1958-59-ben játszódik Mark Rothko festő stúdiójában - egy régi iskolát bérelt ki Manhattenben és annak a lesötétített tornatermében festett. Nem szerette a természetes fényt, csak reflektorok fényénél volt hajlandó dolgozni. Rothko éppen abban az időszakban volt hatalmas sztár, amikor New York a csúcson volt. A nagy New York-i rave party-k meghozták a gyümölcsöt, a sok narkó és szex összehozta a művészeket - egy nagyon komoly képzőművészeti-előadóművészeti-zenei-irodalmi forradalom győzedelmeskedett a hatvanas évek elejére. Feltehetőleg az Egyesült Államok egyetlen illanó pillanata volt ez a háború utáni két évtized, amikor remény volt egy valódi amerikai kultúra megteremtésére, kialakulására. A kor nagyjai legalábbis ezen dolgoztak. A végtelenségig lehetne sorolni az ekkor New Yorkban alkotó művészeket, kezdve az éppen csúcsra érő Truman Capotétól a fiatal Stephen Sondheimen át Janis Joplinon és Jackson Pollcokon keresztül a szigorú George Balanchine-ig.

Noha a teljes darab Rothko stúdiójában játszódik, mégis az egészet áthatja az élő kultúra vibrálása amit mi innen elképzelni sem tudunk, milyen lehetett. Rothkót felkéri a nyitás előtt álló Four Seasons, hogy fessen nekik 12 nagy képet a hotel étkezőjébe. Mindezért 10 millió dollárt kínálnak neki, ami ma is felmérhetetlenül nagy összeg - hát még akkor. Rothko bár alantasnak tartja, mégis elfogadja a felkérést és elhatározza, hogy egy valódi templomot fog kialakítani az étteremből, ahol olyan csodálatosak lesznek a képei, hogy senki nem fog enni, csak némán csodálni a képeit. Ehhez a nagy munkához keres festő-segédet és találja meg egy barátja ajánlásán keresztül Kent. A szerencsétlen balféknek tűnő, de azért egyáltalán nem reménytelen fiatal festő ugyan majd' összecsinálja magát Rothkótól, de örömmel főzi a festéket és feszíti a vásznat. Innen indul a darab. És innen indul a harc. Két kaliber, két különböző kor két világ találkozása. Tisztelik és szeretik egymást, miközben azért meg is tudnák ölni egymást. „A fiúknak egy idő után meg kell ölniük az apjukat“ – mondja a darab folyamán Rothko - tulajdonképpen ez meg is történik. A darabban a fiatal karakter erősen képviseli a mai fiatalt is, de nem annyira agresszíven, hogy kizökkentsen minket.

Logan elég zseniális ahhoz, hogy tudja, hogyan oldja meg a mély filozófiát unalom nélkül. A két művész valóban fest a színpadon. Beszélgetésük közben főzi meg Ken a színpadon a festéket, és ott, együtt festik meg a képeket ami nagyon különös, bizsergető atmoszférát teremt. Valóban pattanásig feszül a néző a darab alatt, amiben persze van pár olyan drámai kanyar amit most spoiler volna leírni – például hogy a darab címe Piros, ugye - ennek a színnek mi is a szimbolikája? Mit jelent ez a szín annak, aki vérbe fagyva találja meg családját egy szép napon és mit jelent annak, aki a szerelmével nézte végig a világ legszebb naplementéjét?

Persze Rothko terve a hotel éttermének templommá alakításáról nem sikerül. Miután elmegy megnézni a képeit, rájön, hogy az emberek tesznek rá és csupán zabálnak és kacarásznak brunch közben. Talán fel sem tűnt nekik, hogy nem valami színes tapéta hanem festmény van a falon. Rothko kiborul és őrjöng. Visszavásárolja a képeit a hoteltől és abbahagyja a munkát. Itt a darab vége.

Ezután már sokkal kevésbé aktív művészként. A pop-artról nagyon rossz véleménye van, szerinte azok a művészek meg akarják ölni az igazi művészetet és művészeket.  Érdekesség, hogy Rothko álma, a Rothko-kápolna megépült. Nem élte meg a befejezését, mert 1970-ben öngyilkos lett, de 1971-ben átadták a kápolnát, aminek tervezésében ő maga is részt vett. A képeket a kápolnában festette meg, így legfeljebb az épülettel együtt lehetne eladni őket.

Az egyik legfontosabb kortárs klasszikus minimalista zeneszerző, Morton Feldman, Rothko barátja, ugyanennek a New York-i forradalomnak a gyermeke még egy mai napig előszeretettel játszott oratóriumot is komponált kifejezetten a Rothko-kápolna épületéhez és akusztikájához mérten. Az épületet az egyháznak adományozta és mai napig kápolnaként működik. A környezet, az épület és annak belseje együtt egy komplex műalkotás – nem is véletlen, hogy magángyűjtők dollármilliárdokat kínáltak érte, de az egyház egyelőre nem adja el a kápolnát.

A Red Michael Grandage rendezésében Alfred Molinával és Alfred Enoch-hal Londonban látható a Wyndham’s Theatre-ben május 4-től július 28-ig. Jegyek 10 és 100 font közötti áron kaphatóak az előadás honlapján.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Kultúra Fuldokolnak a független színházak, de az állam nem dob nekik mentőövet
Privátbankár.hu | 2024. június 19. 08:31
A minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek állami támogatása egyelőre nem szűnt meg, de a pályázatok útján nekik juttatott támogatás legfeljebb zsebpénznek jó. Már persze azoknak, akik kapnak egyáltalán valamit. 
Kultúra A nap képe: a Hősök terén mutatták meg magukat Magyarország szépei
Privátbankár.hu | 2024. június 17. 14:09
Ott volt ugyanis az idei Magyarország Szépe - Miss World Hungary szépségverseny közönségtalálkozója.
Kultúra "Elegem van a háborúból, elegem van Putyinból" – orosz-ukrán összefogás Varsóban
Wéber Balázs | 2024. június 16. 19:05
Egy lengyel zenei fesztiválon orosz és ukrán művészek is felléptek, háború- és Putyin-ellenes szólamokat hangoztatva. A közönségben lengyelek mellett fehéroroszok, ukránok és oroszok is jelen voltak, a jegybevétel egy részét pedig a háború miatt traumatizált ukrán gyerekek megsegítésére ajánlották fel.       
Kultúra Lottónyereményre vár? - inkább nézzen körül a padláson!
Privátbankár.hu | 2024. május 12. 12:07
Sokszor vagyont érő műkincsek, festmények tulajdonosai lehetünk - tudtunkon kívül.
Kultúra Megfejthették Leonardo da Vinci évszázados titkát
Kollár Dóra | 2024. május 11. 15:30
Leonardo da Vinci legendás festményének hátteréről végtelen hosszú ideje folyik a vita.
Kultúra Önnek mennyit ér a kultúra? És fizetne is érte?
Privátbankár.hu | 2024. április 12. 08:55
Egyre több kulturális szolgáltató dönt úgy, hogy közösségi finanszírozás keretében próbálja megvalósítani egy-egy projektjét. Laptársunk, az Mfor azt nézte meg három példán keresztül, hogy ez a gyakorlat milyen formákban működik itthon. 
Kultúra Miben tér el egy kísérleti jelleggel létrehozott oktatási intézmény az államiaktól?
Privátbankár.hu | 2024. április 11. 06:51
Interjú Halácsy Péterrel, a Budapest School egyik alapítójával.
Kultúra Hihetetlen áron kelt el egy festmény a Sotheby’s árverésén
Kenessei András | 2024. március 10. 14:38
A világ két legnagyobb árverőháza közül a Sotheby’s (a másik a Christie’s) március 6-án tartotta az évad elejének egyik legfontosabb árverését, mint hangsúlyos évnyitót.
Kultúra Párhuzamok a Kádár-kori második nyilvánosság és a mai független média között - Klasszis podcast Haraszti Miklóssal és Danyi Gáborral
Szarvas György | 2024. január 20. 18:07
A napokban jelent meg Danyi Gábor Az írógép és az utazótáska című monográfiája a magyarországi szamizdat irodalom történetéről. Bár az 1980-as években, és annak főleg a második felében már gyakorlatilag nagyüzemi módszerekkel, gyakran állami nyomdákban, feketén folyt a hazai illegális  könyvek és folyóiratok nyomtatása, a szamizdatok kiadása és annak gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Ennek szerteágazó történetét, illetve a nagyon is sokszínű résztvevői kört idézi meg Danyi Gábor most megjelent munkájában. A Klasszis podcast adásában vele és a szamizdat Beszélő korabeli szerkesztőjével, Haraszti Miklóssal közösen azt kutattuk, miféle hasonlóságot lehet felfedezni a kádári és a mai Magyarország nyilvánosságában.
Kultúra A nap képe: újabb elképesztő tiltás a magyar könyvesboltokban
Kormos Olga | 2024. január 17. 10:03
Az Alexandra egyik könyvesboltjában olyan tájékoztató táblát tettek ki, amely már a fóliázáson is túlmutat. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG