És belátod majd te nábob, hogy én messze jobb vagyok, mint haverok!
A Disney cég elég komolyan veszi a filmjei színpadra állítását. Nem csak a reklám szempontjából, hanem a jelentős bevételek miatt is. Emiatt igyekszik a cég minél több helyet megszerezni a Broadway-n több kevesebb sikerrel és minél több produkciót színpadra állítani. A legsikeresebb talán az 1996-ban bemutatott és azóta is műsoron tartott Oroszlánkirály, de nagy sikert aratott a Kis hableány, a Szépség és a Szörnyeteg vagy éppen a Hamupipőke is.
Az Aladdin 5 évvel ezelőtti bemutatóját hosszú és rögös út előzte meg. Először 2005 körül tették színpadra, tesztelés céljából vidéken, és mindenki megdöbbenésére nem aratott igazán nagy sikert a produkció, pedig a Disney nagyon megpróbált biztosra menni. Nem változtattak a storyline-on, nem nyúltak bele a zenébe, minden karaktert (Abut és a Szőnyeget is beleértve) megtartottak és valóban illúziókeltő varázslatot alkottak a színpadra. Mégis, aki az eredetit akarja látni, az megnézi otthon az eredetit.
A Disney azonban nem adta fel, hanem felkértek egy nagy, több mint 10 főből álló kreatív csapatot az előadás újragondolására. Az alkotók közé kiírták az 1991-ben AIDS-ben elhunyt Howard Ashman-t is, aki nem csupán egy meghatározó színházi szakember, hanem a klasszikus Disney mesék dalszövegírója, aki „hangot adott egy hableánynak és lelket egy szörnyetegnek“, és akinek a tradíciói meghatározzák az előadást. Bizonyos ötleteit az eredeti filmhez nem használták fel, azoban a jegyzetek megmaradtak, ezek közül sokat használtak az előadáshoz.
A darab sztoriján csak keveset változtattak, egyes karaktereket mint például a Szőnyeget vagy Abut kihagyták, a díszletet és a jelmezeket egyszerűsítették, ehelyett sokkal inkább hagyták a művészeket megjelenni maguk valójában. A zenét elképesztő pofátlan módon széjjelszedték majd újra összerakták, feltöltve a Broadway tradicionális show-elemeivel és jazz-elemekkel.
Ha kell a pót pizza is, feles tej, a dolgod, hogy a lámpát csiszold még!
Az egész előadást Dzsini meséli, akit az alakításáért Tony-díjjal kitüntetett James Monroe Iglehart alakít. Ő köszönti a nézőket és a nyitó dalt is ő énekli. (Ez a sorrend egyébként eltér az eredeti sztoritól: a mesében előbb van a nyitány és aztán köszöntenek mindenkit Agrabában, a rejtelmek városában, a bűvölet honában és a Jordán földjének legragyogóbb bazárjában - de itt a nyitányból egy teljes, közel 8 perces grandiózus etapot csináltak, ami után már nem lehet leülni és köszönteni mindenkit, ezért cserélték fel.)
S ha már James Monroe Iglehartnál tartunk, akkor íme az ikonikus Friend like me a darabból:
Nem árt azt is külön megemlíteni, hogy Iglehart ilyen testi adottságokkal kapott főszerepet egy darabban a Broadway-n...
Aladdin szerepét Adam Jacobs alakítja hibátlanul. Igazából nem tudjuk, hogy Adam Jacobs amúgy milyen színész, de az biztos, hogy erre a szerepre született. Pontosan úgy néz ki, ahogyan Aladdinnak ki kell néznie, pontosan olyan a hangja, pontosan olyan a jelenléte. Nem tudjuk őt semmi másnak elképzelni, de ez nem is fontos, hiszen megtalálták egymást a szerepével mindenki nagy örömére.
Jázmint pedig Courtney Reed játssza, az alábbi videóban meséli el, hogy ez a szerep miért volt fontos számára:
A nagy és epikus Whole New World az egyetlen dal, amin nem változtattak semmit az alkotók, sem zeneileg, sem technikailag - végig egy repülőszőnyegen, a nézők feje felett cikázva adják elő a dalt a művészek. Erről nincs videó, szóval muszáj lesz megnézni élőben.
Londonban 47 és 95 font között nézhetjük meg az előadást, New Yorkban pedig 55 és 130 dollár között vehetünk jegyet. Mindkét helyen minden egyes előadásra kisorsolnak 2 ingyenes jegyet, ami nem csupán grátisz belépéssel, hanem backstage-túrával is jár! Hajrá!
A Microsoft felturbózta a Paintet. Jöhet a fakealkotás-cunami. 
