A cikk eredetileg laptársunknál, az életforma.hu-n jelent meg.
- Hihetetlenül termékeny író vagy, eddigi életművedben volt olyan alkotás, amit kifejezetten a nyár inspirált?
- Nyáron nehezen írok, mert a meleg inkább elbágyasztja az elmét. Most, hogy belegondolok: a tavasz és a tél ösztönzött eddig leginkább, a legtöbb eredeti írásom is ilyenkor született. Nyáron leginkább fordítani szoktam, vagy novellákat írni. A verseim közül persze sok szól a kora nyári erdőről vagy a Balatonról (mindkettőről írtam novellát is), tengeres szövegeim is vannak jócskán, mert azért roppantul szeretem a nyarat, csak hát az ember vagy él, vagy ír – a kettőt nehéz egyszerre. Ha csak nem ül ki az ember a fa alá vagy a vízpartra az írószerszámaival, mert akkor legalább örülhet is, meg dolgozhat is párhuzamosan. Ha valaki felfedezné azt, hogyan lehet strandolás közben alkotni, szóljon, vevő leszek az ötletre.
- Híve vagy-e annak, hogy az év közben összevásárolt könyveket a nyaralás két-három hete alatt olvassuk ki?
- Sajnos elég lassan, minden mondatot megfontolva olvasok, úgyhogy ez nekem úgysem sikerülne. Rengeteg könyvet összeharácsolok (e-olvasóra, boltból, netről, antikváriumból, könyvtári leselejtezésből, sőt turkálókból is), esélyem se lenne mindezt két hét alatt elolvasni. Inkább csipegetek és csemegézek minden nap (a versek és az esszék, vagy akár az életrajzok is kiválóan alkalmasak ilyen villámolvasásokra, fél órákra), de ha van összefüggő időm, akkor belevágok egy-egy nagy regénybe, mert ezeket egy szuszra szeretem elolvasni. Ha jó a könyv, akkor nem is tudok utána rögtön elkezdeni egy másikat, kell kis idő, amíg abból a világból kilépek. Az is megesett már (Spiró Az ikszek-jével például), hogy amint befejeztem, elkezdtem újra elölről. Persze ez még diákkoromban volt, amikor kevesebb volt rajtam a teher.
- Régebben azért az emberek nagyon megválogatták, milyen könyveket visznek magukkal nyaralásra, hiszen a terjedelem és a súly is szempont volt. Az e-könyvek ezt a problémát kiküszöbölték, bár nekem nem adják meg az olvasásnak azt az élményét, mint amit a papír alapúak kínálnak. Te hogy vagy ezzel?
- A férjem nagy e-könyv olvasó, ő kapatott rá engem is a digitális örömökre. Mindig viszem magammal a kis digitális könyvecskémet, borzongatóan jó érzés, hogy egy egész könyvtárat hordok a zsebemben. Jó pár klasszikus mindig rajta van (a Shakespeare-összes például alap), de ha valami izgalmas könyvről olvasok vagy hallok a rádióban, és megvehető, letölthető, akkor a férjem gyakran meglep vele. Főleg angol és német irodalmi és művészeti könyvek vannak az olvasómon, mert ha kell, egy gombnyomással ki lehet szótárazni, ha valami izgalmas új szót talál az ember. Az e-könyvek emiatt a legvonzóbbak a számomra, meg azért is, mert nem kell hetekig várni, amíg megjön egy könyv. Csoda!
- Ha nem is spájzol be az ember év közben könyvekből, azért talán érdemes a nyári szabadságra olvasnivalókat vinni. Te ilyenkor mi alapján szoktál válogatni: íróként van valami külön szakmai szempont, vagy ilyenkor te is csak kikapcsolódni szeretnél?
- Nyárra szoktam tartogatni a naplókat és a főleg női témájú nevelődéstörténeteket, nagyon inspiráló olvasmányok. Ez egyben szakmai szempont is, hiszen az írásaimban is gyakran megjelenik az indulatok és szenvedélyek tematikája, de kikapcsolódásnak sem utolsó: az igaz történetek sokszor izgalmasabbak bárminél, amit író kitalált.
- Neked a krimi, vagy egyéb könnyedebb műfaj is belefér ilyenkor?
- Hát persze, hogy belefér a könnyebb műfaj! Mindig, ha sikerül eljutni a tengerhez, rituálisan újraolvasom Gerald Durrelltől a Családom és egyéb állatfajtákat, időnként egy kis kevésbé könnyed Lawrence Durrellt is fogyasztva mellé, de boldogan olvasok Ed McBaint vagy Stephen Kinget is – ezek mára mind klasszikusok. A Rejtőket az úton szoktuk meghallgatni, hangoskönyvben, ez is családi hagyomány. Lemaradtam a modern krimikben (főleg azért, mert csaltam, és megnéztem a filmváltozatot, pedig ezt nem lenne szabad), de mivel nem túl jó a memóriám, a klasszikusaimat is nyugodtan újraolvashatom, úgyis elfelejtem pár év alatt, hogy ki volt a gyilkos. Most például a Gerald’s Game című Kinget vettem le húsz év után a polcról, erre a történetre véletlenül még meglepően jól emlékeztem is, mert tipikus női rémálom; ennek ellenére végigolvastam, mert kíváncsi voltam, ma is működik-e. Most tudtam meg, hogy film is van belőle, talán megnézem később azt is. Ha jó az író, azért megmarad pár éles részlet – emlékszem, Kingtől végigrágtam magam anno az Insomnia című könyvön angolul, mindössze két jelenetre emlékszem belőle, de azokra olyan élességgel, mintha velem történt volna. Így vágja meg remek kis novellákká az emlékezet a sok száz oldalas monstrumot.
- Az idei nyárra milyen könyveket terveztél be, és ezek közül miket ajánlanál az átlagos (ha egyáltalán van ilyen) olvasónak?
- Tompa Andreától a Haza című legfrissebb könyve lesz az első, amint itt lesz a polcomon. Ha az éjjeliszekrényemre nézek, két klasszikust látok, mindkettő újraolvasás, Márqueztől A szerelemről és más démonokról az egyik, a másik az Üvöltő szelek, mindkettőben tombol az őrület és az elszabadult érzelmek – úgy látszik, most ez inspirál a legjobban. Diákkorom idolját, Paul Austert is jó lenne újraolvasni és a legújabb regényét elolvasni. Megrendeltem már Gáspár-Singer Anna novelláskötetét (Valami kék), ahogy Molnár Krisztina Rita Remélem, örülsz című rövid próza-könyvét is. Biztosan fogok olvasni néprajzi könyveket, főleg a népi hitvilág érdekel régóta. Kicsit eklektikus válogatás ez, tudom – hát még, ha a többit is sorolnám …! De már én is röstellem, milyen sok tervem van, és milyen mohó vagyok.
- És egy kis hevenyészett statisztika: általában hány könyvet szoktál egy-egy nyaralásra magaddal vinni, és ezek közül mennyit olvasol el végül? Vagyis mekkora "remittendával" dolgozol?
- Tíz-tizenkét könyvet viszek, ezek közül jó, ha négyet-ötöt elolvasok ... Fájdalom, de ez a helyzet. Az a szerencse, hogy az anyósom, Tiszai Katalin, aki magyartanár volt, és mindig naprakész a magyar- és világirodalomban, gyorsabban olvas nálam, mintegy előolvassa számomra a könyveket, és ha valamit nagyon nem érdemes kézbe venni, azt megmondja előre. Ezeket hátrébb sorolom, a kupac aljára teszem, hátha majd egyszer mégis.
- Milyen könyvön dolgozol most, egyáltalán a nyaralás során szoktál-e dolgozni vagy olyankor teljesen kikapcsolsz, félreteszed az ötleteidet, nem is viszed magaddal a félig kész kéziratot?
- Ezen a nyáron biztosan dolgozni fogok, mert még van pár hetem, hogy formába rázzam a legújabb novelláskötetemet, úgyhogy már buzog bennem az adrenalin. Egy nagyjából befejezett ifjúsági regény is újraírásra vár, és dolgozom egy hosszú prózán is, amivel nem hinném, hogy egyhamar készen leszek. Attól függ, mennyire lesz meleg … Mert hőségben lehetetlen a maximumot hozni. Egyelőre kegyes hozzám a nyár.
Az EU fellépne, de óriási a függőség. 
