Ukrán orvosok az úgynevezett gázgangréna, azaz gázüszkösödés növekvő számú eseteiről számolnak be a frontokon. Ez az állapot az első világháború lövészárkaira volt jellemző, és az emberiség azt hitte, hogy teljesen felszámolta már Európában. Tévedtünk. Ez egy gyorsan terjedő, életveszélyes bakteriális fertőzés – megjelenésével a régi, történelmi idők tették be a lábukat az ukrán lövészárkokba.
Katonai orvosok azt mesélték a The Telegraphnak, hogy a modernkori drónos hadviselés szinte lehetetlenné teszi a sebesült katonák evakuálását, ezért az olyan életveszélyes állapotok, amelyről a régi történelemkönyvek írtak, ismét riasztó sebességgel terjednek.
„Olyan sérülési szövődményeket látunk, amilyeneket még a világháborúk idején élő emberek is csak ritkán. Ilyen hosszú evakuálási időkre ugyanis az elmúlt 50 évben nem volt példa – valószínűleg a második világháború óta, sőt talán még akkor sem. És olyan patológiát látunk, amilyet korábban soha” – mondta Alex, egy külföldi önkéntes orvos a Zaporizzsja térségében.
Fotó: DepositPhotos.com
Egy baktérium okozza
A gázüszkösödés egy súlyos izomfertőzés, amelyet főként a Clostridium baktérium okoz, és amelyet a bőr alatt képződő gázbuborékokról neveztek el. Ezek a baktériumok oxigénhiányos, nekrotikus (elhalt) szövetekben szaporodnak, súlyos fájdalmat, duzzanatot, szöveti elszíneződést és a gázok mozgása miatt a bőr felrepedezést okoznak a betegnek.
A fertőzés általában traumás sérülésekben, például mély lőtt vagy robbanásos sebekben alakul ki, különösen akkor, ha az orvosi ellátás késik, ami Ukrajnában igen gyakori.
„Hetek óta egyre több a sérült, akik földalatti stabilizációs pontokra kerülnek, és amennyire csak tudják, életben tartják őket. A gázüszkösödésről csak az iskolában hallottunk történelemórán, miközben Ukrajnában az emberek ilyen típusú sebekkel küzdenek, de nem kapnak megfelelő ellátást. Egyszerűen képtelenség elég gyorsan odaszállítani őket a kórházakba, hogy megfelelően kezeljék őket” – magyarázza Alex.
És ehhez jön még hozzá, hogy a gázüszkösödés kezelése nehéz, és a gyógyulás még a legjobb kórházakban sem garantált.
„A gázüszkösödés kezelése általában szakszerű sebtisztítást, a fertőzött vagy elhalt hús eltávolítását, valamint nagyon erős intravénás antibiotikumokat foglal magában. Ez egy rendkívül életveszélyes fertőzés: kezeletlenül a halálozási arány közel 100 százalék” – mondta Dr. Lindsey Edwards, a londoni King's College mikrobiológia tanszékének vezető előadója.
Ukrajnában azonban a sebtisztítás, valamint az antibiotikumok célzott alkalmazása gyakran szinte lehetetlen a sérülést követő közvetlen időszakban a laboratóriumokhoz való korlátozott hozzáférés miatt.
„Normális esetben a mikrobákat szűrik, tenyésztik, és különféle technikákat alkalmaznak, hogy megállapítsák, van-e gyógyszerrezisztencia. Azt is tesztelni kéne, melyik antibiotikum lenne a leghatékonyabb. Persze mindez illúzió egy tábori kórházban a semmi közepén” – magyarázta Dr. Edwards.
A történelemkönyv sorai ismét valósággá váltak
A gázüszkösödésről tényleg a történelemkönyvekben olvashattunk utoljára: az első világháborúban a harctéri körülmények, a súlyos sérülések és a korlátozott orvosi ellátás egyedülálló kombinációja miatt ütötte fel a fejét. A katonák sáros, nedves lövészárkokban és gyakran trágyával kezelt mezőkön harcoltak, amelyek Clostridium baktériumot hordoztak. A lövedékek – mint például a golyók és a repeszek – mély, összetett sebeket okoztak, amiktől elhaltak a szövetek, ideális környezetet teremtve a baktériumok szaporodásához. A sebészeti beavatkozás gyakran késett, és gyors sebtisztítás nélkül a fertőzések gyorsan terjedtek. Antibiotikumok pedig még nem álltak rendelkezésre, és a sebhigiénia is kezdetleges volt.
„A gázüszkösödést valóban az első világháborúban tartották számon. Azóta sokkal ritkábbá vált, nagyrészt a korai sebtisztításnak, az időben elvégzett műtéteknek, az antibiotikumoknak és a jobb sebkezelésnek köszönhetően” – magyarázta Alastair Beaven, az Afganisztánban szolgáló 202. tábori kórház ortopédiai konzultánsa és tisztiorvosa.
Mindezek az intézkedések azonban jelentős erőforrásokat igényelnek, beleértve az orvosi támogatást, a logisztikát és a sérültek gyors szállításának képességét. A második világháborúban az antibiotikumok bevezetésével aztán szerencsére drámaian csökkent a harctéri fertőzések okozta halálozási arány.
Ma Ukrajnában azonban az evakuálással és az antibiotikumokkal kapcsolatos problémák miatt olyan betegségek jelentek meg újra, amelyekről azt hittük, már soha nem térnek vissza.
A gyógyszerrezisztencia csak rontja a helyzetet
Dr. Edwards szerint ma már a gyógyszerrezisztencia is komoly problémát jelent. Ha egy olyan törzset találnak, amely rezisztens az antibiotikumokkal szemben, a kezelés sokkal bonyolultabbá válik. Az egyik legnagyobb probléma, hogy ez is nagyon megugrott az elmúlt időben.
„A drónos hadviselés miatt az emberek a föld alá kényszerülnek. Ha kilépsz a szabadba, megöl egy drón. Ez nem túlzás. Az orvosi ellátás nagy része ma már elhagyatott épületek bunkereiben és pincéiben történik – ezek azok a helyek, ahová a drónok nem juthatnak el. Egy orvos, aki nemrég tért vissza egy ilyen rögtönzött klinikáról, közel három hétig nem tudott feljönni, mert egyszerűen túl veszélyes volt” – mesélte Alex, aki szerint ezek a földalatti létesítmények nincsenek felszerelve a gázüszkösödést okozó szövődmények kezelésére.
A létesítmények gyakran nem sterilek, és még a felszerelésükhöz szükséges berendezések szállítása is rendkívül nehéz, mivel a konvojokat és a járműveket gyakran célba veszik.
„Hetek óta özönlenek a sérült emberek, és a földalatti stabilizációs pontokon próbálják életben tartani őket. De minél több idő telik el, annál korlátozottabbak a gyógyítási lehetőségeink az elhalt és elhaló szövetek terjedése miatt” – teszi hozzá Alex.
Azt mondja, olykor hiába állnak készen a sebészcsapatok az életmentő kezelések elvégzésére, ha órákig kell várniuk a betegekre, mert nehézkes az odaszállításuk. Amikor a The Telegraph a múlt héten beszélt vele, az evakuálások már nyolcórás késésben voltak. Pedig a késlekedés pusztító hatású, sok esetben végzetes is lehet.
Hét, illetve három forinttal nőnek a piaci árak. 
