Műgyűjtés - Szenvedély? Elhivatottság? Befektetés?

Csontváry Kosztka Tivadar: Délutáni vihar Trauban, 1900

„Tanultam és gyűjtöttem, dolgoztam és gyűjtöttem, családot alapítottam és gyűjtöttem, küzdöttem, viaskodtam és gyűjtöttem, éltem és gyűjtöttem, élek és gyűjtök!” (Dr. Antal Péter)

Dr. Antal Péter műgyűjtő, gazdasági joggal foglalkozó jogász nem felel meg azoknak a sztereotípiáknak, amiket egy több milliárd forintot érő műtárgyvagyon tulajdonosáról gondolnánk. Közvetlen, szenvedélyes ember, ha képzőművészetről beszélgetünk vele. Az otthonában fogadott, majd egy rögtönzött tárlatvezetést is tartott a házban. A miliő egészen különleges. Több ezer éves kerámiák, üvegtárgyak, több száz éves bútorok és mai monokróm képek. A tulajdonos biztos ízlését dicséri, hogy ezek a korban is igen eltérő tárgyak gyönyörűen megférnek együtt, sőt párbeszédet is folytatnak egymással. Eleinte kicsit feszélyezetten mozogtunk a házban, félve, nehogy kárt okozzunk egy-egy ókori tárgyban figyelmetlenségből, de a tulajdonos megnyugtatott, hogy 4 gyerek nőtt fel ezek között a műtárgyak között és sosem tört el semmi. Dr. Antal Péter folytatja a hagyományt, ahogy annak idején neki, most a gyerekeinek válik természetessé a műtárgyakkal való együttélés, azok szeretete, tisztelete és ismerete.

Bálint Endre: Allegro Barbaro, 1971

A gyűjtemény kialakulása

Lusztig Sámuel, Dr. Antal Péter nagyapja kezdett műgyűjtésbe az 1920-30-as években. Az akkori gyűjtemény gerincét a Gresham művészeinek munkái alkották. A holokauszt következtében azonban az akkori gyűjtemény megsemmisült. Lusztig Sámuel felesége és négy gyermeke nem tért vissza Auschwitzból, Lusztig Sámuel és Edit nevű lánya élte csak túl a háborút a családból. Bár Edit mindent tudott, többé nem beszéltek róla sosem. Lusztig Edit korán bekövetkezett válása után hazaköltözött édesapjához 6 éves kisfiával, Antal Péterrel.

Lusztig Sámuel akkor már újrakezdte a műtárgyak gyűjtését, így a kisfiú számára természetessé vált, hogy Munkácsy, Csontváry vagy Gulácsy képek között éli a gyerekkorát. Bár még így sem volt magától értetődő, hogy Antal Péter is gyűjtő lesz, a Lusztig nagyapával eltöltött 23 év nem múlt el nyomtalanul. Antal Péter 13 éves volt, amikor ajándékba kapott egy festményt, 17 évesen vásárolt először aukción, és a nagypapa halála előtt 10 évvel már nyilvánvaló lett, hogy folytatja, amit Lusztig Sámuel elkezdett.

Az Antal-Lusztig-gyűjtemény Lusztig Sámuel 1978-ban bekövetkezett haláláig összegyűjtött műtárgyaiból és Dr. Antal Péter 1968 óta vásárolt tárgyaiból áll. A kollekció Magyarország legjelentősebb magángyűjteménye. Ennek nem csak az az oka, hogy mintegy 5000 tárgyat számlál, mint ahogy az sem, hogy becsült értéke több milliárd forint. A kollekció jelentőségét a színvonala adja. Művészettörténeti értéke van, a XIX. század második felétől napjainkig mutatja be a képzőművészet fejlődését, változását festményeken és szobrokon keresztül. Ezen belül is fontos részét képezik a gyűjteménynek a XX. századi festők munkái Csontvárytól Moholy-Nagyon, Kassákon, Ámos Imrén, Kornisson, Ország Lilin át egészen napjainkig. HantaÏ Simon, Riegl Judit, Fehér László és Kicsiny Balázs munkái éppúgy megtalálhatóak a gyűjteményben, mint Egry, Rippl-Rónai, Nagy István, Farkas István, Vajda Lajos vagy Bálint Endre festményei.

Moholy-Nagy László: Női portré, 1920 körül

MODEM

Dr. Antal Péter szenvedéllyel gyűjt. Számára sosem az adott műtárgy pénzben kifejezhető értéke számít. Nem tudja, hogy mennyit érhet a gyűjtemény, erről különböző becslések vannak. Mint megtudtuk, sosem adott el festményt, az is elvétve fordult csak elő, hogy egy-egy hőn áhított képért cserébe képet adjon. Elhivatottsággal beszél a képekről. 2000-ig nem akart a nyilvánosság felé fordulni, de azóta fontossá vált számára, hogy ne csak ő maga, hanem bárki láthassa ezeket a tárgyakat. Ezért is döntött úgy, hogy a 2006-ban felépült MODEM-nél 10 évre letétbe helyezze a képeket. Úgy tudjuk, hogy a MODEM felépítése sem független az Antal-Lusztig-gyűjteménytől.

Parlamenti pletyka járt szájról szájra, hogy van Debrecenben egy jelentős magánkollekció és a tulajdonos épp készül Pécs városával szerződni a gyűjtemény letétbe helyezéséről. Ekkor döntött Debrecen vezetése úgy, hogy az eredetileg irodaháznak tervezett épület helyett a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központot építi meg, hogy a gyűjteményt a városban tartsa, majd így kötötték meg az első megállapodást.  A 2016-ban lejárt 10 éves periódus alatt sajnálatos módon történt műkincslopás ellenére ezt a szerződést 2022-ig meghosszabbították. 2014-ben eltűnt a MODEM épületéből egy-egy az Antal-Lusztig-gyűjtemény részét képező Csontváry és Nemes Lampérth kép, melyek a nyomozás 2016-ban bekövetkezett lezárásáig sem kerültek elő. Ma sincs semmi hír a képekről, de Dr. Antal Péter abban bízik, hogy néhány év lappangás után a képek előkerülnek, és akkor majd visszavásárolhatja azokat, ahogy történt ez az előző években bekövetkezett lopásoknál is.

2016-ban Debrecen városa ugyan kártalanítást fizetett a gyűjtőnek, de számára nem a pénz, hanem a képek fontosak. A sajnálatos esemény ellenére tehát a gyűjtő meghosszabbította a megállapodást Debrecennel. Mint elmondta, hálás a városnak, a jövőben is szeretne valamiféle együttműködést. Debrecen városával közösen készül a gyűjtemény katalogizálása, annak könyv formában való kiadása. Ezek a kötetek hiánypótlóak, hiszen nem csak az egyes képek reprodukálása, de a teljes, az adott festményhez kapcsolódó dokumentáció is megtalálható lesz azokban. Erre elengedhetetlenül szükség is van, hiszen az Antal-Lusztig-gyűjtemény megkerülhetetlen. Olyan jelentős XX. századi magyar festők képei találhatók meg itt, amelyek nélkül nem valósulhatott volna meg az elmúlt évek egyetlen életmű kiállítása sem a Magyar Nemzeti Galériában, illetve számos, eddig lappangónak hitt kép is a kollekcióban található.

Ország Lili: Nagy fal II, 1955

Tervek a közeljövőben

Mind itthon, mind külföldön tervben illetve szervezés alatt vannak tematikus kiállítások a gyűjtemény anyagából. Dr. Antal Péter tapasztalata szerint a vidéki városokban megrendezett kiállítások nem igazán látogatottak, ennek okát a helyi múzeumok nem kielégítő promóciós képességének, szándékának tudja be. Ennek ellenére is fontosnak tartja, hogy a gyűjtemény éljen, vagyis látható legyen az érdeklődők számára.

Ahogy elhivatottságot érez azzal kapcsolatban is, hogy a XX. századi magyar festészet kiemelkedő művészeit külföldön is megismerjék és elismerjék. Ezért ambicionálja a külföldi kiállításokat. Megtudtuk, hogy Rómában tervez egy Ország Lili munkásságát bemutató tárlatot, ahol a művésznő olasz barátjának, Paolo Santarcangelinek A labirintusok könyve című művéből fog részleteket felolvasni annak fia.  Dr. Antal Pétert különösen fontos barátság fűzte Ország Lilihez. Megismerkedésükkor Antal 19 éves volt, Ország Lili már idős, érett művész. Barátságuk 4 éve meghatározó volt Dr. Antal Péter számára. Emberileg is sokat jelentett, számos Ország képpel gazdagodott a gyűjtemény és újabb ajtók is kinyíltak az akkor még nagyon fiatal Antal számára. Ország Lili 1978-ban bekövetkező halála máig feldolgozhatatlan sebet hagyott a gyűjtőben.

2020. kiállítások:

• 2020. február, Ferenczy Noémi, Szentendre
• 2020. március 1-ig Magyar Nemzeti Galéria, Farkas István
• 2020. március 13-ig Magyar Képzőművészeti Egyetem, Korniss Dezső
• 2020. március, Kecskemét
• 2020. március, Vera Molnar, MODEM
• 2020. április, Kicsiny Balázs retrospektív, MODEM
• 2020. május-június, Budapest-2020. július, Kolozsvár
• 2020. október, Milánó

Távolabbi jövő

Mik a tervei, mi lesz a gyűjtemény sorsa - kérdeztük a tulajdonost. Még nem tudni. Felmerült egy alapítvány létrehozása, melyben a gyűjtemény 1500 darabja lenne a törzsanyag, aminek a működtetését, a műtárgyak állagának megóvását a többi alkotás eladásából lehetne finanszírozni. A tulajdonosnak 4 gyereke van, ők azt szeretnék, ha a gyűjtemény egyben maradna. Dr. Antal Péter azonban tart attól, hogy lehetnek ma még előre nem látható körülmények, amik ezt nehezítenék, akadályoznák, és nem szeretné, ha a kollekció veszekedésre, viszályra adna okot az örökösöknek. Egy ilyen gyűjtemény kezelése nem csak komoly felelősséggel, de rengeteg munkával és pénzzel is jár. Vannak országok, ahol az állam felépít egy-egy múzeumot, hogy az ilyen kvalitású magángyűjtemények egyben látogathatók, kutathatók legyenek. Ez valós nemzeti érdek. Bár illúzióink nincsenek, reméljük, hogy Magyarország kormánya is belátja ezt. Egyszer.