Az infláció mérésére számos szám is létezik, az alapmutató helyett a jegybankok sokkal jobban szeretik azonban a gyorsan változó termékektől megszűrt indexeket. Nálunk ilyen az úgynevezett maginfláció, amely a KSH szerint is az árszínvonal-változás középtávú változásainak egyik legfontosabb mutatószáma, és elsődleges célja, hogy kiszűrje a fogyasztóiár-indexből az olyan, egyszeri, átmeneti és nem piaci eredetű árhatásokat, mint például a hatósági döntések vagy a rendkívüli időjárás.
Ilyen mutatónak számít az Egyesült Államokban személyes fogyasztási kiadások árindexe (PCE), amely az inflációs alapmutatóhoz képest az erősen változékony élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított index. Ugyanakkor az inflációs alapmutatóhoz (CPI) ez a szám is elég elkeserítő folyamatokról ad számot, éves összevetésben 5,8 százalék volt decemberben, 1982 óta a legmagasabb a novemberi 5,7 százalék után, messze meghaladva a jegybanki 2 százalékos inflációs célszámot.
Ráadásul nem csak éves szinten, de hónapról hónapra is folyamatos emelkedést mérnek, decemberben például 0,4 százalékkal emelkedett a személyes fogyasztási kiadások árindexe, azt követően, hogy novemberben 0,6 százalékkal ugrott meg az egy hónappal korábbi szinthez képest.
A Török Áramlatról. 
