A hétvégén a brit konzervatív toryk megkezdték pártkonferenciájukat Birminghamben. Ennek egy olyan alkalomnak kellett volna lennie Liz Truss számára, hogy megünnepelje győzelmét a párt vezetői versenyén. Ehelyett hihetetlen módon a saját túléléséért küzd rettenetes kimenetelű gazdasági ballépései után - mindössze egy hónapos miniszterelnökként.
A miniszterelnökre egyre nagyobb nyomás nehezedik a nyugtalan konzervatív parlamenti képviselők részéről, hogy menessze pénzügyminiszterét, különben zendüléssel nézhet szembe. Truss erre egyelőre nem hajlandó.
Beomlás a közvélemény támogatásában
Az angol jegybanknak a múlt héten 65 milliárd fontos mentő-műveletet kellett indítania hosszú futamidejű államkötvények vásárlásával, hogy megmentse a brit pénzügyi rendszert az összeomlástól a fenti kettős elfuserált „mini-költségvetése” után
A pár nappal ezlőtt készített 'YouGov' közvélemény kutatás aztán döbbenetes eredményeket hozott. A britek 51 százaléka szerint a Truss miniszterelnöknek le kell mondania. 54 százalékuk szerint Kwasi Kwarteng pénzügyminiszternek is.
Mindennek tetejébe a brit szavazók háromnegyede - köztük a legutóbbi általános választásokon a konzervatívokat támogatók 71 százaléka - úgy gondolja, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter „elvesztette az irányítást” a gazdaság felett.
Az EU nagy fővárosaiban már semmit sem várnak Londontól
Charles Grant az Európai Reformközpont igazgatója friss tanulmányában kifejti:
„Aki az elmúlt hat évben figyelte a Konzervatív Pártot, az szkeptikus az EU-val való újrakezdés kilátásaival kapcsolatban. A pártot most a keményvonalas euroszkeptikusok uralják, akiket az angloszférába vetett hite elvakít és nem látják a jó EU-s kapcsolatok lehetséges előnyeit. A konzervatív Európa-pártiakat kiirtották soraik közül, vagy a még meglévők mélyen hallgatnak. Nehéz elképzelni, hogy az új konzervatív kormány többet akarna, mint egy szerény és ambiciótlan újrakezdést. De ha Truss némi vezető szerepet mutat, elérheti ezt az eredményt” – zárja gondolatát Grant.
De mit akar a Munkáspárt?
A toryk jobbra tolódása és gazdasági botránysorozata után Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője megpróbálja újra elfoglalni a politikai centrumot – ahogyan azt a brit baloldal Tony Blair „Új Munkáspártja” idején is tette. Mint egy mantrát, Starmer a konzervatívokat olyan pártként ábrázolja, amely ajándékokat osztogat bankároknak és szupergazdagoknak. A Munkáspártot pedig az kiegyensúlyozott államháztartásért kiálló pártként mutatja be.
A Truss-szal ellentétben Starmer azt ígéri, hogy csökkenti az államadósságot, és ellensúlyozza a túlköltekezést a háztartásban. Az, hogy ennek a számításnak pontosan hogyan kell működnie, továbbra is rejtély, különösen azért, mert Starmer csak egy részét akarja visszafordítani Truss adócsökkentéseinek, és nem árulta el, hogy a Munkáspárt hol csökkentené a költségeket.
"Haza a párt előtt"
Starmer óvatos politikus és az is marad, ezért programja nem tűnik sem forradalminak, sem különösebben eredetinek. Amióta 2020 tavaszán megválasztották a régi baloldali Jeremy Corbyn utódjává, igyekszik a lehető legkevesebb célpontot adni a toryknak a politikai korrektség, a migráció vagy a transzneműség miatti kulturális harcokban. Ezért Starmer a Munkáspárt választói bázisát megosztó Brexit kapcsán csak a szabadkereskedelmi egyezményhez való visszatérésre szólít fel, anélkül, hogy alapvetően megkérdőjelezné a toryk kilépését az EU-ból.
Starmer most örömmel látja, hogy Truss hivatalba lépésével a gazdaságpolitika egyértelműen kiszorította az identitáspolitikát a vita középpontjából. Ugyanakkor sikerült összerántania a pártot a különböző áramlatokkal, és kiszabadítani azt a Corbyn-támogatók szorításából. A párt bizottságait feltöltötte lojalistákkal, felfüggesztette Corbyn parlamenti frakciótagságát, határozott álláspontot foglalt el a párt antiszemita irányzatai ellen, és világossá tette, hogy a Munkáspárt feltétel nélkül a NATO mögött áll.
„A haza előbbre való, mint a párt” – vallja Starmer. Egy évvel ezelőtt a Munkáspárt vezetőjét a brightoni pártkonferencián kifütyülték baloldali aktivisták ilyen kijelentései miatt. Egy hete Liverpoolban viszont Starmer hívei kötelességtudóan még el is énekelték a himnuszt a néhai II. Erzsébet királynő képe előtt.
Starmer karizma nélkül
Liz Truss reméli, hogy a piacok megnyugszanak, és adócsökkentései és reformjai gyorsan további növekedéshez vezetnek. De ezt eddig csúnyán leszavazta a piac. Ebből kifolyólag a Munkáspárt esélyei a 12 éve uralkodó toryk leváltására jobbak, mint bármikor.
Úgy tűnik, Starmer legnagyobb terhe maga Starmer. Hozzáértőnek tartják, de szürkének, szerénynek és unalmasnak. Hiányzik belőle Tony Blair természetes karizmája.
Még a pártbarátok is elismerik, hogy dolgoznia kell nyilvános megjelenésén és imázsán. Miután a párt pályára állt, Starmernek meg kell próbálnia inspirálnia az országot. Vagy remélheti, hogy a britek több unalomra vágynak a Boris Johnson vezette politikai show és a Liz Truss vezette hullámvasút után.
A pártpreferenciák februárban hibahatáron belül változtak. 
