|
| A T-14-es a moszkvai katonai díszszemlén 2017-ben. Forrás: Kreml.ru |
Az „Armata” tulajdonképpen egy univerzális kialakítású páncélozott, lánctalpas alváz. Erre kerülhet különböző feladattal a fegyverzeti egység. Így lesz a T-14 esetében egy harckocsi, T-15 esetében gyalogsági nehéz páncélozott harcjármű és a T-16 változatban pedig egy páncélozott harckocsimentő jármű. Az egész koncepciót a nagyfokú rugalmasságra, az automatizáltságra és a személyzet fokozott védelmére alakították ki.
Műszaki megoldásai a világ jelenlegi élvonalába emelik a konstrukciót. A konkurens harci gépeknél - Abrams, Leopard, Merkava, Leclerc tankoknál - jelentősen könnyebb, ezáltal gyorsabb is. A test rétegelt szendvicspáncélzat, amit aktív rendszerű felfüggesztés hordoz és egy 12 hengeres, automata váltóval szerelt turbó dízelmotor hajt, változattól függően 1350-1800 LE teljesítménnyel.
T-14 tank, a jövő robot-harckocsijainak alapja
Az Armata vázra szerelt harckocsi-torony teljes egészében automatizált. Fő fegyvere a 125 mm sima csövű ágyú valamivel nagyobb teljesítményű, mint a NATO szabványos 120 mm-s társai. Az automata töltő berendezés tárjában 45 db lőszert tárolhat, köztük a csőből indítható irányított rakétákat is. A Leclerc hasonló megoldása 40 db lőszert tud kezelni.
A torony különlegessége, hogy páncélvédelemmel szeparált a kezelőszemélyzettől, így egy találat miatti lőszerrobbanás ellen is védelmet nyújt. A torony vezérlése és a tornyon lévő érzékelők adatainak továbbítása, feldolgozása digitális platformokon keresztül történik, nagyrészt automatizáltan, és a parancsnok vagy a tüzér képernyőjére a kiválasztott feladatnak megfelelő csoportosításban és feldolgozottsággal kerülnek megjelenítésre.
A torony hátuljára szerelt 12,7 mm-es nehéz géppuska egy robotizált toronyban kapott helyett. A fegyver képes önálló tűzvezetésre, de vezérelheti a parancsnok vagy a tüzér is. Autonóm üzemmódban a harckocsi aktív védelmét ellátó rendszerrel is együttműködik.
A toronyba integrált és a vázra szerelt különféle optikai, rádió-elektronikai, lézer-, mágneses és radar- szenzorok érzékelő-védő kupolát alkotnak a harckocsi körül, ami így kellő biztonságot és harci lehetőséget biztosít a csatamezőn.
A harckocsit 3 fős személyzet működteti, de két fő is képes rá. A tüzér és a parancsnok munkahelyei egymással nagymértékben kompatibilisek, a vezető munkaállomása pedig képes részfeladatok átvételére szükség esetén. A vezető, a repülésben már elterjedt Fly-by-wire mintájára Drive-by-wire rendszeren keresztül irányítja a tankot. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a jövőben a feladat teljes egészében robotizálható vagy távvezérelhető legyen.
A jármű kommunikációs rendszere digitalizált, részben a tikosítás részben pedig az adatátvitel biztosítása végett. A harckocsi-parancsnokok beosztásuktól és feladatuktól függően digitális úton feladatot adhatnak, célokat jelölhetnek ki a beosztott harckocsik kezelői részére. Ezek az utasítások grafikus ábrázolással jelennek meg az alárendelt harckocsik kezelőinek integrált képernyőin. A rendszer természetesen tovább fejleszthető, és a funkciók delegálásával robotizálható vagy távvezérelhető.
A T-14 „kisöccsei”
A T-15 gyalogsági nehéz páncélozott jármű eddig három különböző fegyverzettel került bemutatásra. Közös bennük, hogy a futóvázra minden esetben automatizált harci modulokat építenek, amikben nincs kezelőszemélyzet.
Az alapváltozat „Bumerang” modullal készül. Ez egy 30 mm-es gépágyút, egy-egy 12,7 és 7,62 mm-es géppuskát foglal magába a hozzájuk tartozó tűzvezető és célzó rendszerekkel egyetemben. A típus ebben a felszereltségben a személyzeten felül 9 fő felfegyverzett gyalogos katonát is képes szállítani, bevetésüket támogatni.
A második variáció „Bajkál” nevű egységet hordoz. Ebben 57 mm-s gépágyú, 7,62-es géppuska és irányított páncéltörő rakéták vannak. A harmadik „Kornet” típusú páncéltörő rakétákat tartalmaz A harci gépek alapfeladata a T-14 harcászati támogatása, illetve a közvetlen légvédelem a páncéltörő feladatú légijárművek ellen. Természetesen ezek a gépek integrálhatók a vezetési és kommunikációs rendszerbe.
A pénz közbeszól
Jurij Ivanovics Boriszov régi-új miniszterelnök-helyettes 2020 januári nyilatkozata alapján az Armata rendszer hadrendbe állítása jelentősen eltolódik. Mint sok mindennek, ennek is a pénzhiány az oka - az Armata ugyan is a posztszovjet szárazföldi fegyverzetfejlesztés egyik legdrágább programjának bizonyult.
A 2009 óta folyó program jelenlegi eredményeként egy T-14 tank több mint kétszeresébe kerül az Abrams legújabb változatánál - ez olyan 16-17 millió dollárra tehető. Nyilvánvaló, hogy az orosz haderő nem képes ilyen áron beszerezni a tervezett 2500 darabot, amiben a T-15-ösök különféle változatai még nincsnek is benne. A páncélos egységek átfegyverzéséhez összességében több mint 10000 eszközre lenne szükség.
Boriszov még hadügyminiszter-helyettesként nyilatkozta, hogy a jelenlegi orosz alap harckocsik, a T-72 és a T-90 súlyosan elavultak, és már kimerítették a bennük rejlő fejlesztési potenciált, ezért mindenképp az új Armata rendszer eszközeivel kell felszerelni az egységeket. Most, a hadiiparért is felelős miniszterelnök-helyettesként a T-72-esek és a T-90-esek további fejlesztését szorgalmazza, és az Armatákból csak a minimális mennyiséget kívánja beszerezni. Ez 100 darab lenne a 2020-21-es időszakban.
Pénzügyi számítások szerint az Armaták csak akkor lehetnek eladhatók, ha darabáruk a belső piacon 4-4,1 millió dollár környékén mozogna. Ehhez viszont szükséges lenne egyrészt az orosz hadsereg megrendelése minimum 3000 darabra, és az export piac megnyitása is. India már érdeklődött, de az ár egyelőre eltántorította.
A fejlesztésnél is gondok adódtak: a védelmi minisztérium követelményei szerint új motorral kell ellátni az Armatát. A fejlesztésre kitűzött 2017 év végi határidő már rég letelt, de az új motor még mindig nincs kész. Jelenleg optimista becslések is 2025-27 re teszik a sorozatgyártás beindításának lehetséges időpontját. Addig folytatják a T- 90AM-ek gyártását, fejlesztését, és modernizálják a T-72-eseket.
Az Uralvagonzavod T-72B3 modellje gyakorlatilag megegyezik a T-90 alapváltozatával. Egyelőre ezek maradnak a csapatoknál. A fejlesztés itt sem óriási, évente néhányszáz darabos szériákról van szó.
Mit lép Európa?
A németek és a franciák közös harckocsi fejlesztésbe kezdtek a T-14 feltűnése után. A Leopard 2A7 vázát „házasították” a Leclerc tornyával. Ez lett az EMBT, vagyis a European Main Battle Tank. Az eszközt 2018-ban mutatták be a párizsi Eurosatory kiállításon. A gépet a KMW+Nexter Defence Systems holding készítette.
Szakértők szerint az eszköz messze van a használható harci egységgel szemben támasztott követelményektől; a fejlesztés tovább folyik, várhatóan 2030 tájára kiforrott, sorozatgyártásra kész modell kerülhet ki a fejlesztőirodáktól.
Putyin tankjának a jövője tehát elég bizonytalan. Mire rendszerbe állhat, addigra vagy elavul az ötlet, vagy a világ felzárkózik, és elvesznek a forradalminak tartott fejlesztésből származó katonai előnyök.
Felmérés a körforgásos gazdaság hazai állapotáról. 
