Bár Lionel Messi könnyes búcsút vett klubjától, az FC Barcelonától tegnapi sajtótájékoztatóján, távozásának pontos körülményeiről, főleg a bércsökkentés kérdéséről nem beszélt részletesen, ezzel pedig számos kérdést hagyott válasz nélkül.
"Maradni akartam"
De nézzük, mit is mondott tegnap az argentin sztár, és mit jelent mindez a gyakorlatban!
Idén a családom és én is meg voltunk győződve arról, hogy itt fogunk maradni. Mindannyian mindennél jobban akartuk ezt. (…) Mindent megtettem, hogy maradhassak, mert maradni akartam
- fogalmazott a Barca (egykori) 10-ese.
Akkor miért megy el mégis?
Azt hittem, minden el van rendezve, de az utolsó pillanatban a Liga-dolog miatt mégsem így történt
- tette hozzá, a részleteket homályban hagyva.
Beszélt arról, hogy még ötven százalékos bércsökkentésbe is beleegyezett volna, csak hogy maradhasson:
50 százalékot engedtem, megegyeztünk a szerződésről, és nem kértem többet.
Azonban még ez is kevés lett volna, méghozzá – ahogy arra ő is utalt – a spanyol első osztályú bajnokság, a La Liga szabályai, valamint a klub rossz anyagi helyzete miatt.
A La Liga ugyanis maximálja a klubok bérköltségét, méghozzá azok pénzügyi állapotától függően.
Az FC Barcelona, amelyet megtépázott a vírusválság, és több mint egymilliárd euró adóssággal, valamint csaknem 600 millió euró veszteséggel küzd, bevételeinek maximum 70 százalékát költheti fizetésekre.
Ha Messi maradt volna – erről Joan Laporta, a klub elnöke beszélt múlt héten –, akkor ez a mutató még bére felezése után is 110 százalék lett volna. Sőt, még távozása után is csupán 95 százalék lesz – azaz a Barca további bércsökkentésre és/vagy játékoseladásokra kényszerül. (Laporta persze áttolta a felelősséget elődjére, a tavaly ősszel lemondott Josep Bartomuere, aki szerinte katasztrofálisan menedzselte a klubot – a szerk.)
Tehát elkerülhetetlen volt Messi távozása? Erre több válasz is létezik.
Lett volna más választása...
Az egyik, hogy korántsem. Ha beállt volna a sorba – mondjuk hajlandó lett volna annyi fizetéssel beérni, mint csapattársai többsége –, akkor elvileg maradhatott volna. Hiszen melyik csapat ne tartaná meg legendáját, ha arra van reális lehetőség?
A 34 éves sztár eddig csillagászati összegeket keresett a katalánoknál – év elején szivárgott ki például, hogy a 2017-ben kötött négy éves szerződése 555 millió eurót, azaz 192 milliárd forintot ér.
Ez a sport történetének legdrágább szerződése (amit Messi persze meg is hálált, hiszen becslések szerint csaknem ugyanennyi bevételt hozott a klubnak).
Tehát meg sem érezte volna, ha karrierjének utolsó éveiben normál gázsiért rúgja a bőrt. Ez egyben nagyvonalú gesztus lett volna a pénzügyi krízisben lévő klubja számára, ahol nevelődött, ahol legnagyobb sikereit aratta. 21 év, 778 meccs, 672 gól, négy Bajnokok Ligája győzelem, tíz spanyol bajnoki cím, hét spanyol kupagyőzelem. Még leírni is sok.
... vagy mégsem?
Van azonban (minimum) egy másik válasz: Messinek nem volt más választása, mint a távozás. Colin Millar spanyol szakújságíró szerint ugyanis
a helyi munkaügyi törvények nem tesznek lehetővé ötven százalékosnál nagyobb fizetéscsökkentést.
Azaz Messi a lehetséges maximumot engedte, és még akkor sem játszhatott volna tovább a Barcában az eddigi bére mondjuk tizedéért, ha erre hajlandó lett volna.
Ugyanakkor konkrétan ezt az indokot nem említette sem a játékos, sem a klubvezetés – azt hangoztatták, hogy mindent megtettek a maradás érdekében.
A klub az első
A végső októl függetlenül Messi búcsúja drámai, bal lába pedig továbbra is zseniális marad. Ha pedig távolabbról nézzük a sztorit, akkor lehet, hogy végül jó döntés született: a Barcelona jelenleg nem engedhet meg magának ilyen drága spílert.
A klub több mint 100 éves, és mindennél fontosabb, még a világ legjobb játékosánál is. Mindig hálásak leszünk mindenért, amit értünk tett. (De) a klub fontosabb a játékosoknál, az elnöknél
-mondta Joan Laporta. És ezzel alighanem rátapintott a lényegre.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
