|
| Mécsesek és virágok a meggyilkolt Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró és élettársa, Martina fényképe előtt, Pozsonyban (Fotó forrása: MTI/TASR/Jakub Kotian) |
Elérkeztünk tehát erre a pontra, az EU-ban oknyomozó újságírók válnak profi gyilkosok merényleteinek áldozatává. A szlovák Ján Kuciak hétfői meggyilkolásával hónapokon belül már a második olyan újságírót némítottak el örökre, aki a szervezett bűnözés és a politikai kapcsolatát vizsgálta. A sor múlt októberben egy máltai újságírónő halálával kezdődött, akivel egy autóba rejtett pokolgép végzett.
Pozsony szégyene
Mindkét újságíró a halála előtt a hatóságokhoz fordult, halálos fenyegetésekre panaszkodva, de a hatóságok mindkét esetben megtagadták a személyes védelem kirendelését. Szlovákia esetében ráadásul Robert Fico miniszterelnök a közbeszerzések visszaéléseit vizsgáló oknyomozó újságírókat nyilvánosan „mocskos, szlovákellenes prostituáltaknak” nevezte 2016 őszén, amellyel megteremtette a gyűlölet légkörét. Amikor pedig az ország rendőrfőnöke éveken keresztül húzza a vizsgálatokat egyes állami szereplők és a szervezett bűnözés közötti összejátszások esetén – miközben konkrét bizonyítékokat mutatnak be az oknyomozók -, akkor a büntetlenség légkörét teremtik meg Pozsonyban. Ez pedig több más fővárosra is igaz a régiónkban, tehetjük hozzá mindjárt.
Márpedig Brüsszel ebben a helyzetben nem maradhat tétlen - itt a Bizottság vezetőjének sopánkodó twitter üzenete messze nem elégséges -, hiszen ezek az incidensek teljesen egyértelműen rámutnak az unió jogállamiságának hiányosságaira. S bár Málta is bevonta az FBI és az európai hatóságok segítő kezeit a nyomozásba, négy hónap után sem tudni, hogy kik álltak a háttérben. A kezdeti felháborodás után az eset mára eltűnt a címlapokról és politikai következményei sem lettek a véres esetnek.
Román harc, nyugati hallgatás
A Bloomberg is ezen gondolatmenet alapján jelenti ki, hogy az EU-nak nem sikerült érvényre juttatnia kinyilvánított értékeit a keleti periférián és ha most újabb tagokat vennének fel, az csak még inkább felvizezné a normákat. A vezető amerikai üzleti honlap idézi a Transparency International tavalyi jelentését, amely szerint a korrupció új formában jelentkezik Magyarországon és Horvátországban – vagyis, hogy az uralkodó párt és vazallusai érdekében szabják át a törvényeket és az intézményeket, mindezt pedig a nacionalista, illiberális politika örve alatt.
|
| Káncz Csaba |
Ezekben a hetekben egyébként a romániai hadszíntéren is még élesebbre fordultak a dolgok, miután az igazságügyi miniszter a korrupció-ellenes ügyészség vezetőjének elmozdítására szólított fel, amikor közzétette jelentését a hivatal tevékenységéről. Az érintett, Cordula Kövesi kijelentette, hogy befolyásos politikusok, üzletemberek ily módon próbálnak bosszút állni, amiért vesztegetési ügyekben bíróság elé kerültek. A fejlemények azért megdöbbentőek, mert az ország – Bulgáriával egyetemben – uniós megfigyelés alatt áll, éppen azért, mert Brüsszel szeretné látni, mennyire jutnak a románok a közélet megtisztításában. Csak éppen a hiányosságokat nem tudja büntetni az EU.
A Neue Zürcher Zeitung ennek kapcsán azzal vádolja Brüsszelt, hogy alig nyilvánít véleményt az aggasztó román folyamatokról. A korrupt oligarchákból álló román politikai elit elkerül minden lármát, és hasznot húz abból, hogy az ország nemigen látszik, miközben a Bizottság érzékelhetően nem akar újabb frontot nyitni. Pedig a lakosság jó részének elege van a korrupt rendszerből és a civil társadalom várja a jelzést a fontos nyugati fővárosokból.
Káncz Csaba jegyzete
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
