A cikk eredetileg laptársunk, az Mfor.hu oldalán jelent meg.
Formabontó módon értesült a magyar közvélemény arról, hogy milyen költségvetési tervei vannak a kormánynak a következő esztendőre: a Magyar Nemzeti Bank kürtölte világgá, hogy 2022-ben a hiány a GDP 5,9 százaléka lehet, egyben ebből a tegnap este megjelent közleményből tudtuk meg azt is, hogy az államadósság az év végére 79,3 százalékos lehet.
Eddig a kormány, illetve a büdzsétervek értékelésére fenntartott Költségvetési Tanács tájékoztatóiból, szakmai anyagaiból értesülhettünk első körben a tervezett számokról, ám a jegybank ezúttal beelőzött. Aminek okát megtalálni véljük abban, hogy a tanács - melynek egyik tagja történetesen a jegybank vezére, Matolcsy György - véleménye szokatlan módon kritikus a kormánnyal szemben. Nem elégedettek ugyanis sem a deficit, sem az adósság csökkentésének tervezett mértékével, szinte felróják a kormánynak, hogy nem tesz meg mindent a kiadások minél nagyobb mérséklése érdekében, holott ez szolgálná azt a célt, hogy a gazdaság ne váljon túlfűtötté.
A tavalyi, járvánnyal sújtott év után ugyanis idén már igyekszik kikecmeregni a gödörből a magyar gazdaság, és erre - a tanács megítélése szerint - önerőből is képes lesz, nem kell hozzá a költségvetés túlzott támogatása, azaz a gazdaságserkentő kiadások magas szinten rögzítése. Ha túlpörög a gazdaság, az például a kapacitáskorlátok keletkezése miatt visszaüthet az árak emelkedésén keresztül, ami a jegybank 3 százalékos inflációs céljának teljesítését veszélyezteti. Ezért a tanács azt javasolja, hogy a kormány ne költekezzen erőn felül, hanem közelítse inkább a 3 százalékhoz a hiányt, még úgy is, hogy Brüsszel várhatóan a következő évre is felmentést ad a makrokritériumok teljesítése alól, a járvány utóhatásai miatt. Egyben az adósságnál is dinamikusabb csökkentést látnának szívesen.
Ez logikus okfejtés, mégis van egy bukéja az egésznek, ha figyelembe vesszük, hogy ki adott hangot elsőként a kritikának, és hogy ez a kritikai hang pont egy olyan költségvetést talál el, amely a kurzus számára létfontosságú év gazdálkodását foglalja össze.
Mindjárt ki is fejtjük, mire gondolunk. Amikor Matolcsy György megszólal fiskális ügyekben, akkor a track record miatt rögtön élni lehet a gyanúperrel, hogy a szakmai kifogásokon túl személyes motivációi is vannak a jegybankelnöknek. Több, mint legenda a gazdaságpolitika két kulcsfigurájának, Varga Mihály pénzügyminiszternek és az MNB elnökének már-már kibékíthetetlen szakmai kapcsolata: az elmúlt években számos csörtét vívtak egymással a nyilvánosság előtt, olykor valóban személyeskedő hangnemig süllyedve, szóval ez egy jól dokumentált viszonyrendszer. Nem lehet véletlen tehát, hogy mikor a legkritikusabb véleményét állítja össze a Költségvetési Tanács a kormány aktuális büdzséterveivel kapcsolatban, a jegybank váratlanul elsőként publikálja a részleteket.
Amire válaszul a Pénzügyminisztérium egy válaszközleményben azt a részt emeli ki a tanács véleményéből, amelyben a tervszámok és a makrogazdasági folyamatok összhangjáról értekeznek. Hogy mennyire máshova helyezi a hangsúlyt a két intézmény, arra álljon itt egy példa, az államadósság alakulásáról:
Ez szerepel a Magyar Nemzeti Bank közleményében: "Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat Költségvetési Tanács által megkapott tervezete GDP-arányosan 5,9 százalékos deficitet és 79,3 százalékos év végi adósságrátát jelöl ki 2022-re. Az MNB megítélése szerint a gazdasági környezet ennél gyorsabb ütemű hiánycsökkentést is lehetővé, illetve szükségessé tesz."
Ez pedig a Pénzügyminisztériuméban: "A Tanács megállapította, hogy az Alaptörvény előírásával összhangban az államadósság-mutató csökkenése tartós marad, ugyanakkor a várhatóan gyors gazdasági helyreállás a tervezettnél kisebb mértékű hiánycélt is lehetővé tehet. A költségvetési politika kiemelten fontosnak tartja a költségvetés stabilitását, a hiányszint és az államadósság-ráta ennek megfelelően továbbra is az uniós átlag alatt marad és a járvány legyőzésével ismét csökkenő pályára áll. A hiány mérséklését ugyanakkor fokozatosan célszerű végrehajtani annak érdekében, hogy a költségvetés a gazdaság újraindításához, a családok, a vállalkozások és a beruházások támogatásához szükséges forrásokat továbbra is maradéktalanul biztosítani tudja."
Érezni a különbséget, ami nem leheletnyi: a jegybank szinte kötelezőnek tekinti a gyorsabb hiány- és adósságcsökkentést, a PM ellenben csak mint egy lehetőségre, úgy tekint erre.
Itt jön a másik csavar a történetben: egy olyan év költségvetési tervét gyomrozzák meg Matolcsyék, amely létfontosságú az egész jobboldali kurzus jövőjét illetően: 2022-ben országgyűlési választást tartanak, és a friss közvéleménykutatások szerint egyáltalán nem lehet biztosra venni a Fidesz-KDNP győzelmét. Sokan ezzel magyarázzák a nagy igyekezetet az állami vagyon ilyen-olyan alapítványokba menekítésekor, amelyre tegnap tettek pontot a kormánypárti képviselők a vonatkozó előterjesztések parlamenti megszavazásával.
Tehát oka, mégpedig politikai oka van annak, hogy az Orbán-kormány az idei 7,5 százalékos deficit után jövőre csak 5,9 százalékra csökkenti az államháztartás GDP-arányos hiányát. Amit azzal indokol a kormány - derül ki a tanács értékeléséből -, hogy a gazdaság talpra állítása továbbra is megköveteli a költségvetés nagymértékű hozzájárulását a kilábaláshoz. Ennek érdekében alakítják át a gazdaság védelmére létrehozott alapot és tartják fenn a járvány elleni védekezésre szolgáló alapot. Az persze kérdés - majd a büdzséterv május eleji benyújtásakor tudjuk meg -, hogy mennyiben lesz más az alapok szerkezete 2022-ben, vagy marad minden a régiben, és ahogy apáink mondták: "sz.r, szappan, szalámi is lesz benne". A gazdaságvédelmi alap ugyanis idővel elvesztette orientáltságát, és céltól függetlenül bármilyen kiadás forrásául kezdett szolgálni, függetlenül attól, hogy volt-e annak érdemi gazdaságvédelmi vonatkozása, avagy sem.
Ami tehát eddig tudható: a kormány szerint még jövőre is meg kell védeni a magyar gazdaságot, és ennek érdekében továbbra is fenn kell tartani a forrástömeget, a tanács - azon belül is kiemelten a jegybank - álláspontja szerint azonban nem feltétlenül lesz szükség az államháztartás ekkora áldozatvállalására, az adófizetői pénzeket inkább csak akkor kell elkölteni, ha a gazdaság robogása elakadna.
Ennek érdekében úgy kell megképezni a gazdaságfejlesztési forrásokat a büdzsén belül - tanácsolják -, hogy a GDP akár 3 százalékát is kitevő forrástömeget "feltételhez kötötten felhasználható" pántlikával lássa el a kormány. De már azzal is beljebb lennénk, ha a GDP 1-1,5 százalékát kitevő kiadást így kezelnék - teszik hozzá a tanácsban. Eközben "a megszólított" azon izzad - olvasható ki a számokból -, hogy még véletlenül se hasaljon el egy banánhéjon, azaz nehogy egy fillér ki nem helyezett támogatáson múljon a kurzus jövője.
Az egyébként árulkodó a kormány szándékait illetően, hogy a tavaly májusban - tehát bőven a járvány első hulláma idején - benyújtott 2021-es költségvetési javaslatában előretekintve 2022-re még 2,6 százalékos államháztartási deficitet tartott teljesíthetőnek. Akkor pedig már bőven látszott a járvány gazdaságromboló hatása, igaz, még lehetett azt hinni, hogy őszre túljutunk a nehezén. Mindenesetre egy év elteltével már nem 2,6, hanem 5,9 százalékos hiánnyal számolnak 2022-re. Amit nem lehet magyarázni a rosszabb gazdasági kilátásokkal: míg idénre 4,3 százalékos GDP-vel számol jelenleg a kormány, jövőre 5,2 százalékkal, ami magasabb a tavaly májusban kalkulált 4,6 százaléknál is. A növekedés tehát dinamikus lesz, ami a bevételen keresztül elvileg segíti az államháztartási egyenleg kordában tartását, egyben a GDP-arányos adósságmutatót is javítja - a tervszámok mégsem tükrözik teljesen ezt a hatást. Azért nem, mert a kiadások - bár állítólag idén leküzdjük a válságot, és a második félévtől berobban a gazdaság - még a járványhelyzeti időszakhoz igazodnak.
Olyannyira, hogy emiatt muszáj lesz módosítani a Stabilitási törvényt. Amely csak a GDP csökkenése esetére ad felmentést a 3 százalékos hiány teljesítése alól, de ez az eset ugye jövőre nem áll fenn. Az élet tehát úgy hozta, hogy egy újabb, sziklaszilárdságúnak gondolt törvényi előírást "kénytelen" módosítani a kormány. Illetve ezt a tanácsot kapta a Költségvetési Tanácstól, melynek Matolcsy György mellett tagja Kovács Árpád (mint elnök) és Domokos László, az Állami Számvevőszék vezetője.
A tanács arra is felhívja a kormány figyelmét, hogy túl alacsonyra lőtték be a tartalékok szintjét. Mint írják, kockázatosnak tartják a 0,4 százalékos keretet, tekintve, hogy idén is 0,5 százalékot tartalmaz a büdzsé, pedig az is alacsony.
Összességében a kiadások jövőre 21,1 százalékkal haladják meg az idei eredeti előirányzatot, míg a várhatót 1,2 százalékkal. Fontos azonban hozzátenni, hogy ezen belül a működési célú ráfordítások egyensúlyban vannak a bevételekkel, vagyis nullszaldósak. A hiányt a fejlesztési célú és a kamatkiadások emelik.
Ami a hangsúlyokat illeti, a járvány elleni védekezésre szolgáló alap 10,5 százalékkal bővül az idén várható teljesítéshez képest! A gazdaság újraindítására szolgáló alapot pedig közel 7000 milliárd forinttal töltik fel, ebből több mint 3000 milliárd uniós forrásból származik.
S hogy mire megy el ez a rengeteg pénz? A tanács ezt is felsorolja a jelentésében: "A gazdaság-újraindítás keretein belül forrást lehet igénybe venni oktatási, egészségügyi, közlekedési, kulturális-, szabadidő és sport, turizmusfejlesztési, egyházi, illetve környezetvédelmi célokra, valamint a zöldenergia és a körforgásos gazdaság felépítésére. Az újraindítást szolgálja a Magyar Falu Program és a Modern Varosok Programja is."
Vagyis mindenre, ami közvetlenül szolgálja a választók elérését, leegyszerűsítve. De kiemelt státuszt kap az egészségügy és a nyugdíjasok ellátása is a következő évben, utóbbiak újabb egy héttel több 13. havi járandóságban részesülnek, és számíthatnak nyugdíjprémiumra is. Lesz itt pénz mindenre, mindenkinek, mondhatnánk.
Szuverenitásunk elleni akció, hogy az orosz Gazprombankot amerikai szankciós listára tették. 
