Nem hozzák a várt hatást a szociális segélyek az Európai Unióban, mutat rá az Eurostat friss statisztikája. A szervezet összesítése szerint ráadásul masszívan hanyatló trendről beszélhetünk: 2010-től fogva folyamatosan csökken az uniós állami segítségnyújtások hatékonysága, ami alól csak a 2013-mas év volt kivétel.
A fenti ábra azt mutatja, hogy uniós átlagban az egyes években a különböző segélyek - a nyugdíjat nem számítva - milyen arányban segítették az elszegényedés kockázatának kitettek helyzetét. Ez az érték csak 2013-ban mozdult el fölfelé, amúgy nyolc év óta folyamatosan csökken, és a negatív trendet a tavalyi évre számított becslés is folytatja (2017-re azért csak saccolnak, mert Írország és Nagy-Britannia adatai még nem elérhetők). Vagyis a szociális segélyek egyre kevésbé hatékonyak az unióban.
Uniós átlagban tavaly 32,4 százalékkal sikerült segélyezéssel csökkenteni az elszegényedés által veszélyeztetettek számát. A legjobban Finnország segélyei teljesítettek, ahol 56,9 százalékos volt a csökkenés. A listán a második Dánia, ahol 51 százalékkal sikerült csökkenteni a számot, a harmadik hely pedig Magyarországé.
Nálunk a veszélyeztetettek 46,4 százalékán sikerült segíteni, ami magasabb, mint a korábbi években, sőt, az unióban is a kivételek közé tartozik, rajtunk kívül néhány országban - például Franciaországban vagy Szlovéniában - javult ez a mutató. Ami azért meglepő, mert az elmúlt évek inkább a szociális támogatási rendszer visszaszorításáról, munkaalapúvá tételéről szóltak (segély helyett közmunka), ami elvileg pont ellentétes hatást kellene, hogy gyakoroljon az Eurostat által vizsgált mutatókra. Amennyiben szélesebb értelemben vizsgáljuk ezeket a transzfereket -beleértve a családoknak nyújtott támogatásokat is - akkor talán könnyebb megmagyarázni a javulást. Ekkor meg az a dilemma, hogy az adókedvezmények - amelyek képesek felhúzni az adatot - nem számítanak klasszikus szociális transzfernek - szemben az évek óta változatlan családi pótlékkal -, vagyis nem világos, mit vett alapul az Eurostat.
A részletes statisztikák egyébként már 2005-től fogva mutatják, mire voltak jók a szociális segélyek. Magyarország esetében a hatékonyság a következőképpen alakult:
- 2005-ben 54 százalék
- 2006-ban 46,2 százalék
- 2007-ben 58 százalék
- 2008-ban 59,2 százalék
- 2009-ben 57 százalék
- 2010-ben 56,6 százalék
- 2011-ben 51,3 százalék
- 2012-ben 47,6 százalék
- 2013-ban 44,4 százalék
- 2014-ben 43,6 százalék
- 2015-ben 42 százalék
- 2016-ban 43,8 százalék
A tavalyi adat híján csak a korábbi évek számaiból következtethetünk Írország és Nagy-Britannia 2017-es teljesítményére. Előbbi, bár a 2010-es, 61,9 százalékos csúcsérték óta folyamatosan egyre rosszabbul teljesít, valószínűleg még így is becsúszik 50 százalék fölé, ha tartja a hanyatlási ütemét. Nagy-Britanniát viszont jó eséllyel végleg is megelőzzük, tavalyelőtt ugyanis 43,4 százalékos volt a mutatójuk, ami kvázi stagnálás a 2015-ös állapottal együtt.
A legkevésbé hatékony a görög segítségnyújtás volt, ahol csak 15,8 százaléknyi leszakadóban lévő embert tudtak visszahúzni a szakadék széléről. Románia és Olaszország tanyázik még a mezőny végén, 16,6, illetve 19,4 százalékkal.
Ami a nyugati szomszédokat és a V4-es partnereket illeti, Ausztria hatékonysága 42,1 százalékos volt, Csehországé 42,4, Szlovákiáé 29,1, Lengyelországé pedig 37,5 százalékos.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
