Akkor most jöhet a kerítés a keleti határra is?

Migráns férfi tereget a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola területén lévő ideiglenes migrációs befogadóállomáson 2016. május 5-én. Orbán Viktor miniszterelnök a szükséges intézkedések azonnali megtételére kérte Pintér Sándor belügyminisztert amiatt, hogy Körmenden illegális bevándorlók kézilabdázó lányokat zaklattak - mondta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. MTI Fotó: Varga György

"Most vasárnap a településeink választanak jövőt maguknak. Arról döntünk, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlásellenes vezetői legyenek-e a magyar megyéknek, városoknak, falvaknak" - írta a választások előtt a "honfitársaknak" címzett levelében Orbán Viktor. Az október 13-i önkormányzati választás az országgyűlési, az Európai Parlamenti után immár 1,5 éven belül a harmadik olyan alkalom volt, ahol állampolgárként befolyásolhatjuk az előttünk álló éveket. A korábbiakhoz hasonlóan a kormánypárti képviselők és honatyák kezében most sem maradt kijátszatlanul a bevándorlásellenes kártya.  A kormánypártiak azzal fenyegettek, hogy az ellenzéki kézbe kerülő településekre majd migránsokat telepít be a helyi vezetés.

Arra nem volt magyarázat, hogy ha a kormány az országba se engedi be a bevándorlókat, mégis kit és hogyan tudna betelepíteni egy polgármester.

Mindenesetre a migrációsellenes kormányzati retorika hatásfoka némiképp gyengült, erre lehet következtetni a vasárnapi választási eredményekből. Főként a fővárosban és a nagyobb városokban már kevésbé fogékonyak erre a témára az emberek.

Mivel eddig mindig bejött a kormánypártok képviselőinek a migrációellenes retorika, ezt az adut most is kijátszották, ám - mint írtuk - sokkal kisebb sikerrel.

Pedig ma már nem az a bevándorlás fenyeget, mint korábban. Máshonnan és mások jönnek, mint akiktől a kormány meg szeretné óvni a lakosságot.

Az igazság a fokozódó migrációs nyomással kapcsolatban csak néhány adatsor átböngészése után derülhet ki. De kezdjük az elején.

Pedig látszólag minden rendben van

Idén az elmúlt évekhez képest a legkevesebb bevándorlót fogadhatja be a magyar állam valamilyen státuszban. Erre lehet következtetni az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) kérésünkre kiadott adataiból: ezek szerint idén augusztus végéig mindössze 35 menekültet ismert el Magyarország. Az alacsony létszám azonban nem a hatóságok fokozódó szigorával magyarázható, hiszen nem arról van szó, hogy több menekült kérne befogadást, a hatóságok viszont egyre kevesebb személyt ismernek el. Egész egyszerűen a kérelmet benyújtók és a folyamatban lévő ügyek száma is jócskán visszaesett.

Egy másik statisztika már gyanút ébreszt

Az OIF adataival első ránézésre talán nehezen összeegyeztethető a rendőrség honlapján található statisztika az illegális migráció alakulásáról. Noha a két adatsor ellentétes irányú változását semmi nem zárja ki, összesítésünk alapján mégis észrevehető a migrációs nyomás idei fokozódása.

A 41. héttel bezárólag idén ugyanis összesen már 8746 illegális bevándorlóval szemben kellett eljárnia a hatóságoknak, ez pedig majdnem a duplája az egy évvel ezelőtti állapotnak. 2018-ban ugyanezen időszak alatt ugyanis 4582 fővel szemben foganatosított valamilyen intézkedést a rendőrség. Az esetek többségében egyébként nem volt szükség érdemi intézkedésre, hiszen 6900 esetben a hatóság csak feltartóztatta a jogellenes cselekményt elkövető személyt, majd átkísérte az ideiglenes biztonsági határzáron.

A számok ismeretében joggal fogalmazódik meg a kérdés: igaza van a kormánynak, fokozódik a migrációs nyomás? A válasz az, hogy igen is meg nem is.

A déli határszakaszon felállított kerítés egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nincsenek tömegek a határon, a bevándorlók pedig nem tudnak kényük-kedvük szerint ellenőrizetlenül átjutni. Köszönhető ez annak, hogy a kerítés az elkészültekor fizikai akadályt jelentett a számukra, és idővel a távolabbról érkezőket is az útvonaluk megváltoztatására késztethette. Hiszen magától értetődő, hogy ha egy útszakaszt lezárnak, akkor azt megkerülve igyekszik mindenki eljutni a célba. Nincs ez másként a bevándorlók esetében sem. Épp ezért is vetette fel a kormány, hogy ha a migráció megakadályozása érdekében szükséges lesz, akkor a magyar-román határra is kerítést fog építeni.

Kell-e kerítés a keleti határszakaszra?

Minden jel szerint, ha a kormány tartani szeretné magát a korábbi kijelentéséhez, akkor a statisztikailag kimutathatóan fokozódó migrációs nyomás csökkentése érdekében a keleti határvonalra is fel kell építenie a kerítést. Ám van egy elég komolynak tűnő probléma. Ezzel ugyanis nem a közel-keleti régiókból érkező, gyökeresen eltérő kultúrájú, vallású menekülteket tartanák távol - ez a határrendészeti statisztikából egyértelműen kiderül.

Eszerint idén augusztus végéig több mint 14 ezer illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekmény történt Magyarország határain, mely harmadával több, mint 2017-ben. Ennél lényegesebb, hogy a jogellenes cselekményeknek kereken 50 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez kötődik! A kormány bevándorlásellenes propagandájával érintett déli határszakaszon, Csongrád megyében pedig "mindössze" 3776-et, ami nagyjából megegyezik az előző évivel, harmadával kevesebb a 2017-esnél és töredéke a 2016-os és 2015-ös cselekményeknek. Vagyis a déli határon nemhogy fokozódik, hanem mérséklődik a migrációs nyomás. Ellenben az ország keleti részében látványos megugrásról árulkodnak a számok:

• 2015-ben 2929,
• 2016-ban 3584,
• 2017-ben 3457,
• 2018-ban 3815,
• idén pedig 7183 cselekményt regisztráltak a Szabolcs megyei országhatáron.

Ha ragaszkodunk a kormányzati retorikához, akkor felvetődhet a gondolat: a közel-keleti menekültek a déli kerítést megkerülve keletről közelítik meg Magyarországot és rajtunk keresztül Nyugat-Európát. A felvetés azonban téves.

A kiadvány állampolgárság szerinti megoszlásban is tájékoztat az illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekményekről, mely alapján a legtöbb "migráns" lényegében régiós országokból érkezik. A több mint 14 ezer cselekménynek

• 27-27 százaléka ukránokhoz és moldávokhoz kapcsolódik,
• 17 százaléka pedig szerbekhez.

A problémát jelentő bevándorlók pedig elenyésző számban képviseltetik magukat ezen a listán: az első nyolc hónapban mindössze 210 afgán követett el valamilyen határsértést, rajtuk kívül 109 török állampolgárságú. A lista többi szereplője valamilyen európai állampolgár.

Forrás: police.hu

A listából megállapítható, hogy a fokozódó migrációs nyomást az ukránok és a moldávok "fejtik ki". Körükben az előző évhez képest jelentősen növekedtek az ilyen cselekmények. Egyetlen év alatt az ukránok által elkövetett jogellenes cselekmények száma 42, a moldávok által elkövetetteké pedig 149 százalékkal ugrott meg.

A moldávok kiemelkedő esetszáma egészen feltűnő, hiszen a korábbi évekkel ellentétben ők idén "találták meg maguknak" Magyarországot. A menekülthullám azonban túlságosan nem lehet meglepő, hiszen egyrészt Moldova az egyik legszegényebb európai ország, másrészt február 24-e után komoly politikai válság ütötte fel a fejét. Az ország pont Európa és Oroszország között fekszik, a társadalma pedig mélyen megosztott azt illetően, hogy melyik régióhoz kellene közeledni. Ráadásul az ország keleti fele de facto nem is áll Moldova irányítása alatt, ott ugyanis Transznyisztria (Dnyeszter-Menti Köztársaság) néven orosz proxyállam működik.

Hasonló módon nehezen érthető az, hogy az ukránok miért kényszerülnek jogellenes határátlépésre. Az okok azért sejthetők: a Krím-félszigeten kialakult állapotok, az alacsony életszínvonal könnyen menekülésre késztetheti az ottélőket. Viszont a jogellenes magatartást nem könnyű megmagyarázni, ha azt nézzük, hogy a magyar kormány - ha nem is deklaráltan, de - ukrán vendégmunkásokkal enyhíti a magyar munkaerőpiacon kialakult feszültséget, a kettős állampolgárok pedig szintén minden gond nélkül átjöhetnek.

Ha a motivációk nem is feltétlenül egyértelműek, a legtöbb esetben a "külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértéseket" regisztráltra a hatóság, ami a törvény szerint akkor merül fel, ha

valaki a külföldiek bejelentésére, jelentkezésére vagy az ország területén tartózkodására vonatkozó szabályokat szegi meg.

Jól látható tehát, hogy a fokozódó migrációs nyomás a határainkon is megfigyelhető és létező dolog - csak épp nem úgy és nem azok által, akik köré ez az egész történet felépült. Őket sok tízmilliárdos kiadásnak, a jogi és műszaki határzárnak köszönhetően sikerült "távol tartani". Tény, hogy Törökországban menekültek milliói várakoznak indulásra Európa felé, ezért folyamatosan alkukat kell kötni a török elnökkel, Erdogánnal, hogy ne engedje tovább őket a kontinensünk felé. A határokon azonban olyan akut problémák egyelőre nincsenek, melyeket a gyökeresen eltérő kultúrájú menekültek okoznának. Probléma azonban mégis van, mint az látható a fentiekből. Csak ez épp olyan állampolgároknak "köszönhető", akiket nagyon nehéz lenne eltérő kultúrájúaknak, vallásúaknak nevezni.

Az nem derül ki a költségvetési számokból, hogy az adóforintjainkból vajon a keleti határszakaszt átlépők megállítására is költ-e a kormány. Az illegális migráció elleni ráfordítások egyébként megosztják a társadalmat: van, aki úgy véli, ha nincsenek muszlim bevándorlók, akkor nem indokolt a 100 milliárdot is megközelítő költségvetési kiadás, mások pedig úgy gondolják, hogy pont ennek köszönhető a távolmaradásuk.

Forrás: police.hu

Indokoltak a tízmilliárdokra rúgó költségvetési kiadások?

Tavaly a bevándorlás elleni harc jegyében egy migránsra vetítve 13 millió forintot költött a kormány - írtuk meg a 2018-as költségvetési zárszámadás alapján. Ezen kicsit még mi is értetlenkedtünk, hiszen ez a fajlagos kiadás meghaladja a 2015-ös szintet, amikor tényleg meg kellett küzdeni a migrációs hullám csúcspontjával.

Akkor, a helyzetre reagálva mintegy 8,5 milliárd forintból felhúzták a déli műszaki határzárat, mely az adatok alapján sikeresen távol tartotta és megfékezte a határainkat fenyegető migránstömeget. Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés, hogy miért növekedtek a költségvetési kiadások 2016-ban, majd 2017-ben és miért jelent még mindig tetemes kiadást ez a tétel a büdzsében. Az illegális migrációval kapcsolatos rendőrségi és idegenrendészeti statisztikák ugyanis nem indokolják a fokozottabb élőerős határőrizetet, a kerítés karbantartási, fenntartási költségei pedig nyilván nem jelenthetnek akkora vagy nagyobb tételt, mint a határzár megépítése. Hacsak nem a befogadó állomások üzemeltetésére kell ennyi pénz.

A fajlagos költségek növekedése egyébként részben a matematikával magyarázható: a létszám, vagyis a nevező jobban visszaesett ugyanis, mint a költséget megjelenítő számláló. Ennek az eredménye pedig mindenképpen az egy főre vetített összeg emelkedése.

Persze, ez továbbra sem ad választ arra a kérdésre, hogy ha nagyítóval kell keresni a migránst, miért kell továbbra is 80-90 milliárdot erre a célra elkölteni. Plusz mi célt szolgál félévente meghosszabbítani a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, amit legelőször 2016 márciusában rendelt el a kormány.

Összefoglalva tehát, látványosan megugrott az illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekménye száma idén, melyeket azonban már nem afgánok, irakiak, szíriaiak követnek el zömében, hanem a szomszédos területekről érkező ukránok, szerbek, kicsit távolabbról a moldávok. Hogy velük mit kezd a kormány, miért nem derül ki a központilag irányított kommunikációból, hogy ez bevándorlás más, mint a 2015-ös, azt nem tudni. A globális politikai folyamatokat figyelve továbbra sem lehet kizárni, hogy tömegek indulnak el a kontinens belseje felé Szíriából, Afganisztánból, Irakból. Sőt, az elmúlt hetekben Törökországban is felfokozottak a kedélyek, Erdoganék szíriai katonai beavatkozása miatt 3 millió szíriai menekült át Törökországba, és kérdés, hogy velük mit kezdenek - nyilatkozta Orbán Viktor a HírTv-nek a frakcióülés előtt. (A 3 milliós létszám kicsit túlzónak tűnik, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint ugyanis az elmúlt hetekben 300 ezer ember kényszerült elhagyni az otthonát.) De ma nem ez a legnagyobb kihívás, a határvédelmi szerveknek máshol kell helyt állniuk. S ha már ennyire fontos politikai programmá vált a bevándorlás elutasítása, akkor nem ártana, ha a kormány világossá tenné álláspontját a keleti határt érintő, cikkünkben bemutatott migrációs nyomásról.