Hetekig csak lehetőségként merült fel, hogy az Egyesült Államok Kínával szemben importvámokat vet ki, aztán jött a konkrétum, miszerint évente 50 milliárd dollárnyi árura vonatkozna ez. Kína korábban csak szerény, 3 milliárdos ellenlépésről beszélt, remélvén, hogy a mutatott jóindulat inkább a tárgyalások irányába mozdítja a másik felet. Nem így lett: jött a konkrét lépés, így Kína tegnap közölte, hogy arányos választ ad, végülis a világ két legnagyobb gazdaságáról van szó.
Elmennek a falig
Több sem kellett az amerikai elnöknek: tovább emelte a tétet, újabb 100 milliárd dollár értékű kínai áru megvámolásával. Kína gyorsan közölte, hogy erre is arányos lesz a válasz. Ez már egy érdekes helyzet, mivel ha Kína is 100 milliárddal emeli a tétet, már túllépi a teljes amerikai import összegét, így el is érte a felső limitet. Nem lenne meglepő, ha ezek után az óvodás szinten reagáló másik fél is feltolná a limitig a büntetést, és akkor a két ország teljes egymással folyatott kereskedelme megnehezül.
Így azonban Trump nem éri el eredeti célját, hisz saját exportőreit is súlyos helyzetbe hozza, ami a Bloomberg szerint problémákat is okozhat a novemberi kongresszusi választásokon a republikánusoknak, mivel a mezőgazdasági államok, a farmerek tömegei ellenük fordulhatnak. Trump elvileg az amerikai ipart és mezőgazdaságot akarja védeni, ezzel azonban pont egy nagy csapást sikerül begyűjteni.
Kína bírja
Ami Kínát illeti, politikai rendszerérénél fogva ütésállóbb lehet, hisz nem kell választásokat nyerni. A közvélemény könnyen elfogadja, hogy nem szabad gyengeséget mutatni, ugyanakkor kevésbé tartják aggasztónak, ha valamivel kisebb lesz a gazdasági növekedés mértéke. Persze Kína megpróbálhat más exportpiacokat találni, hisz lényegében az egész világ szállítója, míg Amerika számára nemcsak az exportot sújtó vámok jelentenek problémát, hanem a presztízsveszteség, hogy ő kezdte, és lényegében egyedül folytatja a protekcionizmust.
Az amerikai elnök kijelentette, hogy tulajdonképpen nem Kínával van baja, hanem saját elődjeivel, akik lehetővé tették, hogy kialakuljon a gigantikus kínai többlet az Amerikával folytatott kereskedelemben. Ez persze Kínának sovány vigasz, magyarázatként nyilván nem elfogadható, és jogos lehet az igénye, hogy mindenféle tarifák egyoldalú bevezetése helyett tárgyalásokra kerüljön sor.
Van kiút?
Kérdés, hogy ezek után vissza tudnak-e vonulni a felek ebből az értelmetlen licitálásból, és olyan megoldást keresni, ami mindkettejük számára elfogadható, ugyanakkor komolyabb presztízsveszteséget sem jelent. Az látszik, hogy Trump elképzelése, miszerint ő egyoldalúan, erőből bevezet egy büntetőintézkedést, és az válasz nélkül marad, tévedésnek minősül. Persze elképzelhető az is, hogy kemény üzletemberként akart fellépni, miszerint jó nagy ijedelmet kelt, és akkor utána biztosan nekiállnak tárgyalni. Erővel azonban már a tárgyalásokon sem lehet ezután fellépni, hisz látszik, hogy Amerikának is ugyanolyan károkat okoz a kölcsönös szankciózás.
A Rajnán is az történik, ami a Dunán? 
