Összezárás az oroszokkal

Míg Amerika a 2001-es, őt ért támadások után a terror elleni háború élére állt, most azt szeretné, ha ezt más tenné. Ez lényegében szuperhatalmi szerepének legalábbis átmeneti feladása. Viszont amint a párizsi események mutatják, valakinek muszáj ellátni a feladatot. Oroszország már részben bejelentkezett a szerepre, de katonái életét egyelőre ő sem kockáztatja. Mindenki mások, lehetőleg a helyi erők vérét folyatná, de ki tudja, az elszánt Franciaország nem vállalkozik-e többre is?

A párizsi merényletek után többé-kevésbé megegyeznek abban a főbb politikai erők, hogy most az iraki és szíriai területeken üzemelő terrorszervezeteket kell felszámolni, elsősorban a Daesh avagy Iszlám Állam névre hallgatót. Ez annyira fontos lett, hogy a nyugat úgy tűnik, végre abbahagyja az oroszokkal szembeni értelmetlen viaskodást, és főleg a franciák együttműködnének Putyinnal.

Béna kacsa

Amerika támogatja ugyanezt, de katonákat nem küld. Az elnök elmondta, hogy ugyan megtehetnék, hogy elfoglalják Rakkát és más szíriai és iraki városokat, de minek, amikor még ott van Líbia és Jemen is. Nos, ez nagyon rosszul hangzó hozzáállás, két okból is. Egyrészt nagyjából mindenki megegyezik abban, hogy a rakkai székhelyű Daesh a legveszélyesebb szervezet, tehát ha csak ezt felszámolják, már óriási eredmény. Másrészt a nemzetközi közösségnek, ha nem akar örökös terrorveszélyben élni, úgyis rendet kell majd tennie a többi zűrös területen, Líbiában és Jemenben, és ha kell, máshol is. Többé nem belügy, ami ott történik, ennek sajnos most elég látványos bizonyítékát észlelhette a világ, persze nem először.

Az amerikai elnök már csak egy évig van hivatalban, a terminológia szerint béna kacsa, nem tesz már semmit. Mondhatni szünetelteti szuperhatalmi funkcióját. Persze azért Amerika hasznosan részt tud venni a közel-keleti ügyekben, pl. részben ők mutatják meg a franciáknak, hová kell lőni, és egész jól határozzák meg a célokat. Ezen túlmenően csak azt ismételgetik, hogy a többit intézzék a helyi erők, például a kurdok. De a kurdok megállnak a kurd határon, nem óhajtanak megszállóként feltűnni a szunnita arabok lakta városokban, teljesen érthetően.

Kik jöhetnek szóba?

Egyelőre Putyin is azt mondja, hogy nem szívesen küldene katonákat, de ez még megváltozhat, ha az érvek-ellenérvek összevetése során úgy látják, hogy érdemes vállalni a kockázatot. Ugyanezt a franciák is megfontolhatják, ráadásul ők már egyes volt gyarmatikon, mint Maliban és Nigerben, sikerrel felléptek a szélsőséges terrorcsoportok térnyerése ellen, van némi friss gyakorlatuk.

A franciák Rafale vadászgépe. Forrás: EPA

Persze amíg csak-egy-egy komolyabb ország szánja el magát ilyen feladatra, addig roppant nehéz lesz tartós megoldást lelni. Hosszútávon csak soknemzetiségű békefenntartó erőkkel lehet a mindenkori zűrös területeken rendezést elérni, és ekkor már az sem olyan nagy baj, ha egyik, vagy másik ország időlegesen távol marad.