Privátbankár.hu: Most mi lesz, mit fog csinálni, miután lejár az uniós biztosi megbízatása?
Andor László, uniós biztos: Szívesen tanítok, úgy tűnik, lesz is rá igény. Megosztom, hasznosítom az uniós tapasztalataimat a foglalkoztatási és szociális ügyek terén, de azon túl is. Más keretben tehát, de tovább dolgozom olyan témákon, amelyekkel biztosként foglalkoztam.
PB: Uniós biztosi ideje alatt volt-e példa arra, hogy egy tagállam és az Európai Unió intézményei között annyira megromlott a viszony, mint ahogyan ez Magyarország és az EU kapcsolatára az utóbbi időben jellemző?
A.L.: Nem volt más, a magyarral összehasonlítható feszültség. Előfordul, hogy más országok esetében is elhangzik: jobban kell vigyázni az uniós értékekre, vagy egyes politikai vezetők magatartását kifogásolják. Magyarország esetében egyfajta elhidegülésről lehet beszélni, annak ellenére, hogy sokan dolgoztunk ennek a folyamatnak a visszafordításán.
PB: Van-e az Európai Uniónak válságkezelési mechanizmusa arra az esetre, amikor egy tagállam, konkrétan Magyarország parlamenti elnöke nyíltan realitásnak nevezi, hogy az ország lépjen ki az EU-ból?
A.L.: Ilyen helyzetre nincs recept, viszont az Unió működéséről szóló szerződés tartalmazza a kilépés lehetőségét. Önmagában ennek felvetését nem lehet válságnak tekinteni. Az Egyesült Királyság kormánya már kitűzött egy népszavazási dátumot, amikor szavaznának az ország EU-tagságáról. Reméljük, hogy ha ez megtörténik, a maradás mellett lesz a többség, de ez az ország szuverén döntése. Ha nálunk lenne újabb népszavazás, biztos vagyok benne, hogy a többség az EU-tagság mellett szavazna.
PB: Még akkor is, ha a munkaerő-piaci folyamatokban nem nagyon van elmozdulás Európában?
A.L.: A múlt év dereka óta csökkenőben van a munkanélküliség az EU-ban, és látható, hogy az eurózónán kívül gyorsabban csökken, mint a zónán belül. Ez jól mutatja, hogy a foglalkoztatási válság szoros összefüggésben van a valutaunió válságával. Az eurózónán belül pedig továbbra is súlyos polarizáció áll fenn, vagyis egyes országok nagyon jól teljesítenek a foglalkoztatás terén (Ausztria, Németország), mások nagyon rossz helyzetben vannak (utóbbiak főleg Dél-Európában).
PB: Európa-szerte gond az ifjúsági munkanélküliség. Hogyan süllyedhettünk odáig, hogy az Unión belül 26 millió felnőtt embernek nincs munkája, és mitől várhatunk javulást?
|
Névjegy Andor László közgazdász, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, egyetemi docens. Az elmúlt öt évben az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosa. 2005 és 2010 között a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatósági tagja volt. 2002 és 2005 között a Politikatörténeti Intézet kutatásvezetője. 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 1993-ban az angliai University of Manchesteren szerzett mesterfokozatot fejlődés-gazdaságtanból. |
A.L.: Gazdasági válság idején mindig megemelkedik a munkanélküliség szintje. Európában azonban a 2008-2009-es világgazdasági válságot egy újabb recesszió követte, mégpedig azért, mert a valutaunió rosszul lett megtervezve, korlátozott a központi bank mandátuma, és hiányoznak az anticiklikus eszközök. Emiatt 2013-ban EU-szinten 11 százalékon tetőzött a munkanélküliség. A válság az átlagnál jobban sújtja a fiatalokat, akik kevésbé védettek és kevésbé tapasztaltak. Ezért kezdeményeztem, hogy – Ausztriát és Finnországot követve – minden ország vezesse be az ún. Ifjúsági Garanciát, tehát a fiatalok ne lehessenek munkanélküliek 4 hónapnál tovább. Ehhez javítani kell a szakképzés működésén, és fel kell turbózni a foglalkoztatási szolgálatok kapacitását. A szükséges reformokon most minden ország dolgozik, és ehhez 20 ország többletforrást is kap az EU-tól, a Szociális Alap kereteit kiegészítve. Hosszabb távon a valutaunió további reformja kell ahhoz, hogy a társadalom ne legyen ilyen védtelen a gazdaság kilengései esetén.
PB: A magyar fiatalok példátlan mértékben hagyják el az országot, keresnek és találnak is munkát külföldön. Mi erről a véleménye?
A.L.: Magyarországon az elmúlt három évben tapasztalható a mobilitás élénkülése, de ezzel is csak a középmezőny alján helyezkedünk el az ún. új tagországok körében. A román munkaerő 10 százaléka van külföldön, a lengyelnek 5 százaléka, a magyar szám ennél biztosan kevesebb (2013-ban 3 százalék volt). Az természetesen nem jó, ha az emberek nem találnak megfelelő munkát lakóhelyük közelében, és nem is számítanak a helyzet javulására. A gazdaságpolitikának és a foglalkoztatás-politikának egyaránt változnia kell ahhoz, hogy ez másként legyen. Önmagában azonban a mobilitás nem elvetendő. A fiatalok más országban tapasztalatokat szerezhetnek, amellett, hogy jobban keresnek, megtakarítanak, és sokan hazautalják a fizetés egy részét. A munkaerő-mobilitás szükségszerű következménye annak, hogy az EU-n belüli "Kelet" és "Nyugat" között továbbra is, és még hosszú ideig bérszakadék áll fenn. A mobilitást nem szabad korlátozni, de lehet ösztönözni a visszatérést, főleg olyan ágazatokban, ahol az elvándorlás működési zavarokat okoz. Másrészt törekedni kell arra, hogy a vándorló munkavállalók megtalálják a nekik megfelelő munkahelyeket, és ne váljanak diszkrimináció, visszaélések áldozatává. Ez ügyben a Bizottság több akciót is elindított az elmúlt években, például az EURES hálózat fejlesztésére, vagy egy feketemunka elleni európai platform (együttműködési keret) létrehozására.
PB: El tud képzelni intézményesített korlátozást a külföldi munkavállalókkal szemben?
A.L.: Nem. Az EU-n belüli szabad munkavállalás alapjog. Az ezzel ellentétes törekvésekkel szemben a Bizottság határozottan fellép.
PB: Esetleg: bizonyos tagállamok kaphatnak-e felmentést, hogy mégis korlátozhassák a külföldi munkavállalók fogadását?
A.L.: Még egyszer mondom: nincs ilyen lehetőség. Már csak azért sincs értelme ezt felvetni, mert az EU-migránsok bizonyítottan jó hatást gyakorolnak a fogadó országok gazdaságára és államháztartására, tehát a mérleg egyértelműen pozitív. Tény, hogy az EU-bővítés utáni intenzívebb vándorlás sok ország számára új tapasztalat. Ez azonban néhány év alatt feldolgozható, az ezzel kapcsolatos aggályok remélhetőleg néhány év alatt enyhülnek majd, tekintettel arra is, hogy a mobilitással összefüggésben felmerülő problémákat az országok megtanulják kezelni.
PB: Mennyire tartja reálisnak az európai munkanélküliségi biztosítás bevezetését?
A.L.: A valutaunió stabilitásához szükség van valamilyen fiskális eszközre, amely reagálni tud az ún. aszimmetrikus sokkokra, és gyorsan segít beavatkozni ott, ahol a gazdasági tevékenység és a kereslet átmenetileg visszaesik. Erre, vagy hasonló eszközre mindenképpen szükség lesz ahhoz, hogy a valutaunió hosszú távon is fenntarthatóvá váljon. Ezért dolgoztunk rajta sokat az elmúlt években. A szakértők körében egyre szélesebb körű az egyetértés, és politikai szinten is volt már vita erről a lehetőségről.
PB: Mit gondol, mik lesznek a következő években a kulcskérdései a munkaügynek, annak a területnek, amelyet ön képviselt az Európai Bizottságban?
A.L.: Utódom címében két új fogalom jelent meg: szaktudás (skills) és munkaerő-mobilitás (labour mobility). Ez utalás arra, hogy ezeket az új Bizottság még inkább erősíteni kívánja. Emellett fontos az is, hogy a Bizottság továbbra is segítse a tagországokat a szociális párbeszéd, az érdekegyeztetési mechanizmusok, a jóléti védőhálók megerősítésében. Enélkül ugyanis az európai szociális modell mint kifejezés értelmét veszítheti.
Van még tartalék a magyar részvényekben
