1962 októberében számos nemzetközi válság történt, amelyek komoly aggodalomra adtak okot a Fehér Ház számára. A Kína és India között dúló határvita fellángolt, és a Népi Felszabadító Hadsereg 30 ezer katonája mélyen az indiaiak által igényelt területekre vonult be. Az indiaiak kétségbeesetten kértek amerikai légitámogatást, és a Newsweek magazin címe a két hadviselő fél hatalmas lakosságára utalva így szólt: „A világ harmada a háborúban.”
60 éve ezen a napon
A Kennedy-adminisztráció nyomon követte ez a háborút, de nem avatkozott közbe. Az amerikai elnök és vezető tanácsadói figyelme ugyanis máshova koncentrált. 60 évvel ezelőtt ezen a napon ugyanis egy amerikai kémrepülőgép fényképeket készített a Kubában épülő szovjet rakétakilövő állomásokról. John Kennedy azok után a kubai rakétaválságra fókuszált, amely az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót a teljes körű nukleáris háború szélére juttatta.
Biden elnök hasonlóképpen egy jelentős stratégiai fenyegetésre összpontosít, amely ismét Moszkvából érkezik. A Fehér Ház érthető módon hangsúlyozza a világ közvéleménye előtt az orosz agresszió nemzetközi kihatásait.
Putyin egyoldalú területi bekebelezései és nukleáris fenyegetései miatt a NATO-ban sürgetővé vált az erős amerikai vezetés iránti igény. Ennek a fókuszálásnak azonban az a nem kívánt eredménye, hogy a közelmúlt számos amerikai külpolitikai prioritása árnyékba került az ukrán válság kezelésének szükségessége miatt.
Az árulkodó elnöki beszéd
Biden szeptember végi hosszas beszéde az ENSZ Közgyűlésén rávilágít erre a dilemmára. Biden a beszédét az ukrajnai orosz invázióval nyitotta meg:
„Beszéljünk világosan! Az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik állandó tagja megtámadta szomszédját, és megpróbál letörölni egy szuverén államot a térképről.”
Az amerikai elnök a továbbiakban hosszasan beszélt az orosz fenyegetés különböző aspektusairól, és többször visszatért a kérdésre.
Más prioritásokról és kihívásokról is beszélt – nevezetesen az éghajlatváltozásról, a gazdasági kérdésekről és az infrastruktúráról, a globális egészségügyről és élelmezésbiztonságról, valamint (röviden) Kínáról –, de Oroszország az elnök által az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájával foglalkozó körképének egyértelmű középpontjában áll. A korábbi elnöki beszédekben kiemelt szerepet játszó Észak-Korea és Irán egy-egy mondatot kapott, a közel-keleti béke pedig egy rövid bekezdést.
Kína most a második vonalban
Természetesen Kína jelenti a legfontosabb hosszú távú stratégiai fenyegetést az Egyesült Államok számára. A jelenlegi válság előtt a Népköztársaság vitathatatlanul Biden külpolitikájának elsődleges célpontja volt, azon kevés témák egyike, ahol a jelenlegi elnök megközelítése nagyrészt egybeesett elődjével. A héten nyilvánosságra hozott amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia világossá teszi, hogy a Kínai Népköztársaság Amerika legfélelmetesebb riválisa.
A dokumentum szerint a legégetőbb probléma „a tekintélyelvű kormányzást revizionista külpolitikával vegyítő hatalmak” – vagyis Kína és Oroszország.
Kína
„az egyetlen versenytárs, akinek a szándéka a nemzetközi rend átformálása, és egyre inkább megvan az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje”
– fogalmaz a kormányzat.
Az ukrajnai orosz invázió óta eltelt hónapokban azonban Biden Kínával folytatott elköteleződése nagyrészt a válság hatásaira összpontosított, és arra a lehetőségre, hogy Kína kihasználhatja az amerikaiak figyelmének elterelődését Tajvan megtámadására. Biden és Hszi kínai elnök első felhívása Oroszország ukrajnai „különleges hadművelete” márciusi kezdete után nyilvánvalóan arra irányult, hogy meggyőzzék a kínaiakat arról, hogy ne támogassák Oroszországot.
A csúcstechnológiai csapás
A Fehér Ház más eszközökhöz nyúl ezekben a napokban Peking feltartóztatására. További hosszú évekkel visszalőheti ugyanis a kínai félvezetőipar magára találását az a Biden-adminisztráció által múlt pénteken bejelentett új rendelet, mely számos ponton szigorítja a félvezetőipari szektorban működő, illetve azokat ellátó amerikai nagyvállalatok, illetve azok számos, kulcsfontosságú – akár külföldi – beszállítójának kínai exporttevékenységét.
Az Amerikai Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozó Ipari és Biztonsági Hivatal által bejelentett új intézkedések egyes szakértők szerint évtizedek óta a legszigorúbb, Kínával szembeni korlátozó intézkedésnek számítanak az Amerikai Egyesült Államok részéről.
Nemzetbiztonsági és külügyi érdekek
Az új intézkedéscsomag célja valójában régóta ismert, illetve az először a Trump-adminisztráció által 2019-től alkalmazott (elsőként a Huawei ellen bevetett) szankciók széles körű kiterjesztésének minősül. Nem változott az új szabályok bevezetésének indoka sem, így az illetékes hivatal ezúttal is az USA „nemzetbiztonsági, illetve külügyi érdekeire” hivatkozva erősítette meg a kínai technológiai ipari szereplőkkel szemben már korábban fennálló exporttilalmi korlátozásokat.
Az új, azonnali hatállyal életbe lépő szabályok több ponton is fájó sebet okozhatnak elsősorban az óriási erőforrások bevonásával felkapaszkodni igyekvő kínai chipgyártásnak, mely többéves technológiai lemaradását így még nehezebben hozhatja majd be – vélik szakértők.
Az új szabályozás így elsőként alapesetben
megtiltja mindennemű, amerikai technológiát tartalmazó félvezetőiparban használt, a gyártási folyamatot bármilyen módon támogató berendezés, gyártósor exportját Kínába,
abban az esetben is, ha maga a berendezés egyébként nem amerikai cég (hanem például a holland ASML) terméke.
Fontos változás, hogy míg az intézkedés eddig csak néhány kínai gyártót (például a legnagyobb kínai félvezetőgyártót, a Semiconductor Manufacturing International Corporationt, azaz az SMIC-t) érintette, addig mostantól általánosan vonatkozik minden, az Egyesült Államok tiltólistáján (Entity List) szereplő, kínai tulajdonú vállalatra. Az érintett amerikai és külföldi cégek – akárcsak korábban – kérésre, egyedi elbírálás alapján ideiglenes felmentést kaphatnak az exportkorlátozási intézkedés alól.
Magyar Péter azt mondta, hogy ki fogják söpörni a régi rendszer utolsó kiváltságait is. 
