Megjött a hangja
A Genfben tárgyaló ellenzékiek rögtön elvetették a tervet, mondván, szóba sem kerülhet egy új Aszad-kormány, csak teljes jogkörrel bíró átmeneti testület. Persze Aszad konkrétan nem arról beszélt, hogy az ő kormánya lenne, de mindenki azt feltételezi, hogy más meg sem fordul a fejében. Azt viszont elmondta, hogy egy átmeneti kormány nem logikus és alkotmányellenes.
Aszadnak nem véletlenül most jött meg a hangja: Palmyra visszafoglalása nagy fegyvertény, és azt mutatja, hogy fél évvel az orosz katonai támogatás megkezdése után olyan erősnek érzi már magát, hogy diktálná a feltételeket, mondhatni újra ő fújja a passzátszelet, ahogy hosszú diktatúrája alatt ezt megszokta.
Mindent vissza
Az orosz RIA hírügynökségnek el is mondta, hogy folytatni kívánja a támadásokat Rakka és az ország keleti fele irányába. Aszad tehát úgy gondolja, hogy ő most már könnyedén visszaszerzi az egész korábbi Szíriát, és alapvetően meg is határozza a sorsát. Ehhez persze lesz némi szava az Amerika által támogatott kurd-arab erőknek, akik az ország északkeleti részeit szabadították fel, de a nagyhatalmak többsége sem fogadná el Aszad uralmának kiterjesztését, sőt valószínűleg az őt támogató oroszok sem szeretnék ezt.
Ugyanakkor, mielőtt bármilyen további komolyabb katonai művelet szóba kerül az Iszlám Állam ellen, Palmyra körül is akad még tennivaló. Egyrészt a város és környéke tele van aknákkal, melyek hatástalanítani kell, ehhez Aszad kérte is az ENSZ segítségét. Másrészt a Palmyra közeli városokban és falvakban védekeznek az Iszlám Állam erői, ezeket most Aszad seregei nagy erővel támadják, erős orosz légitámogatás mellett.
Orosz-amerikai tervek
Az orosz külügyminiszter-helyettes azt nyilatkozta, hogy Amerikával konkrét egyeztetéseket tartanak katonai műveleteik összehangolásáról Rakka visszafoglalása érdekében. Ez arra utal, hogy esetleg van már valamilyen elképzelés, netán megegyezés a leendő békéről, is amely a korábbi országot amerikai-, illetve orosz szférára osztaná. Ez, szemben az egykori hidegháborús felosztásokkal, most jól is jönne. mivel most úgyis elkerülhetetlen az etnikailag összeférhetetlen felek szétválasztása.
Ennek eredménye lehetne egy síita arab állam, feltehetően Aszad uralma mellett, és valamennyit a sivatagi, gyéren lakott területekből is birtokolna. Emellett lenne egy kurd állam, vagy esetleg a kurdok és a szunnita arabok valamiféle szövetséget tudnának kötni, és egy amerikai támogatású közös államban élhetnének.
