Hosszú hónapok után végre megalapozottabb lehet a kormány mindig – akkor is ha ennek az adatok alapján nem látszódik az oka – magabiztosságot sugárzó (siker)propagandája. Az már múlt kedden ismertté vált, hogy az érthetően mindig fókuszban lévő infláció négyhavi stagnálás után novemberben viszonylag nagyot, fél százalékpontot esett.
Azzal viszont csak azt követően szembesültünk, hogy a csökkenés hatására kialakult 3,8 százalékos éves szintű fogyasztóiár-indexünk európai összehasonlításban mennyit is „ér”. Nos, az adataikat cikkünk megjelenéséig közölt 40 öreg kontinensbeli ország közül tizenkettő a miénknél magasabb adatot hozott nyilvánosságra – derül ki a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből.
Ráadásul van némi esély a még ennél is jobb eredményre. Lévén, hogy a novemberi éves inflációs mutatóját még nem publikált négy ország közül az Egyesült Királyság októberben a mi novemberi adatunkhoz nagyon közeli számot (3,6 százalék) jelentett. S akkor még ott van az egy hónapja hozzánk hasonlóan 4,3 százalékos rátával rendelkezett Bosznia-Hercegovina. (A másik két még nem jelentő ország közül a 2,5 százalékos októberi fogyasztóiár-indexű Málta behozhatatatlannak tűnik, de a Feröer-szigetek is, mégha az utóbbi ismert adata szeptemberi is, ami 1,1 százalékra rúgott.)
Az inflációs összkép egyébként csak árnyalatnyit változott októberről novemberre. Bár az egy hónappal korábbinál kettővel kevesebb országban, mindössze tízben lett magasabb az éves fogyasztóiár-index, pontosan ugyanennyivel (24-ről 22-re) mérséklődött azon államok száma, amelyek alacsonyabb rátát tudnak felmutatni. A különbségek a stagnáló inflációs tábor létszámában érhetők tetten: az októberi néggyel szemben pont duplaannyi, nyolc európai országban (Dániában, Franciaországban, Moldovában, Németországban, Olaszországban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában) nem változott az éves infláció, azaz lett novemberben is ugyanakkora, mint egy hónappal korábban.
Az általános inflációs nyomás mérséklődésére utalhat, hogy a legnagyobb egyhavi inflációnövekedést elszenvedett két államban, Belgiumban és Görögországban is „csak” 0,4 százalékponttal lett magasabb az éves ráta novemberben októberhez képest. Miközben a képzeletbeli dobogó harmadik fokán is holtverseny alakult ki, ráadásul hármas: az egyaránt 0,3 százalékpontos romlást felmutató Észtország, Írország és Luxemburg között. Más kérdés, hogy így sem tudták megközelíteni az öreg kontinens inflációs szégyenpadját több éve kibérelt Törökországot, amely már azt is sikerként kénytelen elkönyvelni, hogy mutatója legalább már felülről nyaldossa a 30 százalékot – hiszen volt már ennek több mint a duplája is.
Így ha a magas bázis és azon közgazdasági hüvelykujjszabály miatt, miszerint jóval könnyebb két számjegyű infláción csökkenteni, mint egy számjegyűn, kivesszük a törökök -1,8 százalékpontját, akkor kihirdethetjük a novemberi győztest. Amely nem más, mint Ukrajna, a háborúban lévő ország 1,6 százalékpontnyit faragott a pénzromlási dinamikáján. Utánuk az őket lassan immár közel négy éve támadó oroszok jönnek (-1,1 százalékponttal), majd a szlovének (-0,8 százalékponttal).
S ha már az utóbbiakat említettük, nézzük meg, hogyan áll Magyarország a szűkebb pátriájában, vagyis a volt közép- és kelet-európai szocialista blokkban. Íme:
- Csehország 2,1
- Szlovénia 2,3
- Lengyelország 2,5
- Szerbia 2,8
- Szlovákia 3,7
- Horvátország 3,8
- Montenegró 4,2
- Bulgária 5,2
- Románia 9,8
százalékos éves novemberi inflációja alapján csak valamivel állunk lejjebb a mezőny első felétől.
Az Európai Unióban viszont csak négy országban lett magasabb az infláció novemberben, mint nálunk: Románia és Bulgária mellett Ausztriában (4,1 százalék) és Észtországban (4,9 százalék), további három országgal (Horvátország, Lettország és Litvánia) pedig holtversenyben végeztünk.
Várhatóan jobb lesz a helyzet ugyanakkor a harmonizált fogyasztóiár-indexek összevetésében, amelyeket szerdán délelőtt tesz közzé az Európai Bizottság Luxembourgban székelő statisztikai hivatala, az Eurostat.
Ez az az egységes módszertan alapján számított mutató, amellyel mérik és összehasonlítják az EU tagállamainak inflációját. Azt mutatja meg, hogy egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik harmonizáltnak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így az adatok összehasonlíthatók egymással és az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
Bár cikkünk megjelenéséig a huszonhét uniós tagállamból kettő – Csehország és Málta – még nem publikálta a harmonizált fogyasztóiár-indexét, a Privátbankár Inflációs Körkép becslése szerint egyik sem lesz magasabb a magyarnál. Így a mostani helyzet aligha változik, miszerint az októberi néggyel szemben novemberben már hét uniós országban is magasabb lett a harmonizált fogyasztóiár-index.
Frissítés:
Cikkünk nyilvánossá válása után megjelent a cseh és a máltai adat is, előbbi 1,8, utóbbi 2,4 százalék lett, ami nem változtatta meg az eredeti értékelésünket.
Az, hogy nincs különösebb inflációs nyomás Európában, a jegybanki alapkamatok alakulásában is visszaköszön. Az általános drágulás legfőbb monetáris politikai ellenszerének számító irányadó ráta ugyanis – az előző hónaphoz képest – ezúttal is csak öt országban változott. Ám közülük is mindössze egy, Bulgária emelt, ám ennek 0,01 százalékpontos mértéke semmi esetre sem értékelhető szigorításként, inkább a januári euróbevezetés előtti egyfajta „kozmetikázásnak” tudható be. Vele szemben az izlandi és lengyel központi bank 0,25-0,25, a moldovai 1, a török pedig 1,5 százalékponttal lazított.
Ami pedig a visszatekintő reálkamatokat illeti, vagyis a jegybanki alapkamatok és az inflációs ráták különbségét, ott Magyarország két helyet is javított az októberi helyezéséhez képest. Ily módon a kedden sem változott MNB-alapkamat és a csökkenő infláció eredőjeként 0,5 százalékponttal, 2,7-re nőtt hazai visszatekintő reálkamat a hetedik legmagasabb Európában.
Más kérdés, hogy – amint arra rendre fel szoktuk hívni a figyelmet – a visszatekintőnél sokkal lényegesebb az előretekintő kamat. Vagyis az, hogy a most bankbetétbe tett, befektetett megtakarítások után kapott kamat, hozam hogyan aránylik az azok esedékességéig, felvételéig végbement inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
New York még most is csak felfele néz. 
