A Magyar Orvosi Kamara reális képet akar mutatni a koronavírus-járványról, ezért a felhívásukra érkezett beszámolókból először a COVID-osztályokon, majd az intenzív osztályokon zajló életről villantott fel pillanatképet, s most itt vannak a háziorvosok és fogorvosok történetei is.
A járványhelyzet legelső pillérei mindig a háziorvosok, akik a bizonytalanságot és az iszonyatos adminisztrációs terhelést tartják a legnagyobb problémának. A háziorvosoktól beérkező információk szerint, AMI VAN:
- védőfelszerelések: a tavaszi nagy hiány ellenére, amikor sokszor saját költségen szerezték be ezeket, a második hullámban kiegyenlítettebb a központi ellátás. De például a november 21-én, pénteken kiküldött központi levélre pár órát hagytak csak nekik, hogy jelezzék az eszközigényüket.
- infrastruktúra: általában a saját rendelőikben végzik az online kapcsolattartást a betegekkel
AMI VAN, de folyamatosan változik, és sokszor átláthatatlan:
- protokollok és eljárásrendek: mivel ők állnak az első vonalban, a lakosság felől folyamatosan érkező kérdésekre nekik kell válaszolniuk, még ha nem is tudják elsőre a választ
- a napi 60-80 telefonhívás miatt 10-12 órásra nyúló munkaidő és az iszonyatos mértékben megnőtt adminisztrációs terhek. A telefonhívások többsége időpontkérés, egyeztetés, szervezési feladat, aktuális panaszok kezelése. A kórházi szakrendelések elmaradása miatti új időpontkérések is rájuk zúdulnak. A betegeik azon tesztelési időpontkéréseit is nekik kell kezelniük, melyek a mentősökhöz futnak be. A betegek eredményeit egyenként kell lekérniük, majd felhívniuk az érintetteket. A járványügyi bejelentést is nekik kell intézni, ahogy a táppénz igénylését is. Ahogy egyikük fogalmaz: „Az adminisztráció egy káosz”.
AMI VOLT (csak kevés, és most nincs):
- influenzaoltás: bár a központi kommunikáció mindenhol ennek fontosságát erősítette, a praxisok néhány száz darabot kaptak. Például egy XI. kerületi rendelő egymás mellett rendelő háziorvosai 300, 200, illetve 100 darabot aszerint, kinek mikor sikerült odaérni az osztópontra. A legtöbb helyen többszázas várólista van a további, esetleg érkező oltásokra – melyekről egyelőre semmi hír.
SEGÍTSÉGET JELENTENE:
- ha a páciensek szervezési, nem akut ügyekben írásban, online kommunikálnának telefonhívás helyett
- a központi irányítás felől egyértelmű és ritkábban változó protokollok
- az adminisztrációt igénylő feladatok automatizálása
- az ellátást nyújtó rendelők, kórházak kapacitásának és elérhetőségeinek naprakész közzététele.
Miközben a MOK arra kéri a kormányt, hogy a szükséges forrás előirányzásával biztosítsa a magyar társadalom fogászati alapellátásának működését, addig így néznek ki a fogorvosok reális mindennapjai:
- a fogorvosi rendelőkben is folyamatosan csörög a telefon. A távgyógyítás a fogászatban nehézkes, sok beteg a gyógyszeres ellátást nem tekinti fogorvosi ellátásnak.
- a járványügyi szabályok miatt kevesebb beteget lehet ellátni, emiatt hosszabbodnak a várólisták.
- a magánellátók érthetően tartanak a lezárástól, mivel a tavaszi lezáráskor nem kaptak érdemi segítséget. Nem csak a nagy rendelőknek fáj ez, akik a külföldieket látták el, hanem azoknak a kisebbeknek is, akik a magyar betegeknek a TB-finanszírozott rendelésekhez hasonló szolgáltatási palettával nyújtanak ellátást.
- az átlagfinanszírozás visszaállítását örömmel fogadták, de a szeptemberi teljesítményfinanszírozás indításkor az eljárásrend és a jelentőrendszer nem lett összehangolva. A két beteg között tartandó 15 perces szünet nem jelent meg a rendszerben, így ebben az időben - valósan vagy fiktíven - pontot lehetett termelni. Emiatt a új átlagfinanszírozás kiszámításakor és az arra való októberi átálláskor valószínűsíthetően azok jártak rosszul, akik szabálykövetőek voltak.
- az iskolai tankerületek és a fogorvosok ellentétes utasítást kaptak az iskolafogászati szűrésekkel kapcsolatban. Így a szűrővizsgálatokat végző fogorvosok sokkal magasabb teljesítményt értek el, mint azok, akikhez nem ment osztály.
- a betegek egy része nem jelzi időpontfoglaláskor vagy kezelés előtt, hogy megfázásszerű tüneteik vannak, gyakran a lázméréskor derül ki, hogy 37 fok feletti a hőmérsékletük. Volt, akiről kiderült, hogy a családtagja COVID-fertőzöttként van otthon, de nem jelezte ezt.
- az igazoltan COVID-fertőzött betegek betegútja nincs kijelölve. Bár egyes előírások szerint az alapellátóknak kell ellátni őket utolsó betegként, de ez aggályos, mert valóban beteg (komolyabb tüneteket mutató) covid-fertőzött tényleg csak akkor vesz igénybe fogorvosi ellátást, ha nagyon muszáj - ebben az esetben pedig, ha az alapellátó nem tudja ellátni, feleslegesen utaztatják ide-oda.
- a védőeszköz-ellátásban a fogorvosokat a háziorvosokhoz képest is hátrasorolták, ami tavasszal már panaszokat okozott, ezért magára hagyottnak érzi magát sok szolgáltató.
- ÉS A LEGFONTOSABB: az egész, sokszorosan terhelt helyzet bizonytalanságát és feszültségét tovább fokozza az alapellátók körében az a tény, hogy továbbra sem lehet tudni, a beharangozott orvosi béremelés és egészségügyi átalakulás hogyan érinti, éri el majd a közel 10 000 alapellátásban dolgozó orvost és fogorvost, valamint asszisztenseiket. Mivel túlnyomó többségük vállalkozó, az új jogviszony jelenleg ismert formájában nem vonatkozhat rájuk. Noha a Magyar Orvosi Kamara minden lehetséges fórumon és alkalommal elmondta, csak az alapellátást is elérő, az ott dolgozó orvosok és fogorvosok finanszírozásába is beépülő orvosi béremelés elfogadható, a kezdeti, néhány találkozót nem követte több, e tárgyban jelenleg egyeztetések nem folynak, érdemi információ nem elérhető. Január elseje pedig itt van a nyakunkon.
Ezért a Magyar Orvosi Kamara arra kéri a kormányt, hogy a szükséges forrás előirányzásával biztosítsa a magyar társadalom alapellátásának működését.
Elhallgathatnak a fegyverek Kongóban. 
