Múlt héten a COVID-osztályokról érkezett valóságot összesítette Svéd Tamás, a kamara titkára, új összefoglalójában pedig az intenzív osztályok kőkemény mindennapjait mutatja be a hozzájuk özönlő történetekből.
Mielőtt a szakember részletezné a pozitívumokat, a negatívumokat, feltárná a problémás helyzetet, leszögezi, hogy a járvány a sokszorosára növelte az alábbi alapállapotot a kórházakban:
- egy ágy attól még nem lesz intenzív terápiás ágy, mert betolják az intenzív osztály feliratú ajtó mögé
- szakképzett ápolókból már a járvány előtt is hiány volt
- az úgynevezett ’intermedier (állapotközi) osztályok, és a subintenzív osztályok már a járvány előtt is hiányoztak. Így az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket alig volt hova kiadni, ezért sokszor állapotromlás vagy halál lett a következmény.
Tehát a beérkezett történetcunamiból leszűrhető POZITÍVUMOK:
- Lélegeztetőgépek: valóban sok és többféle is van, az eddig használtak megfelelő minőségűek (ami éles cáfolata a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos kritikák közül annak, amely szerint a beszerzett eszközök egy része nem alkalmas a feladat ellátására, ezzel pedig veszélybe sodorják a járvány elleni védekezést - a szerk).
- Intenzív terápiás eszközök: rendelkezésre állnak.
- Betegágy melletti monitorozás eszközei: többféle van.
- Enni és innivaló: elég mennyiség áll a dolgozók rendelkezésére.
- Bajtársiasság: több kórházban is önként jelentkeznek orvosok és ápolók segíteni, például betegeket ápolni, forgatni (a lélegeztetőgépen lévő betegeknél létfontosságú a test rendszeres forgatása).
Javítható NEGATÍVUMOK:
- Védőfelszerelések: a tavaszi helyzetnél jelentősen jobb, de nem tökéletes, igazság szerint ezekből világszerte hiány van. Több helyen is tovább hordják az egyszer használatos maszkokat vagy overállokat.
- Központi monitor- és videórendszerek: a frissen kialakított intenzív osztályok nem mindegyikében építették ki. Mivel a folyamatos ápolói jelenlét már számos helyen megoldhatatlan, még a kórtermekben is, fontos lenne a megfigyelő rendszerek kiépítése, vagy a kórtermi ajtók átláthatóvá tétele.
- Gyógyszerek, alkalmazott terápiák: országosan biztosított az elérhetőségük. Legkiegyensúlyozottabb a szteroid-terápia, de ebből is minimum négyféle adagolási mód szerepelt a visszajelzésekben. Az antivirális szerek és egyéb (plazma, interferon, interleukin gátlók) alkalmazását azonban leginkább elérhetőségük határozza meg. Országos protokoll nincs, csak a tavaszi, elavult. Remélhetőleg a többi, nem specifikus gyógyszer utánpótlása is egyenletes marad a betegszám emelkedésével, hiszen az antibiotikumra például hatalmas mennyiségben van szükség.
ÓRIÁSI PROBLÉMÁK:
- Nincs elég intenzív osztályos orvos és nővér: a hosszú ideig tartó intenzív terápiás képzést nem lehet pár nap vagy pár hét alatt elsajátítani. Az egyik megyei kórházban a járvány előtt a 20 ágyas intenzív osztályra csak 14 ágyra elegendő személyzet és felszerelés volt, így ennyivel üzemeltek. Azóta ugyanez a személyzet látja el a 40 ágyasra duzzasztott COVID-osztályt, valamint azt az új 12 intenzív ágyat, amelyen nem COVID-betegeket látnak el. Most pedig további 50 COVID-ágyas intenzív osztályt kell felállítaniuk az itt dolgozóknak!
- Az átvezénylések és a betegek elosztása nem egyenletes: a szakképzetlen ápolók száma egyrészt változó, másrészt hiteles források gyógyszercserékről, monitorok és gépek működtetésének hiányosságáról is szólnak.
Mindezek fényében kijelentető, hogy az intenzív COVID osztályon már most is erősen kompromisszumos az ellátás. A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás. Sérülnek a sterilitás szabályai és gyakoriak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit.
Svéd Tamás szerint hozzáértő orvosok és szakápolók bevonása külföldről, vagy a járvánnyal már megküzdött országokból lenne elképzelhető, aminek az esélye a nullához közelít. A sebtében „átképzett” szakszemélyzetnél pedig fennáll a hibázás esélye. Az intenzív terápiához, a súlyos betegek látványához, a halálhoz nem szokott orvosoknál és ápolóknál óriási a teher, ami kiégéshez, összeroppanáshoz, pályaelhagyáshoz vezethet.
Ezért a MOK a következőket javasolja:
- az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását
- a meglévő szakszemélyzet mellé továbbiak biztosításának megkísérlését racionális átvezénylésekkel
- más szakterületekről orvosok, ápolók, akár önként jelentkező orvostanhallgatók bevonása a betegmozgatásba, forgatásba, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatokba, mint az adminisztráció végzésére
- a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítását
- a MOK által áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetését minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban
- s végül, de messze nem utolsósorban: a kórházakra lebontott pontos adatokhoz való hozzájutást.
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
