Gulyás Gergely miniszter múlt héten kijelentette, hogy az egészségügy tökéletesen felkészült a járvány második hullámára, ezért az ország nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne jusson minden rászorulónak lélegeztetőgép.
„Azt gondoljuk, ennél azért jóval összetettebb a helyzet. Egyrészt, ha lesz második hullám, természetesen már nem fog váratlanul érni minket, másrészt igazán élesben nem derült ki, hogyan teljesítenénk egy valódi, nagy járványhelyzetben”
– mondja dr. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára.
Országszerte megtörtént a járványkórházak kijelölése, helyenként kialakítása, az ágyak elkülönítése, az oxigéncsatlakozások előkészítése, az egészségügyi intézmények és laboratóriumok felkészítése, ugyanakkor a rendszer éles tesztje nem történt meg, hiszen - hála istennek - nem volt igazán sok súlyos állapotú beteg, a járvány tömeges megbetegedéssel járó szakasza elmaradt, magyarázza Svéd.
Így nem derült ki, hogy a humán erőforrások mire elegendőek, hogy a sokszor csak párhetes képzést kapott munkaerő mire képes, a frissen beszerzett lélegeztetőgépek mennyire váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, vagy hogy régiónként hogyan tudnak szükség esetén együttműködni a kórházak.
„Nem vizsgázott élesben a kórházak közötti jelzőrendszer, nem derült ki, hogy súlyos járvány esetén az információáramlás megfelelő-e, azaz például, ha az én kórházam és intenzív osztályom megtelt, a kellő információk birtokában továbbküldhetek-e betegeket a közeli, még szabad kapacitásokkal rendelkező intézményekbe – vagy helyben kell betegek életéről és haláláról döntenem” – magyarázza a titkár, s hozzáteszi:
„Ily módon, bár sok szempontból felkészültebbek vagyunk, a járvány esetleges nagyobb második hulláma számos meglepetést és kihívást tartogathat.”
Az is fontos, hogy ha szükségessé válik, a korábbi, közel teljes leállítás helyett az egészségügy átalakítását sokkal körültekintőbben, tervezetten, kellő időben meghozott döntésekkel, írott és archivált egyértelmű utasításokkal, az intézmények eltérő működését, szerkezetét és progresszivitását figyelembe véve kell megvalósítani, ellenkező esetben a „láthatatlan áldozatok”, azaz a járvány miatt késve vagy egyáltalán nem ellátásra kerülő betegek száma drasztikusan megnőhet” – hangsúlyozza a MOK titkára.
Mindeközben a Magyar Orvosi Kamara fontos lépésre szánta el magát: június 19-én, pénteken megkezdte az önként vállalt többletmunka és külső ügyeleti vállalások felmondásának ügyvédi letétbe helyezését. Arra kérik az orvosokat, hogy mondjanak nemet a kötelező munkaóráikon felüli, szabadidejük terhére végzett többletmunkára. Céljuk, hogy a mostani, önkizsákmányolásra épülő rendszert egy betegbiztonságot garantáló, fenntartható, átlátható és hálapénzmentes egészségügy váltsa fel. A csatlakozás önkéntes.
Az önként vállalt többletmunka egyébként az egészségügyre jellemző kuriózum: csak nevében önkéntes, valójában egy munkajogi kényszermegoldás annak érdekében, hogy az alulfinanszírozottság és az egyre kritikusabb orvoshiány ellenére is biztosítható legyen az ügyeleti ellátás. Ezt a többletmunkát az orvosok önmagukat kizsigerelve, a pihenés, feltöltődés és a családdal töltött idő kárára végzik. Felmondásáért a magyar jog szerint nem érheti hátrányos megkülönböztetés az egészségügyi dolgozót.
Arra a kérdésünkre, hogy a második hullám bevállalható-e a régóta kért bérrendezés nélkül, a MOK titkára azt mondja, nem lehet összekötni a két küzdelmet. A járvány már eddig is megmutatta, hogy noha a magyar orvostársadalom a saját és szeretteik életének kockáztatásával, erőn felül helyt állt, az egészségügy szerkezeti és financiális megújítása mára halaszthatatlanná vált, a magyar emberek egészségének védelmét nem lehet tovább – a gyorséttermi dolgozókéval megegyező 900 forintos orvosi és a szakmunkásokétól is elmaradó– 1700 forintos szakorvosi nettó órabérre építeni. A mostani és eljövendő járványok elleni védekezéshez hatékonyan működő közfinanszírozott egészségügy, ehhez pedig elegendő számú szakdolgozó és orvos kell – utóbbiak megtartásához, visszacsábításához pedig béremelés.
„Ennek ellenére, ha ősszel megérkezik a járvány második, akár az előzőnél nagyobb hulláma, az egészségügyi dolgozók, orvosok zöme, ahogy eddig, úgy ekkor is teszi majd a kötelességét, nem kockáztatva emberéleteket a bérharchoz tartozó bármilyen nyomásgyakorlással”
– mondja dr. Svéd Tamás.
Az mindenesetre tény, hogy köszönhetően a rengeteg átszervezésnek, a szokatlan feladatoknak, a sokszor átláthatatlan kommunikációnak és stratégiának, a felkészülés és várakozás feszültségének, az orvosok közül sokan elfáradtak és frusztráltak. Ezért a jelenleg tapasztalható morálnak is igen jót tenne, ha a kormány jelezné, hogy a közeljövőben strukturálisan és financiálisan is rendezni szeretné az egészségügy helyzetét.
„Persze tisztában vagyunk azzal, hogy ha ősszel egy masszív hullám jön, az sajnos felülírhatja, vagy eltolhatja a terveinket”
– jelzi a titkár.
Egyébként még május 30-án a MOK levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek az egészségügy rendbetételének érdekében, amire végül Gulyás Gergely miniszter küldött egy udvarias, konkrét ígéretektől mentes választ, melyben felsorolja a régebbi egészségügyi bérfejlesztéseket, s kifejezi a kormány elkötelezettségét az orvosi bérek valamikori rendezésére.
A MOK véleménye ezzel szemben az, hogy bérrendezés nélkül nem csak az orvosok elvándorlása vagy a hálapénz felszámolása, de az egészségügyi közellátás működése, a járvány elleni hatékony védekezés sem garantálható.
A kamara egyébként aktív résztvevője a belügyminiszter által napokban életre hívott Bérrendezési Munkacsoportnak, és üdvözli a kormányzat bérrendezés iránti elkötelezettségét, ám az orvostársadalom csak azt tekinti valós eredménynek, ha megtörténik a bérek rendezése a tiszta, átlátható, hálapénzmentes, biztonságos egészségügy kialakításának első lépéseként.
„Mi már - elődeink példájából okulva - csak a konkrét intézkedéseket, a számlákon megjelenő emelt béreket tekintjük eredménynek. 2019 tavaszán, még az előző kamarai vezetés már aláírt egy bérmegállapodást Kásler Miklós miniszterrel, melyet aztán a következő kormányülésen egy tollvonással áthúztak és semmi nem lett belőle”
– emlékeztet a furcsán alakult történetre a titkár.
A MOK honlapján emlékeztet arra is, hogy a költségvetés gyógyító-megelőző eljárások tervezett 9,6 százalékos emelése nem fedezi az egészségügy betegbiztonságot garantáló és a járványveszély miatt megnövekedett költségű működését, s most, a járvány első szakaszának sikeres leküzdése után már nem a tárgyalások folytatása, hanem a bérrendezés vált halaszthatatlanná.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
