A diktátoroknak sokféle változata van: van, aki a kegyetlenséget államférfiúi pózzal ötvözi, mint Vlagyimir Putyin, mások egy barátságos, áthatolhatatlan álarc mögé rejtik egyeduralomra törekvésüket, mint például Hszi Csin-ping. Van aztán olyan is, aki világbajnokként már 43 éve uralja szerencsétlen sorsú kis afrikai hazáját.
Aztán ott van egy másik kategória Közép-Ázsiában. Emomali Ramon elnök három évtizede uralja kemény kézzel a geopolitikai törésvonal elhelyezkedő Tádzsikisztánt - amelynek nem mellékesen 1360 kilométeres határszakasza van Afganisztánnal és 480 kilométeres Kínával.
A Magyarországnál másfélszer nagyobb területű közép-ázsiai köztársaság területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (a terület fele 3000 méter magasság felett fekszik), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok.
Ramon a sorkatonaság letöltése után 1974 magasságában nem gázszerelőként, hanem villanyszerelőként dolgozott szülőfalujában – de mint látni fogjuk, ez a szakma is megnyitotta a felfelé vezető utat. Először felküzdötte magát kolhoz-elnöknek, aztán 1990-ben a törvényhozás képviselőjének.
Miből lett a cserebogár?
Ahhoz képest, hogy riválisai sokáig „igásnak” csúfoltak, és egy amerikai nagykövet olyan emberként jellemezte, aki „nem érti a globális gazdasági realitásokat”, Ramon immár három évtizede van hatalmon.
Nemcsak egy otthoni polgárháborút (1992-1997) élt túl, és a szomszédos Afganisztánból kisugárzó káosznak is ellenállt, de ő irányítja a világ egyetlen országát is, ahol négy nagyhatalom – Oroszország, Kína, India és átmenetileg az USA – tartott fenn katonai bázisokat az ezredforduló óta.
A 70 éves Ramon így nemcsak az ellenfelek kiiktatásában, hanem a világpolitikai áramlatok közötti eligazodásban is figyelemre méltó tehetségről árulkodik. Bárdolatlan viselkedése, brutális hatalomgyakorlása és szemérmetlen családi gazdagodása van a másik serpenyőben.
Felemelkedés egy háború kellős közepén
Három hete volt Ramon hatalomra jutásának 30. évfordulója. 1992. november 19-én még semmi sem utalt arra, hogy az ország elmaradott déli részéből jött, kevéssé ismert tisztségviselő más lenne, mint átmeneti figura. Az akkori erőszakos politikai légkörben valószínűbbnek tűnt, hogy a bozontos szemöldökű férfi hasonló sorsra jut, mint elődjei – amikor alig több mint egy év alatt négy államfőt menesztettek Tádzsikisztánban.
Burjánzó nepotizmus
Ramon uralkodását a politikai ellenfelek hosszú listája jellemzi, akik golyózáporban haltak meg, börtönben kötöttek ki, vagy száműzetésbe kellett menekülniük. Minél kevésbé kellett figyelembe vennie a különböző érdekcsoportokat, annál inkább a legszűkebb köréből származó emberekkel töltötte be a kormányzati és üzleti élet kulcspozícióit. A 2021-ben közzétett kutatás szerint a kormány tagjainak több mint fele Ramon szülőfalujának járásából, Kuljabból származik.
De ez még nem minden: az elnök fontos posztokat adott kiterjedt családja tagjainak. Lánya, Osoda vezeti az elnöki adminisztrációt, egy veje a jegybank helyettes vezetője, egy sógor irányítja az ország legnagyobb bankját és a legfontosabb exportcikk, az alumínium exportját.
Mindenekelőtt azonban Ramon célzottan saját fiát, Rusztam Emomalit jelölte ki utódjának. A 35 éves fiatalember már 5 éve a főváros, Dusanbe polgármestere, 2020 óta pedig a parlament felsőházának elnöke is.
Ez utóbbi funkciónak köszönhetően apja halálakor automatikusan örökölné az elnöki posztot. Akárcsak Türkmenisztánban, Tádzsikisztánban is dinasztikus megoldás rajzolódik ki.
Elválik Ramon és a nemzet érdeke
Ez aligha szolgálja az ország tízmillió lakosának érdekeit. Akárcsak a szovjet korszakban, az ország továbbra is szegényház maradt, amelyet az elnöki klán rendszerszinten fosztogatja. Ramon elővigyázatosságból élethossziglan büntetőjogi mentelmi jogot hozatott magára és családtagjaira. 2015 óta viselheti a „Béke és nemzeti összetartozás alapítója – nemzetvezető” címet is.
Az ehhez kapcsolódó abszurd személyi kultusz nem tudja elrejteni, hogy Ramon nem a béke hercege, hanem továbbra is a nyers erőre támaszkodik.
Idén nyáron Gorno-Badaksan tartományban a legnagyobb brutalitással veretett le tüntetéseket.
A Pamír-hegység nehezen megközelíthető régiója korábban bizonyos fokú autonómiát élvezett, amelyet visszavont a rezsim. A hatóságok több mint 200 embert tartóztattak le, köztük olyan prominens emberi jogi aktivistákat, mint Ulfatchonim Mamajoyeva, akitől a Human Rights Watch szerint megtagadták a tisztességes eljárást.
Ramon három évtized alatt így alakította át Tádzsikisztánt egy "bukott államból" egy mindenható állammá, amely a legkisebb belső ellenállást sem tűri.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Jót tett a halászlé? 
