Az orosz birodalmi befolyás visszaszerzésének kudarca Ukrajnában felgyorsította Moszkva befolyásának csökkenését Eurázsia egész területén, beleértve a dél-kaukázusi és közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokat is. Érzékelve az orosz hatalom törékenységét, a régió kormányai olyan geopolitikai irányváltást hajtanak végre, amelyeket Oroszország posztbirodalom hatalma sokáig megakadályozott. Az Ukrajna elleni „különleges katonai hadművelet” kezdete óta az aggódó szomszédok, mint például Kazahsztán, demonstratívan elfordulnak Oroszországtól.
Nyílt elfordulás
Az elmúlt hetekben Eurázsiában is kiújultak a konfliktusok, amelyek akár egy elkövetkező nagyobb instabilitás előhírnökei lehetnek. A regionális hatalmak, különösen Kína és Törökország nyíltabban szorítják vissza az orosz befolyást.
Ezek a fejlemények az első jelei annak, ami valószínűleg a háború egyik tartósabb kimenetele lesz: az orosz befolyás csökkenése az egész posztszovjet Eurázsiában és egy dinamikusabb, bár összetettebb regionális rend kialakulása. Más szóval, éppen az ellenkező eredményt érte el Moszkva, mint amit remélt Ukrajna inváziójával és Fehéroroszország önállóságának megtörésével.
Ennek egy friss és csalhatatlan jeleként Kirgizisztán vasárnap lemondta az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) hadgyakorlatát a területén. A kirgiz védelmi miniszter nem indokolta az egyoldalú intézkedést, amely alig egy nappal előzte meg a „Megbonthatatlan Testvériség-2022” fedőnevű, a hat ODKB-tagállam (Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán) részvételével tartandó parancsnoki-vezérkari manőver kezdetét. A szovjet utódállamok egy részét tömörítő szervezet eredetileg hétfőtől péntekig tartotta volna a hadgyakorlatot Kirgizisztán keleti, hegyvidéki térségeiben.
Menekültek százezrei
Az elmúlt hetekben Oroszország részleges mozgósítása a migráció özönét indította el egykori közép-ázsiai szovjet tagállamokba. Ez megfordítja az Oroszországba irányuló migráció régóta fennálló mintáját, és sok hétköznapi oroszt szembesít azzal a haraggal, amelyet még sok posztgyarmati társadalomban éreznek.
Putyin elnök szeptember 21-i részleges mozgósítása óta elmenekült mintegy 700 ezer orosz állampolgár több mint fele főként négy közép-ázsiai országba – Kazahsztánba, Üzbegisztánba, Kirgizisztánba és Tádzsikisztánba – menekült. Azon viszonylag kevés helyre, ahová az oroszok még mindig szabadon beléphetnek vízum nélkül.
Sok közép-ázsiai eleinte üdvözölte az ukrajnai háborút ellenző oroszok beáramlását, és Oroszországon belüli szövetségeseknek tekintették őket Putyin országaik jövőbeni megtámadására vagy felszívására irányuló tervei ellen. Ennek ellenére a kezdetektől fogva úgy tűnt, hogy ezeknek az országoknak néhány tisztviselője attól tart, hogy a függetlenebb gondolkodású oroszok, akik megérkeztek, problémákat okozhatnak autoriter rendszereiknek a jövőben.
Vegyes érzelmek
A lakosság és a kormány egy része pedig szívesen fogadta azokat, akiknek elkölteni való pénzük, és olyan készségekkel rendelkeznek, amelyekre a közép-ázsiai gazdaságoknak szüksége van. De ezek a pozitív érzések gyorsan eltűntek, mivel sok közép-ázsiait felzaklatott az oroszok érkezése miatti hirtelen megnövekedett infláció, egyes esetekben a helyiek munkahelyeinek elvesztése, valamint az újonnan érkezők hozzáállása a helyi törvényekhez és szokásokhoz.
Mindez olyan követelésekhez vezetett, hogy vagy teljesen meg kell akadályozni az oroszok belépését a régióba, vagy az érkezőket menekülttáborokba zárni, hogy ne árthassanak pénzükkel és hozzáállásukkal a lakosság többi részének.
Az ilyen közvélekedések aggasztják Moszkvát érintik, amely a burjánzó russzofóbia megnyilvánulásaként tekint minderre. A közép-ázsiai kormányok így valószínűleg olyan lépéseket tesznek, amelyek csendesen arra ösztönzik a közelmúltban érkezett oroszokat, hogy inkább más országokba költözzenek, semmint maradjanak – abban a reményben, hogy ez a probléma magától megszűnik. De az továbbra is nyitott kérdés, hogy ez elég lesz-e az őslakos lakosságnak vagy Moszkvának.
A helyi lakosság, amely az elmúlt évtizedekben hozzászokott az oroszok kiáramlásához, nem valószínű, hogy örülne, ha a szovjet időkhöz hasonlóan nőne az oroszok száma - és ennek következtében radikalizálódhatnak.
Mint ilyen, a Kreml bizonyosan megriad, és akár agresszívebb lépéseket is tehet a térség kormányaival szemben – különösen azért, mert Moszkvában sokan már arról beszélnek, hogy Kazahsztán a „második Ukrajna” útján halad - az ebből eredő összes következménnyel. Mindkét kockázat sokkal kritikusabbá teszi a közelmúltban Közép-Ázsiába érkező oroszok sorsát a regionális biztonság szempontjából, mint azt egy felületes pillantás sejtetné.
