A másfél millió lakosú Moszul, miután 2014-ben elfoglalták, az Iszlám Állam iraki központja lett. Most már az utolsó menedékük az ország területén, és készülnek is erősen a megvédésére. Taposóaknákat helyeznek el, alagutakat ásnak, és gyerekeket vesznek rá, hogy kémkedjenek. A Reuters szerint a város öt hídját aláaknázták, számtalan autóbombát létesítenek, és öngyilkos merénylők, kamikázék készülnek feladatukra.
Ki akart vonulni, vissza kellett jönni
Az Iszlám Állam teljes felszámolása, legalábbis Irakban, nagy fegyvertény lenne a már csak három hónapig hivatalában lévő elnöknek, Barack Obamának. Végülis Irakban Amerika döntötte meg Szaddam Husszein brutális rezsimjét, de 10 év alatt sem tudott működőképes, magára hagyható államot létrehozni, leginkább azért, mert a síitákat és a szunnitákat egyszerűen lehetetlen egy országba összezárni, ahogy a szerbeket és a horvátokat is csak átmenetileg lehetett.
Obama megpróbált kivonulni Irakból, mert a közvélemény ezt várta tőle, közben jött az Arab Tavasz, és a szomszédos Szíriában is hasonló lett a helyzet. A szunnita lakosság mindkét országban frusztrált volt, elnyomottnak érezte magát, így aztán területükön hamar teret nyert az Iszlám Állam, ami ellen Amerika eleinte semmit nem tudott tenni.
Egy év alatt aztán összeszedték magukat, mérsékelt kormányfőt sikerült találni Iraknak aki nem ellenséges a szunnitákkal, és rengeteg pénzzel és hosszas kiképzéssel sikerült egy működőképes iraki hadsereget összehozni, amit amerikai tanácsadók irányítanak, és az amerikai légierő támogatja a harcban.
Emelt fővel
Eddig jól is ment minden, már csak Moszul van hátra, és utána Obama emelt fővel távozhat az elnökségből. A felszabadítás utáni béke sem lesz azonban egyszerű, hisz valahogy el kell majd kerülni azt az állapotot, konkrétan a szunnita-síita viszony elmérgesedését, ami az Iszlám Államnak megágyazott. Ebből a szempontból fontos lenne, hogy ne legyen sok szunnita polgári áldozat, mikor a az iraki hadsereg és a velük harcoló síita milíciák megrohanják a várost.
Nem sétagalopp
Márpedig a dzsihádisták védekezni fognak, ez már látszik, és ha elhúzódik a harc, akkor könnyen egy Sztálingrád jöhet létre, ami a városi állóháború szinonimája lett az idők során. Ez rettenetes áldozatokkal jár, és még túlerővel sem könnyű elkerülni. Abban lehet bízni, hogy a teljesen bekerített városban, miután nem jutnak utánpótláshoz, elgyengülnek a védők, viszont ez a polgári lakosság soraiban is sok áldozatot követelhet.
Ugyanakkor arról is érkeznek hírek, hogy a dzsihádista vezetők és egyes harcosok is elszivárognak a városból, miután tudják, hogy csak ideig-óráig tudják tartani azt. Vélhetően az amerikaiak is alaposan átgondolt stratégiával indítják a hadműveletbe az iraki sereget, így van esély rá, hogy nem húzódik el túlságosan az ütközet. Bagdadot annak idején szinte ellenállás nélkül bevették, Szaddam serege szétszaladt. A dzsihádisták azonban ennél jóval elszántabb csapat, Moszul felszabadítása minden lesz, csak sétagalopp nem.
Ahol nem találták meg a címzettet, azok visszaérkeztek a Nemzeti Választási Irodához. 
