Már a hetedik században előszeretettel ajándékoztak pandamedvéket a kínai uralkodók, és ez a tradíció azóta is él, igaz, kisebb kihagyásokkal. Mao Oroszországnak és Észak-Koreának küldött pandákat a hidegháború idején, míg az Egyesült Államok azután kapott kettőt, hogy Nixon Kínába látogatott 1972-ben.

Azonban ahogy Kínában is egyre jobban erőre kapott a kapitalizmus, az ázsiai ország vezetői leszoktak arról, hogy csak úgy elajándékozzák a pandáikat – így megszületett a pandakölcsönzés intézménye. Az 1980-as évektől kezdve havonta 50 ezer dollárt kérnek állatonként, ráadásul minden pandakölyök is a kínai állam tulajdona marad.

Méregdrága, nehezen visszautasítható ajándék

Havonta 50 ezer dollár pandánként egyáltalán nem kevés, így például Malajziában, ahová 2014-ben két medve érkezett, már azon gondolkoznak, hogy visszaadják őket, miután 2024-ig évente egy millió dollárt kellene kifizetniük. A tavaly májusban hatalomra jutott új maláj kormány egyébként is távolodni próbál a kínai befolyástól, így egyáltalán nem lenne meglepő, hogyha idővel hazaküldenék a Kuala Lumpur állatkertjében lakó Xing Xinget és Liang Liangot.

Malajzia nagyon fontos Kína számára, mivel az ország az Afrikát és a Közel-Keletet összekötő központi olaj- és kereskedelmi út mentén fekszik, és nem mellesleg hatalmas kikötőkkel rendelkezik – ezek pedig a jövőben akár Kína tengerészeti logisztikai központjai is lehetnének szövetségesként.

Az új kormány egyik első döntése az volt, hogy az országban futó BRI-projektek közül leállította egy vasútvonal és két gázvezeték kiépítését.

A BRI (Belt Road Initiative) a kínai kormány nagyszabású terve arra, hogy vasútvonalakkal, útépítésekkel és egyéb infrastrukturális beruházásokkal egy újabb selyemutat építsen ki kontinenseken át, ennek keretében épül például Magyarországon a Budapest-Belgrád vasútvonal is.

Malajziában mindezek ellenére továbbra is erős marad a kínai befolyás, mivel több építkezés, köztük egy kikötő kialakítása, tovább fut a BRI keretében, komoly hitelekből, ráadásul a méregdrága pandapár a főváros állatkertjében is azt szimbolizálja, hogy Kínának igen is nagyon fontos Malajzia.

A pandadiplomácia

A medvéket nem adják csak úgy bármelyik eleget fizető országnak oda, az Oxfordi Egyetem kutatói arra jutottak, hogy a pandakölcsönzés mindig azokban az országokban történik, ahol komolyabb kereskedelmi megállapodást kötöttek, legutóbb éppen Skóciába, Kanadába és Franciaországba érkeztek meg állatok. Skóciában egy öt éves stratégiai megállapodást írtak alá, Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere Kína, míg Franciaországban jelenleg is folynak a tárgyalások a stratégiai partnerség szorosabbra fűzéséről.

A pandákat jellemzően 10 éves időtartamra adják kölcsön, de az országok közti konfliktus esetén könnyedén visszaveszik őket, például 2010-ben, mikor Barack Obama találkozott a Dalai Lámával, két nappal később Kínába szállították a washingtoni állatkertben született kispandákat, hiába tiltakozott a park vezetése.

Jót tesz a pandák védelmének

Az állatvédők alapvetően ellenzik a pandakölcsönzés intézményét, mikor a két medve megérkezett Edinburghba, sokan úgy érezték, hogy a pandák csak bábuk a diplomáciában. Az állatkertek ennek ellenére érthetően nem tiltakoznak a kölcsönök ellen, hiszen például a skót főváros parkjának látogatottsága 4 millióval nőtt a pandák megérkezése óta. Ráadásul a WWF-nek többé-kevésbé sikerült azt elérnie, hogy Kína a kölcsönzésből befolyt pénzt részben költse a fajfenntartásra, így az elmúlt negyven évben megnégyszereződött a pandavédelemmel foglalkozó kutatóközpontok száma, ráadásul míg 1976-ban 1100 medve élt vadon, ma már 1864.