A kormány június 12-én döntött arról, hogy a jövőben egységesíti a nemzetközi számviteli standard (IFRS) alkalmazását minden gazdálkodó szervezet esetében. Bár e téren korábban az ország le volt maradva az IFRS alkalmazása terén, ezzel a lépéssel európai élmezőnybe kerülünk - mondta el Molnár Gábor, a Deloitte partnere. (A folyamat vége az lesz, hogy az amerikai szabvány, az US-GAAP szabályozása is közelít az IFRS-hez.)
|
| Molnár Gábor |
A döntés értelmében 2017. januártól a tőzsdei cégeknél és a pénzügyi intézményeknél ez kötelező, a többi vállalkozásnál opcionális lesz - ezek azok a cégek amelyek anyavállalata már IFRS-szerint jelent, illetve ide tartozik az 1 milliárdos árbevétel feletti, kötelező könyvvizsgálat alá tartozó társaságok köre. Opcionálisan már 2017-ben átállhatnak a cégek, ám látni kell, hogy ezen cégeknek már a 2015-ös adataikat már így kell elkészíteniük - mondta Molnár Gábor. Az államigazgatásnak idén szeptember végéig kell felkészülnie, az IFRS-szabványokban szereplő szabályok törvényi hátterét megalkotnia. Ehhez az analitikus rendszerek teljes átállítására lesz szükség. A Deloitte szakembere szerint a szövetkezeti hitelintézetek (takarékok) egy éves halasztást kapnak, nekik 2018-tól kell átállni az IFRS-számításra.
Csak egy marad
A fő cél az adminisztrációs terhek csökkentése volt, a magyar kormányzat elkötelezett abban, hogy nem lesz kettős rendszer: tehát az érintett cégeknek minden jelentésüket elegendő lesz IFRS alapján elkészíteni. Ugyanakkor átmeneti könnyítések lehetnek. Ugyancsak alapelv volt, hogy senki nem kerülhet hátrányba amiatt, hogy épp melyik számviteli elv alapján számol el. (A hazai vállalkozások 80 százaléka továbbra is magyar szabvány - MSZSZ - szerint készíti majd a jelentéseit.)
Ami komoly előnyt jelent majd, hogy a nemzetközi befektetők, döntéshozók és hitelezők számára egyértelműbb, összehasonlítható, transzparens beszámolók készülhetnek majd. Az egységesebb rendszer alkalmazása felgyorsítja az adatszolgáltatást a döntéshozatalhoz, ráadásul a párhuzamos számvitel elhagyása számottevő költségcsökkentéssel jár majd.
|
| Helybély Judit |
Adóoldalon sokat kell számolni
A legnagyobb odafigyelést szabályozói szempontból az adó terület igényelhet az IFRS bevezetése kapcsán, hiszen az eltérő számok miatt – speciális szabályok hiányában - az adóterhelés eltérő lehetne. Erre megoldást jelenthet, ha - miként egyes régiós országokban - az adóhivatal felé fennmarad a hazai számvitel rend szerint megállapított adóalap számítás. Magyarország azonban inkább specifikus megoldásokat alkalmazna az IFRS riportáló adóalanyokra és megszüntetné a kettősséget - mondta el Helybély Judit, a Deloitte adóügyi szenior menedzsere. Értelemszerűen a két fő adónem, ahol specifikus szabályokra lehet számítani az a társasági adó és a helyi iparűzési adó.
Az áttérés kapcsán elsődlegesen azon tételeket szükséges áttekinteni szabályozói oldalról, ahol a két számviteli rendszer eltérése miatt kettős adóztatás vagy nem-adóztatás fordulhatna elő (pl. egy gazdasági eseményt magyar számvitel szerint még nem kellett volna leadózni, ám az IFRS szerint már megjelent az eredményhatása). Emellett a folyamatos működés mellett jelentkező eltérésekre pedig speciális módosító tételek bevezetése válhat szükségessé. További elem, hogy a költségvetési bevételek nem csökkenhetnek az átmenet okán, ezért itt is várhatóak átmeneti megoldások, korrekciós tételek. Erre a megoldást az jelentheti például, hogy az átmeneti időszakban - mondjuk pár évig - adóelőlegként a magyar számvitel szerinti összeget kell fizetni, illetve szóba jöhet az is, hogy az fent említett áttérésből eredő egyszeri tételekre egyszeri befizetési kötelezettséget írnak elő az átállásra tekintettel.
| A kisebb cégek számára létezik KKV-IFRS, ám ennek bevezetése nem kötelező. |
Főbb eltérések
Molnár Gábor szerint lenne mód a magyar számvitel "IFRS-ítésére", ám van több fő terület, ami miatt komoly szakadék van a két gyakorlat között. Ez a céltartalékok és értékvesztések, a tárgyi eszközök hasznos élettartama és értékcsökkenése terén alkalmazott gyakorlat komoly eltérést jelent.
Az IFRS ismeri a halasztott adózás lehetőségét, a magyar számvitel nem ismeri a fogalmat, ezért a jövőbeli adózási hatások nem jelennek meg a beszámolóban. Ugyancsak komoly különbség van a két szabvány esetében a saját tőke koncepciója – a tulajdonossal folytatott, nem piaci értékű tranzakciókat eltérően kezel a két számviteli mód. Ugyancsak komoly eltérés van az árbevétel-elszámolásban is a két számviteli elv szerint. Az IFRS-hez képest az MSZSZ túl egyszerűen kezeli a lízingfinanszírozást.
Az IFRS kötelező és komoly eleme a cash-flow kimutatás, az MSZSZ-ben ez csak a kiegészítő mellékletben kap helyet, ám sokkal kevésbé szabályozott módon. Ugyancsak eltérő értéken tartja nyilván a saját tőke változását az IFRS és az MSZSZ.
