Amikor az amerikai csapatok hektikus kivonulása után visszavette a hatalmat Afganisztánban a talibán, az egyik első bejelentésük az volt, hogy betiltják az országban az ópiumtermelést.
A szólamot erős szkepszissel fogadta a világ, miután az ország rejtett gazdasága a drogbizniszen alapul: az ENSZ szerint egyenesen a világ ópium- és heroinkereskedelmének nyolcvan százaléka Afganisztánhoz volt köthető 2015 és 2020 között, de van, aki akár 85-90 százalékosra is becsüli a részesedésüket. Miután a nemzetközi segélyek a tálibok visszatértével elapadnak, a korábbiakhoz képest is felértékelődik az ópium-üzletág szerepe.
És tényleg úgy tűnik, hogy a drogbiznisz betiltása csak hangzatos reklámszöveg volt, amivel az ország régi urai "felvilágosult", illetve "emberarcú tálibokként" igyekeznek újrapozicionálni magukat a globális média előtt. A Guardian riportere ugyanis ellátogatott Afganisztán központi máktermelő vidékére, Helmand tartományba, és a több máktermesztővel, illetve drogcsempésszel folytatott beszélgetése alapján a belengetett tiltást senki se veszi komolyan - maguk a tálibok sem.
Ha ez nincs, akkor mi marad?
"Képtelenek lennének pénzelni a háborújukat, ha nem lenne ópium," mondta a Guardiannek a pakisztáni határ közelében fekvő Baramcsából dolgozó drogkereskedő, akire a lap a forrás védelme miatt Ahmed Khan álnévvel hivatkozik. Szerinte óriási ellenállásba ütközne a tevékenysége betiltása, a máktermesztők és a drogbárók mellett a teljes lakosság is felemelné a szavát az ország vezetői ellen.
"A legnagyobb hasznot a talibán húzta az ópiumtermelésből az elmúlt 20 évben"
- állítja Khan. Az biztos, hogy az afgán ópiumtermelés és drogkereskedés éves szinten dollármilliókat termelt. A koronavírus sem ártott a szektornak, a megelőző évhez képest 2020-ban több mint a harmadával, 224 ezer hektárra nőtt a máktermesztésbe bevont termőföldek összterülete. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) úgy becsülte, tavaly 6300 tonna ópiumot szüreteltek az országban, ami mintegy 290 tonna tiszta heroin gyártására elegendő.
2017 hozta el minden idők legnagyobb ópiumtermés-rekordját, abban az évben az ENSZ becslései szerint a farmerek 9900 tonna mákonyt takarítottak be, azon nagyjából 1,4 milliárd dollárért adtak túl, ez pedig önmagában Afganisztán GDP-jének 7 százalékát adta ki. Ha ehhez hozzávesszük a droggyártást, a gyártáshoz szükséges előanyagok (prekurzor vegyületek) importját, valamint a nemzetközi és hazai drogkereskedelmet, akkor az egész színtér a mákföldektől a laborokon át a kereskedőkig összesen 6,6 milliárd dollárt termelt abban az évben.
Amikor a tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid az új hatalom első, augusztusi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy "mostantól" tilos a drogkereskedelem és -csempészet, Khan elmondása szerint azonnal kilőtt az ópium ára, négy és fél kilónkénti 55 ezer afgániról (ez a cikk írásakor közel 600 dollár) 100 ezerre (közel 1100 dollár). Csak aztán a tálibok semmilyen lépést nem tettek a drogbiznisz felszámolásáért, a kereskedők megnyugodtak, és az ópium ára is visszacsökkent, nagyjából 680 dollárra, folytatja Khan. Szerinte ráadásul az ópiumkereskedelem pont, hogy még jobban be fog robbanni, most, hogy visszajött a talibán.
Már csak azért is teljesen életképtelen húzásnak tűnne egy valódi tilalom, mert a gazdasági összeomláson túl a klímaváltozás miatt még szárazságok is sújtják az országot, így jelenleg a kevéssé szomjas mák termesztésének a folytatása a logikus megoldás más, drogalapanyagként nem használható, viszont sokkal vízigényesebb növények termesztése helyett.
Sőt, az aszályok annyira durvák, hogy egyrészt iszonyatos mértékű éhezésbe taszítják az országot, másrészt, mivel minden veteményes és gyümölcsös kiszárad, azok a gazdák is mákra váltanak, akik eddig mást termesztettek. Utóbbiról már Abdul Ahad, Helmand kormányzója beszélt.
"A nemzetközi közösségnek segítenie kellene gátakat építeni, vetőmagokat kellene küldeniük, és segíteniük kéne a gazdáknak, hogy mást termeszthessenek"
- véli Ahad.
Plusz áfa
Már a tálibok előző vezetője, Omár molla is betiltotta az ópiumtermelést és -kereskedelmet még 2000-ben, és az a tiltás komoly is volt, a máktermelés csaknem teljes egészében megszűnt az országban. De ezzel csúnyán lábon is lőtték magukat a tálibok, mert a tilalommal óriásit ugrott Afganisztánban a munkanélküliség, és a földművesek a hatalom ellen fordultak. Az állapot csak egy évig tartott, aztán a szeptember 11-i merénylet után bevonult az országba az USA, és 2001 végére ki is ütötte a hatalomból a talibánt. Ezzel a tilalomnak is annyi volt, egy döccenő után az ópiumüzlet virágzott tovább. Az amerikaiak aztán 15 év alatt több mint 8 milliárd dollárt költöttek arra, hogy mákföldeket és droglaborokat semmisítsenek meg, mindhiába.
Az utóbbi 30 évben Baramcsa egy egyszerű, dél-afganisztáni városból az ország ópiumközpontjává vált, amire már csak azért is megvolt minden lehetőség, mert ez a régió az amerikai haderő jelenléte alatt is tálib uralom alatt volt. A talibán pedig megadóztatta az ópiumkereskedőket, mielőtt átengedte volna őket a pakisztáni határon.
Az UNODC-nak utoljára két évvel ezelőtt voltak becslései erről, aszerint 2019-ben a tálibok és más nem állami szereplők 113 millió dollárnyi ópiumadót söpörtek be. A 2017-es, termésrekordot hozó évben pedig 350 millió dollárnyit.
Khan azt mondja, évi legalább 50 tonna ópiumot ad el baramcsai ügyfeleknek, akik aztán átcsempészik az árut a határon Beludzsisztánba. Onnan Iránba tartanak tovább - a drog további útja jellemzően Oroszország, majd Európa országai. A kereskedő szerint akkora a kereslet, hogy a máktermesztők évi egy helyett most már háromszor szüretelnek.
Amrullah már negyedik évtizede termeli az ópiumot Helmand tartomány Musa Qala nevű településén. A föld nem az övé, ő csak műveli, de munkájáért cserébe a bevételek negyedét megkapja, ami éves szinten 5300 és 9300 dollár közti összeget hoz a konyhára. Az amerikaiak utáni helyzetről hasonlóan vélekedik, mint a médiának nyilatkozó afgánok többsége:
„Jó pénzt kerestem (az ópiumon) 2015 és 2019 között, de a háborúzás és az aszály lerontotta a termést. Most, hogy a tálibok újra hatalomra kerültek, reméljük, békében dolgozhatunk, és termeszthetjük tovább a mákot.”
(Guardian)
Romlik az osztrák közfinanszírozás állapota. 
