Azt szokták mondani, utólag könnyű okosnak lenni, de azért megkérdezem, hogy nézték el ennyire a világ legjobb titkosszolgálatai, elemzői az afganisztáni helyzetet? Hogyan omolhatott össze kártyavárként a magára hagyott, elvileg amerikaiak által felszerelt és kiképzett 300 ezres nagyságú afganisztáni hadsereg?
Nagyon szeretnék korrekt lenni a visszafelé okoskodásban. Fontos érteni, hogy az amerikai kivonulásról az első tárgyalásokat még az előző amerikai elnök, Donald Trump kezdeményezte, majd az ő idejében el is kezdődött a folyamat. Trumpot már akkor figyelmeztették az elemzők és a titkosszolgálatok, hogy a kivonulás egyenlő lesz az ottani barátok cserbenhagyásával és a tálibok mindenképpen újra szerephez jutnak majd. Az új amerikai elnök, Joe Biden egy olyan helyzetbe került, amikor a kivonulás már gyakorlatilag eldöntött tény volt. Az elemzők ugyanakkor őt is figyelmeztették és Biden az elején még hajlott arra, hogy lassítsa a folyamatot, de végül az a nézet kerekedett felül, hogy az amerikaiaknak ez a történet már nem éri meg. Inkább Kínára kell koncentrálni, arra a hatalmi, gazdasági versenyhelyzetre, amely egyre erősebb a két szuperhatalom között. Afganisztán végső soron nem olyan fontos.
A titkosszolgálatok és az elemzők csak abban tévedtek, hogy a hatalomátvétel idejét jóval távolabbra tették. Halkan jegyzem meg, a magyar szakértők is így gondolták, volt alkalmam részt venni egy ilyen beszélgetésen. A váratlan a hatalom földcsuszamlásszerű összeomlása volt.
És itt érdemes egy pillanatra hosszabban visszafelé okoskodni, mert az amerikaiak által támogatott politikai rendszerről ki kell mondani, hogy működésképtelen volt. Egy választást nem tudtak rendesen levezényelni. Rengeteg helyen a voksolást sem tudták megszervezni. Az elnökválasztást pedig teljesen nyíltan elcsalták.
A tálibok tulajdonképpen csak a végső döfést adták meg, egy bénult, rossz, korrupt, működésképtelen rendszernek. A meglepetést igazából a 300 ezres haderő okozta, amelyik gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem tanúsított.
Itt azért egy pillanatra érdemes talán megállni. Ezek a katonák úgy tették le a fegyvert, hogy pontosan tudatában voltak annak, hogy a tálibok ártatlan gyerekeket, családokat ölhetnek meg, talán épp az övéiket.
A katonák valószínűleg sok esetben inkább fordítva gondolták, pont akkor lesz bántódása a családjaiknak, ha nem teszik le a fegyvert. Ehhez tudni kell, hogy a tálib gyakorlat sem egységes, korábban is kötöttek alkukat, megállapodásokat különféle hadurakkal, helyi közösségekkel. Ráadásul a problémát tovább bonyolítja, hogy Afganisztánban megmaradt az ott élő népesség törzsi szerkezete. Sok katona harcolt távol a rokonaitól, a szűkebb pátriájától olyanokért, akikhez kevéssé kötődött. Mindeközben a haderőben nagy volt a fluktuáció, mert sokszor nem kapták meg a pénzüket, az ellátmányukat. Biden döntését tehát paradox módon némileg igazolta az idő, hiszen annyiban mindenképpen észszerű volt a kivonulás, hogy ha az afgánok ennyire képtelenek megszervezni magukat, akkor kár ott befektetni egyetlen centet is.
A világ számára talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy a terroristák újra szerveződhetnek-e Afganisztán területén?
A tálibok egyetlen dolgot ígértek határozottan minden külpolitikai partnerüknek: hogy nem lesz újra terrorista bázis Afganisztán. Most azt lesik a szakértők, hogy állják-e a szavukat. Az látszik, hogy most egészen más a kommunikációjuk, mint a korábbi hatalomra kerülésük idejében.
Úgy látom, nagy szükségük van pénzre, és ehhez hasznos egy, a korábbiaknál jobb arculat. Ez mindenesetre megteremti az elvi lehetőségét annak, hogy ezúttal nem lesz kooperáció a tálibok és a terroristák között.
Fontos azt is érteni, hogy nagyon komoly személycsere is lezajlott a táliboknál az elmúlt évtizedben. Vezetőjük, Haibatullah Akhundzada molla végül is egy értelmiségi családból származik. A második számú vezető Abdul Ghani Baradar diplomáciai tevékenysége pedig azt mutatja, hogy egy érettebb, megfontoltabb tálib kormányzat jöhet létre. Végső soron mindenki kivárásra játszik. Az Egyesült Államok is, mert eddig csak ők vállaltak áldozatot és felelősséget, a többiek, a szomszédos regionális hatalmak a háttérből ügyeskedtek. Ne legyen kétségünk, Kína, Pakisztán, Irán is igyekezett a befolyását növelni a térségben, miközben mindenért az amerikaiak tartották a hátukat. Formailag mindenki Amerika ellen játszott, Pakisztán ezt egy kettős játék keretei között tette, de az igazi céljuk az volt, hogy megerősödjön a térségi szerepük.
És még valami: Amerikának az afganisztáni kaland több mint 2200 milliárd dollárjába került. Innentől, ha valaki akar ott valamit, akkor azt most már saját magának kell finanszíroznia és vállalnia a kockázatokat. Az iszlám szélsőségesek haragja mostantól a regionális hatalmakra zúdulhat. Elég, ha csak a kínai ujgurokra gondolunk, a muzulmán ujgur terrorszervezetekre. Ők is megerősödhetnek Afganisztánban. Hasonló konfliktust okozhat a hazara kisebbség. Ők Afganisztán központi területein élnek és a síita irányzathoz tartoznak. Az afganisztáni többségi szunnita közösségtől folyamatos támadást, gyűlöletet kapnak. Irán ügynökeinek tartják őket, csak azért, mert egy vallási közösséghez tartoznak. És nem kis létszámról van szó, körülbelül a 30 milliós lakosság 18-20 százalékát jelentik a hazarák.
Mit szólt ahhoz, hogy az amerikaiak, kivonulás ide, vagy oda, a reptéri robbantásra szinte azonnal dróntámadással válaszoltak?
Ez azt mutatja, hogy az amerikaiaknak még komoly beavatkozási képessége van a térségben, olyan erő, amelyik 48 órán belül képes likvidálni a reptér elleni támadás kitervelőjét.
Itt kell megjegyezni, hogy sokan katonai vereségnek tartják az afganisztáni kivonulást. Ezzel én egyáltalán nem tudok egyetérteni. Szerintem ez egy politikai és nem egy katonai vereség volt, ami a helyiek államépítési képességének bukásán múlott.
Nagyon erős spekulációnak tartja azt a felvetést, hogy az amerikaiak kivonulása csak szemfényvesztés? Ezt azért kérdezem, mert volt alkalmam járni 2019-ben Huntsville-ben, az amerikai hadiipar egyik központjában. Az ottani nemzetközi, polgári repülőtér úgy néz ki, mint egy sci-fi film díszlete. Hatalmas kivetőkön mutatják a különböző gyárak, hogy hogyan készítik a harci drónokat, a miniatűröktől kezdve, egészen a Boeing nagyságúig. Így toboroztak munkaerőt. Ezekkel az eszközökkel gyakorlatilag mindent lehet látni és ha kell, harci cselekményeket végrehajtani, minek oda katona?
A szárazföldi jelenlétet azért nem pótolja semmi, de azt jól látja, hogy beavatkozni bármikor tudnak. A tálib rezsimet nem tudják megsemmisíteni, de infrastruktúrát el tudnak pusztítani, személyeket tudnak likvidálni.
A drón a XXI. század haditechnikája, ez nem kérdés. Az amerikai beavatkozási képességek megmaradnak, de anyagi, gazdasági és katonai felelősséget nem tudnak vállalni az ország stabilitásáért. Egy biztos, ha valaki ott egyszer békét akar teremteni, akkor fizetnie kell a táliboknak. Egyébként is a táliboknak régi jó szokása a védelmi pénz szedése vállalkozóktól és érzésem szerint most ezt a pénzt a regionális hatalmaktól akarják majd beszedni.
Ön azért most egy kicsit másképp láttatja az afganisztáni helyzetet, mint például Angela Merkel német kancellár, aki elég drámai hangsúllyal ismerte el, hogy alábecsülték a tálibokat.
Afgán nemzetépítést nyugati szemlélettel nem lehet megvalósítani, szerintem ez a legfontosabb tanulság. Hiába voltak a gazdasági támogatások, vagy az új hadsereg felszerelése, a több éves nyugati befektetés egyenlege vaskosan negatív.
Egy eredmény azért van, az amerikaiak jelentős csapást mértek a terroristák egyik legfontosabb fészkére. Az Al-Káidát alaposan meggyengítették, de a nemzetépítés teljes kudarc és ebben az afgán elitnek is van felelőssége. Én ezért úgy látom, hogy a probléma gyökere mélyebben van és ennek megértéséig vissza kell menni a gyarmati időkig. A britek által kialakított határok egy lehetetlen helyzetet teremtettek. A pastunok (akikre az „afgán” kifejezést eredetileg alkalmazták) népének háromnegyed része Pakisztánba került. Miközben ők voltak azok, akik eredetileg megalapították Afganisztánt és azt a saját országuknak tekintették. Most ők egy 35-40 százalékos kisebbség, így nem lehet egységes nemzetet teremteni. Szerintem ez a problémák gyökere, mert így a nemzeti fejlődés sem alakulhat, alakulhatott ki. A többségi nemzet megszűnt többségi lenni. Az etnikai identitások pedig erősebbek, mint egy állampolgári közösség ideája.
Mi lesz vajon az afganisztáni kábítószer-termeléssel?
Egyértelműen ez a legjobb bevételi forrás. A korábbi tálib hatalom uralma utolsó idejében visszafogta a termelést, de ennek piacszabályozó szerepe is lehetett, hogy így verjék fel az árakat. Tény, hogy a tálibok bukása után nagyon felfutott az ópiumelőállítás.
Ma a világ ópiumtermelésének 85-90 százalékát Afganisztán adja. Ez annyira jól megy, hogy tönkre is tette a délkelet-ázsiai termelőket, így ők áttértek az amfetamintermelésre. Én úgy vélem, hogy az ópium egy erős ütőkártya a tálibok kezében és nincs kétségem afelől, hogy ezt a kártyát használni fogják.
Kínának és az Egyesült Államoknak nem riválisnak, hanem partnernek kell lennie - szögezte le Hszi Csin-ping kínai elnök Pekingben. 
