Több, mint egy héttel azután, hogy Asraf Gáni elnök elmenekült Kabulból, Afganisztánnak még mindig nincsen kormánya. Olyan pedig, amelyet a nemzetközi közösség elismerne, még kilátásban sincsen.
A hatalom megosztása és a harci zsákmány elosztása a világon bármely győztes koalíció számára nehézkes. A jelek szerint ez még nehezebb lesz a hagyományosan viszálykodó pastu törzsek számára. Ráadásul még ott van nem-Talibán alakulatok kormányzati bevonásának problémája.
PR és valóság
A Talibán a külvilág felé főként békéltető üzeneteket küld, nyilvánvalóan jól jönne számára minél korábban a nemzetközi elismerés és legitimáció. De a nemzetközi közösség világos feltételekhez köti a Talibán kormányzat elismerését: „befogadó” kormányzatot, az emberi jogok tiszteletét akarja látni – különösen a nőkét -, és a nemzetközi terrorizmus támogatásának, valamint az ópium előállításának befejezését. A kabuli Talibán vezetők PR üzenetei és az egyes tartományokban látható valóság között viszont még óriási a távolság.
Pakisztán a színfalak mögött próbálkozik most azzal, hogy Kínával, Oroszországgal és Törökországgal megbontsák a nemzetközi falat Talibán védenceik körül. De ennél jóval több kell, hiszen a Nyugat elismerése nélkül leállnak a gazdasági segélyek. Washington már közel 10 milliárd dollár értékben befagyasztotta Afganisztán pénzügyi eszközeit, egyes nyugati pénzintézetek pedig nem hajlandók átutalásokat végrehajtani Afganisztánba.
Afgánok százezrei nem tudják elképzelni a jövőjüket a Talibán uralma alatt és ez egy újabb menekülthullámot vetít előre. Holott mintegy félmillióan már idén elmenekültek az országból, látva az erőszakot és bizonytalanságot. Sokan, akik együttműködtek a NATO erőkkel, most a Talibán bosszújától tartanak és nem hisznek az új urak amnesztia ígéretében.
Az új iráni elnök rémálma
A teheráni kormányzat tart attól, hogy a szunnita szélsőséges Talibán erők – a hagyományokhoz híven – újra elkezdik majd a síita kisebbség zaklatását és üldözését. Az újonnan beiktatott Raiszi elnöknek más sem hiányzik, mint hogy az amúgy is fortyogó iráni társadalomra most több tízezer menekült szabaduljon rá.
A perzsa állam jelenleg 780 ezer afgán menekültet szállásol el, de a becslések szerint a dokumentumok nélküli afgánok száma eléri a 2 milliót.
Törökország betelt
Az országban már 4 millió menekült él – többségük szír állampolgár. Mára a kormányzat és az ellenzék között teljes a politikai összhang abban, hogy az afgán menekülthullám átlépését meg kell akadályozni török területre. Erdogan elnök ki is jelentette, hogy hazája nem lesz „migráns raktár”, amelynek lakói Európa irányába tartanak.
Az elmúlt két napban a kormányzat az iráni határra több tucat páncélozott járművet, drónokat, hőérzékelő kamerákat szállított. Törökország már 2017-ben elkezdett építeni egy 3 méter magas falat az 534 kilométer hosszú iráni határára.
Görögország a maga részéről nemrégen fejezte be annak a 40 kilométeres kerítésnek a megépítését a török határon, amelyet fejlett megfigyelő rendszerekkel látott el. Az EU-tagállam már így is 118 ezer afgán menekültnek ad szállást.
Németországnak ez nem hiányzott
A kibontakozó afgán menekült-válság éppen a választási kampányban éri el Berlint. Holott az ország Európában már így is a legtöbb afgán menekültet és migránst fogadott be eddig, szám szerint 181 ezret. Újabbak befogadásra nincsen semmifajta hajlandóság.
A kormánypártok üzenete Berlinben, Párizsban és Hágában: nem toloncolunk vissza ebben a helyzetben afgánokat, de újabb érkezőket nem kérünk.
Kína kéretlen tanácsa
A kínai kommunista párt szerkesztőségi állásfoglalásban ad javaslatot. Mivel az afgán tragédiát Washington és szövetségesei okozták, ezért ezeknek az országoknak most kutya kötelességük befogadni az afgán menekülteket és egyben óriási támogatást kell nyújtaniuk a humanitárius programok számára Afganisztánban.
De ha a nemzetközi közösség most nem is ugrik Peking kívánsága szerint, a kérdés még jogos: mi lesz azokkal a százezrekkel, illetve milliókkal, akik menekülni próbálnak? Nos, első lépcsőben csatlakozhatnak azon 3,5 millió afgánhoz, akik már eddig az országon belül kerestek menedéket. Hogy azután mi lesz, azt senki sem tudja igazán megmondani.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Majd akkor döntenek ausztrál katonák bevetéséről, ha aktuális lesz. 
Van még tartalék a magyar részvényekben
