Sokan úgy gondolják, hogy az orosz elnök azért jutott hatalomra, főleg a szavazatok nagy arányával, mert az irányított demokrácia úgy intézi, hogy ez ne lehessen másképp. Ugyanakkor egyrészt egyáltalán nem szokatlan, hogy valakit sokszor válasszanak meg (Angela Merkelt is negyedszer), másrészt az oroszok jó része szemében tényleg népszerű az elnök, és ennek oka épp az előző vezetők, különösen Jelcin alatti időszak az oka.
Jelcin eldobta, Putyin visszaszerezte
Az oroszokban mélyen él a tudat, hogy a Szovjetunió a második világháború végétől felbomlásáig a létező két szuperhatalom egyike volt, és ez, amikor Jelcin feloszlatta a Szovjetuniót, hirtelen megszűnt, sőt, az ország gyenge és kiszolgáltatott lett. Egyúttal Jelcin a feloszlatást a Lenin és Sztálin által húzott belső határok mentén hajtotta végre, ezzel óriási orosz lakosságot hagyva a szomszédossá vált országoknál. Ezt nem bocsátották meg neki: olyan, mintha egy magyar vezető önként a trianoni határok mentén osztotta volna fel az országot.
Putyin az elmúlt 18 évben (közben 4 évig Medvegyevvel elnökként) mindezt rendbe hozta, már amennyire lehetett. Oroszország erős, sőt újra nagyhatalom lett, amely immár a Közel-Keleten is fellépett, és noha egy szörnyeteget támogat Aszad személyében, így tudta az Iszlám Állam nagyjából felét legyőzni és felszámolni. Közben visszaszerezte az orosz földeket (a Krímet visszacsatolta, a többiből kvázi-állam lett, orosz állampolgárokkal). Ez utóbbi viszont, különösen az ukrajnai események, kivívták a nyugat haragját.
Kihívások
Az elnök egyik feladatának azt tekinti, hogy ezeken javítson. Amit akart, megszerzett, az orosz lakosságú területek megvannak, legalábbis de facto, viszont az érintett posztszovjet országokkal és a nyugattal ki kellene békülni. Míg a hidegháborúban az eltérő társadalmi rendszer miatt ez lehetetlen volt, most csak szándék kérdése. Feltehetően a nyugat sem akarja örökre befagyasztani a kapcsolatokat, ha nincsenek újabb konfliktusforrások, valószínűleg megindul a közeledés.
Az elnök előtt álló másik komoly kihívás a gazdasági helyzet. Ugyan országa minden korábbi időszakhoz képest jobb életet biztosít polgárainak (sem a cári, sem a szovjet, sem a jelcini korszak nem a jólétről volt híres), de miután a gazdaság jórészt nyersanyag-, és energiahordozó exportra épül, ebben a formában nincs további növekedési lehetőség. Marad a gazdaság szerkezetének átalakítása, amihez viszont tőkére, technológiára, a világ többi részével való nyitottságra van szükség.
Nem örökké
Megkérdezték Putyint, hogy 2024 után egy ciklus kihagyásával akar-e újra elnök lenni. Erre azt válaszolta, hogy számoljanak utána, mennyi idős lesz, azt gondolják, hogy 100 éves koráig akar hatalmon lenni? Ezzel feltehetőleg a szovjet elődökre utalt (nem beszélve a cárokról), akik életfogytig voltak hatalmon, Hruscsov kivételével, akit puccsal döntött meg Brezsnyev, és persze Gorbacsov sem lett örök vezető, Jelcin megfosztotta a hivatalától.
Az orosz elnök most 65 éves, 71 lesz mandátuma kifutásakor, 77 lenne a következő lehetséges megválasztásakor, 83 a terminus végén. A halálukig kormányzó szovjet vezetők közül a legtovább élő Brezsnyev is csak 76 évet élt, így a kérdés tényleg abszurdnak tűnik. Egyedül Gorbacsov élt túl minden elődöt: az idén 87 éves politikus viszont már 26 éve visszavonult.
Közbeszerzési reform vagy uniós megfelelés? 
