Hosszú hallgatás után tegnap Asraf Gáni afgán elnök bejelentette a nemzethez intézett tévébeszédében, hogy kormánya konzultációt folytat helyi vezetőkkel és nemzetközi partnerekkel a válság politikai rendezéséről, amellyel a béke és a stabilitás megteremtése a cél az országban. Nem részletezte, hogy pontosan milyen erőkkel konzultál, de azt állította, hogy ezek gyorsan haladnak, és eredményüket „hamarosan” megosztja honfitársaival. Hangsúlyozta, hogy nem akarja feladni az elmúlt legalább 20 év eredményeit és „történelmi feladatának” tekinti annak megakadályozását, hogy további ártatlan embereket gyilkoljanak meg.
Demoralizált összeomlás
Abdullah Abdullah, az afgán Nemzeti Kiegyezési Tanács vezetője a héten Katarban tárgyalt – ahol a Talibán tart fenn évek óta egy politikai irodát – és találkozott az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Pakisztán képviselőivel. Abdullah pénteken tért vissza Kabulba egy kompromisszumos javaslattal és azt órákon keresztül prezentálta Gáni elnöknek.
Pénteki adatok szerint az ország 34 tartományi fővárosából már 17-et a Talibán ellenőriz és csapatai a ma reggeli jelentések szerint behatoltak Kabul külső negyedeibe. Nemcsak az afgán kormányerők omolnak össze kártyavárként, hanem a vezetők körében is demoralizált állapot tapasztalható. Kalid Pajenda afgán pénzügyminiszter például két hete lemondott és távozott országból.
A tehetős afgánok ezrei nem várják meg a kimenetelt, hanem gyorsan menekülnek. Pakisztánba normál esetben kevesebb, mint 200 dollárért el lehetett röpülni Kabulból – nos, egy ilyen repülőjegy ezekben az órákban 750 dollárba kerül és jövő hétre már az összes gép tele van.
Kanada mindeközben bejelentette, hogy több mint húszezer kiszolgáltatott afgán befogadását tervezi, köztük női vezetőket, emberi jogi aktivistákat és újságírókat, hogy megvédje őket a radikális iszlamista tálibok megtorlásától. Marco Mendicino kanadai bevándorlási miniszter pénteken közölte, mindez kiegészíti azt a kezdeményezést, amelynek keretében a kanadai kormánnyal együttműködött több ezer afgán tolmácsot és nagykövetségi dolgozót, illetve családjaikat telepítenék át az észak-amerikai országba - ismertette sajtókonferenciáján Mendicino.
Újabb vietnámi megaláztatás?
Washington eközben 3000 katonát küldött Kabulba, hogy evakuálják a mintegy 1400 fős nagykövetségi személyzetet. A diplomáciai dokumentumok egy részét elégetik, miközben szégyenszemre az USA arra kérte a Talibánt, hogy óvja meg a nagykövetség épületét. Kanada, Dánia, Norvégia és az Egyesült Királyság is csapatokat küld Kabulba a nagykövetség kimenekítésére.
Az amerikai nagykövetség pánikszerű evakuálása azt mutatja, hogy a színfalak mögött a Pentagon és a Fehér Ház az afgán kormány gyors összeomlásával számol és megerősödött a felismerés, hogy ez tartós károkat okozhat Biden elnök külpolitikai teljesítményén.
Az ujjal mutogatás már meg is kezdődött a politikailag mélyen megosztott Egyesült Államokban. Mitch McConnell, a szenátus republikánus vezetője már csütörtökön leszögezte: „Biden döntése (a gyors kivonulásról) még rosszabb pályára taszított bennünket, mint Saigon megalázó eleste 1975-ben”.
Bizony a Fehér Ház most imádkozhat, hogy ne kezdődjön meg a nők és a politikai ellenfelek azonnali üldözése, illetve ne törjön ki rögtön egy polgárháború. Ez az amerikaiak milliói szemében elfogadhatatlan kimenetel lenne és ennek ódiuma visszahullana a csapatok gyors kivonását elrendelő Biden elnökre. Márpedig a polgárháborút nem lehet kizárni: az ország lakosságának 60 százaléka fiatal és különösen a városokban ezen ifjak milliói nem óhajtanak a Talibán szigorú iszlamista szabályai szerint élni.
A Talibán és a terrorista szervezetek
Trump volt elnök tavaly február végén kötötte meg a Talibánnal azt a groteszknek tekinthető „Békemegállapodást”, amely teljes amerikai csapatkivonást ígért idén április végéig.
A megállapodás legfőbb gyengesége abban rejlik, hogy míg az amerikai fél konkrét ütemezésű csapatkivonást ígért, addig a lázadók többségében szimbolikus gesztusokra kötelezték el magukat: ilyen például a tárgyalások megkezdése a nemzetközileg elismert kabuli kormánnyal, avagy az ígéret, hogy a Talibán által ellenőrzött területekről soha többé nem tűrnek el terrortámadást Amerika ellen. Mindezekhez képest az iszlamista felkelők még egy tartós tűzszünetre sem tettek ígéretet a békeszerződésben.
A békeszerződésre fittyet hányva a Talibán nem szakította meg a kapcsolatait olyan terrorcsoportokkal, mint az al-Kaida. A Talibánok egyik legfontosabb szárnya, a Hakkani-hálózat szorosan együttműködik az al-Kaidával.
Az a Talibánok érdeke is, hogy ne legyen teljes felfordulás az országban, ahova évente kereken 10 milliárd dollár nemzetközi segély érkezik, amely a központi költségvetés bevételi oldalának 90 százalékát teszi ki. Az országban a Talibán ellenőrzi az ópium-termesztés nagy részét és a bevételből finanszírozzák a fegyvervásárlásokat. Ennek éves bevételét szakértők 1,4 milliárd dollárra becsülik.
Alulteljesítettek. 
