Joe Biden csütörtökön elmondott, első külpolitikai beszédében igyekezett megnyugtatni az európai szövetségeseket.
Amerika visszatért! A diplomácia visszatért!
– jelentette ki.
Hozzátette: elmúltak azok az idők, amikor az Egyesült Államok meghunyászkodott Oroszország agresszív akciói előtt és többé nem fogja hagyni, hogy Moszkva beavatkozzon a demokratikus választási folyamatba, illetve behatoljon a számítógépes hálózatokba.
Ugyanazon a napon kormánytisztviselők megerősítették, hogy Biden befagyasztja azon 11 900 ezer katona kivonását Németországból, amelyet még Trump jelentett be múlt júniusban. Az eredeti tervek szerint 5500 katonát NATO-tagországokba telepítettek volna át, 6400 katona pedig visszatért volna az Egyesült Államokba.
Az még nem világos, hogy ez hogyan érinti Varsót: Mark Esper amerikai védelmi miniszter tavaly augusztusban döntött arról, hogy Lengyelországban létesítik az 5. hadtest előretolt parancsnokságát, és legalább 1000-rel, 5500-ra növelik meg a már lengyel földön állomásozó amerikai kontingens létszámát.
A színfalak mögött Washington újabb pozitív jelzést küldött az EU felé. A Handelsblatt értesülései szerint a Biden adminisztráció hajlandó tárgyalásokat kezdeni Berlinnel az Északi Áramlat 2-t sújtó szankciók enyhítéséről – vagyis gyakorlatilag beletörődtek a 95 százalékban már elkészült gázvezeték befejezésébe.
Cserébe az amerikai fél garanciát kér arra, hogy az orosz gázszállítások 2024-ig Ukrajnán keresztül folytatódnak évi 40 milliárd köbméteres volumenben. Ha az ukrán szállítások nem folytatódnak a kívánt szinten, akkor az USA lezárja (!) az Északi Áramlat 2-t.
Az EU a maga részéről is komoly gesztussal akarja indítani a kapcsolatot. Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke a hét elején akarja felhívni Bident és a kiszivárgott információk szerint javasolja majd a vámok felfüggesztését 6 hónapos időtartamra. Ez 18 milliárd dollár értékű európai és amerikai terméket érintene és a gesztus lehetővé tenné a két oldal számára egy hosszabb távú egyezmény letárgyalását. Az európai vezetők többsége olyannyira optimista lett egy esetleges áttöréssel kapcsolatban, hogy „új transzatlanti jegyzéket” állított össze a teendőkről.
De a színfalak mögött számos európai fővárosban idegesen figyelik a választások utáni rendkívül törékeny amerikai politikai helyzetet. Erős az aggodalom, hogy az USA nem lesz az a megbízható partner, mint amilyet az európaiak szeretnének.
Biden - Merkel
Németország szuperválasztási évben van, amely során ősszel az országnak új politikai vezetője lesz. Washington számára nem ad okot túlzott optimizmusra, hogy Berlin évek óta nem teljesíti védelmi költségvetési ígéreteit a NATO felé és Merkel nem hajlandó kockáztatni a német üzleti érdekeket Kínával egy újabb hidegháborúban.
A CDU új elnöke, Armin Laschet a berlini politikai körökben egyfajta Putyin-hívőnek számít és Kínával kapcsolatban sem hajlandó konfrontatív kurzus felvételére.
Biden - Macron
Nem lesz sokkal könnyebb dolga Bidennek a francia elnökkel sem, akit pedig az EU-s vezetők közül elsőként hívott föl megválasztása után. Macron feje fölött átcsapnak a hullámok a COVID-járvány leküzdése során, miközben látványos diplomáciai lépései Libanonban és Oroszországban eddig nem sok eredményt hoztak. Az amerikai demokrata párt egyébként sem fogja jó szemmel nézni Macron közeledési kísérleteit Moszkvához.
Párizs viszont úgy gondolkodik, hogy miközben Washington globális stratégiájának célkeresztjébe egyre inkább Kína kerül, úgy válik elkerülhetetlenné az EU stratégiai autonómiájának megerősítése. Ahogyan Vincze Hajnalka biztonságpolitikai szakértő nemrégen kifejtette, az európai szuverenitás erősítése érdekében Macron elnök még a francia atomernyő „európaizálásának” ötletét is bedobta a tavalyi Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián.
A kérdés – mint általában – nem annyira az Egyesült Államok, hanem az európai partnerek reakciója. Hajlandók-e saját lábukra állva végigvinni közös külpolitikai prioritásaikat, és megvédeni állampolgáraikat?
Biden - Johnson
A két vezető kapcsolata nem indult jól. A brit konzervatív kormány Brexit stratégiája eredetileg arra épült, hogy London Trump elnöksége alatt köt egy kereskedelmi megállapodást az USA-val és ezzel aztán revolverezheti a brüsszeli tárgyalókat. A Brexitet ellenző és ír gyökerei miatt Dublin álláspontjára érzékeny Biden győzelmével viszont Boris Johnson kormányfő az első időszakban két szék között a pad alá esett.
Ahogyan John Major korábbi konzervatív miniszterelnök egy tavalyi előadásában találóan megjegyezte:
Hirtelen megszűntünk pótolhatatlan hídnak lenni Európa és Amerika között. Mára mindkét kontinens számára jóval kevésbé vagyunk lényegesek.
Mi több, Biden ellenszenvvel figyelte a brit kormány fejének személyiségét is, és 2019 decemberében Johnsont „Trump fizikai és érzelmi klónjának” nevezte.
De a brit diplomácia és nagypolitika elképesztő pozícióváltást hajtott végre, a demokraták felé tett gesztusként – az Egyesült Királyságban a korábban tervezettnél tíz évvel előbb, már 2030-ban megtiltják a benzin- és dízelüzemű új személyautók és furgonok értékesítését, 2035-től pedig a hibrid meghajtásúakét is.
London radikálisan megemelte a védelmi költségvetését is, így támogathatja Biden „szabályokon alapuló nemzetközi rendjét” a forrongó Dél-kínai-tengeren.
Biden megválasztása után, tavaly november 22-én a rendkívül befolyásos brit centrista-jobboldali agytröszt, a Policy Exchange hozott nyilvánosságra egy jelentést, amely az ország Brexit utáni Indo-Pacifikus stratégiáját rögzíti. Az anyag felszólítja Londont, hogy növelje állandó katonai jelenlétét a térségben, egyben erősítse szövetségét Washingtonnal, amint az Kínával „egyre élesebb stratégiai versenybe kerül”.
London már idén a térségbe akarja küldeni új repülőgép-anyahajóját (HMS Queen Elizabeth), amely missziót Johnson az elmúlt két évtized legambiciózusabb bevetésének nevezett. Az HMS Queen Elizabeth január 28-án vette át a Brit Királyi Haditengerészet zászlóshajójának címét és feladatait az HMS Albion partraszállást támogató hajótól.
Szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy a brit anyahajó a dél-kínai-tengeren szembesülhet a kínai DF-17-es hiperszonikus rakétával, amely 12 250 kilométeres óránkénti sebességgel (Mach 10) repül és a hatótávolsága meghaladja a 2400 kilométert.
Egy Oroszországból induló hajót tartóztattak fel. 
