A legmagasabb rangú amerikai tábornok múlt szombaton búcsúztatta a West Point Katonai Akadémia 2022-es végzős osztályát. Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke szerint a jelenlegi szabályokon alapuló nemzetközi rendet Oroszország és Kína fenyegeti.
„Jelenleg két nukleáris hatalommal állunk szemben: Kínával és Oroszországgal, amelyek mindegyike jelentős katonai képességekkel rendelkezik, és mindkettő teljes mértékben meg akarja változtatni a jelenlegi szabályokon alapuló rendet.”
Biden elnök hétfői tokiói nyilatkozata további olajat öntött a tűzre, miszerint az Egyesült Államok katonailag válaszol Tajvan védelmére, ha Kína megtámadja. Ez egyben fontos kérdéseket vet fel Washington új stratégiai megközelítésével kapcsolatban a Kínával és Oroszországgal folytatott „nagyhatalmi verseny” kapcsán. Akár szándékos, akár nem, az a ragaszkodása, hogy az Egyesült Államok katonailag fog válaszolni minden kínai támadásra, veszélyes elmozdulást jelent egy nukleáris hatalommal szemben.
Nukleáris melldöngetés
Egyrészt Putyin elnök még az ukrajnai orosz invázió kezdete előtt nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzött, ha a NATO mint szövetség vagy egyes tagállamai beavatkoznak. Hónapokkal az orosz agresszió kezdete után továbbra is fennáll a nukleáris eszkaláció veszélye. Ez hangsúlyozza azon mechanizmusok fontosságát, amelyek korlátozzák a nukleáris fegyverek szándékos vagy nem szándékos használatának kockázatát.
Másrészt nehéz elkerülni azt a benyomást, hogy Washington hangulata az óvatosságról a kérkedésre változott. Ez az utolsó dolog, amit a CIA igazgatója, William Burns látni akar. „Ez felelőtlenség” – mondja.
Ez különösen igaz akkor, ha az atomfegyverrel felszerelt ellenfele sűrűn és gyorsan ejti el az eszkaláló célzásokat, ahogy azt Putyin és tisztviselői egyre gyakrabban teszik. Bár Burns szerint az amerikai hírszerzés nem észlelt konkrét jeleket arra nézve, hogy Putyin taktikai nukleáris fegyvereket vetne be, ez bármelyik pillanatban megváltozhat.
A nukleáris fellépés rendkívül veszélyes lenne Putyin számára. De ha úgy gondolja, hogy a Nyugat megpróbálja tartósan meggyengíteni Oroszországot, hogy soha nem fogja feloldani a szankciókat, vagy akár rezsimjének megdöntésére törekszik (a nyugati döntéshozók többszöri tagadása ellenére), akkor hajlandó lehet a további eszkalációra. Putyin ezt úgy tekintheti, mint a hadsereg megőrzésének módját, amely mind nemzetközi befolyása, mind belbiztonságának az alapja.
Nehezített pályán
A fegyverzetellenőrzés egyik legfontosabb célja a stabilitás megteremtése közös megállapodások vagy informális megállapodások révén, hogy elkerülhető legyen a nukleáris háború. Ezt ma nehezebb elérni, mint a hidegháború idején. Ekkor a konfrontáció ellenére tárgyalások folytak a fegyverzetellenőrzésről, ami még áttörést is hozott. Ma más a helyzet: néhány nappal az ukrán invázió után az USA és Oroszország közötti stratégiai stabilitásról szóló párbeszédet felfüggesztették.
Ezt a formációt a tavaly júniusban Genfben tartott Putyin-Biden csúcstalálkozó után újították fel, hogy előkészítsék az utat a New Start megállapodást követő szerződésről szóló tárgyalások előtt. A New Start az egyetlen olyan egyezmény, amely korlátozza az Egyesült Államok és Oroszország stratégiai nukleáris fegyvereinek készleteit és szállítóeszközeit – ez 2026-ban jár le.
Oroszország és az USA nélkül nem fog működni
Az elkövetkező években aligha várható előrelépés a fegyverzet-ellenőrzés terén bilaterális vagy többoldalú szinten, sem az atomsorompó, illetve a leszerelés kérdésében. Az atomsorompó-szerződés és a legtöbb egyéb többoldalú mechanizmus, amely köré az atomsorompó- és leszerelési erőfeszítéseket szervezik, a működő amerikai-orosz kapcsolatokon alapul. Ezek gyakorlatilag teljesen leálltak.
Ezenkívül Kínát be kell vonni a fegyverzetellenőrzésbe, ha ez számít. Kína növekvő nukleáris képességei ezt sok, különösen amerikai megfigyelő szemszögéből elengedhetetlenné teszik. Eközben Peking következetesen megtagadja, hogy részt vegyen a fegyverzetellenőrzésben. Kína gyanítja, hogy a fegyverzetellenőrzés gátat szab a további növekedésnek. Emellett Peking felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországnak és az USA-nak még mindig sokkal nagyobb nukleáris arzenálja van.
Tekintettel a NATO határain folyó háborúra, a szövetségeseknek meg kell erősíteniük a hagyományos és a nukleáris elrettentést egyaránt. Ezt fejezi ki a júniusi madridi NATO-csúcson elfogadandó NATO stratégiai koncepció. Azok a fegyverzetellenőrzési lépések, amelyek az elrettentés hitelességének aláásásával fenyegettek, azonnal ellenvéleményt váltanak ki a NATO-n belül, és aláássák a kohézióját.
Ugyanakkor az elrettentés megerősítése a kapcsolódó fegyverzetellenőrzési mechanizmusok nélkül a stabilitás kockázatát rejti magában. Ezenkívül a nukleáris fegyverek növekvő jelentősége és az általuk jelentett kockázatok tudatosítása fokozhatja az atomellenes érzelmeket az európai közvélemény egy részében.
A teljes leszerelés iránti igény
Az elmúlt években a leszerelés terén tapasztalható előrehaladás hiánya miatti csalódás ösztönözte az atomfegyverek eltörlésére irányuló mozgalmat. Ennek középpontjában a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződés áll, amelyet 60 állam ratifikált. Az ezt támogató civil társadalmi szervezetek most Putyin nukleáris fenyegetéseit veszik fel, mint egy újabb indokot, amiért több államnak kellene aláírnia a szerződést. Éppen az orosz nukleáris fenyegetések miatt nincs értelme a NATO számára, mert aláásná a szövetség hiteles nukleáris elrettentő erejét.
Tekintettel ezekre az ellentétes tendenciákra, amelyek egyrészt az elrettentés erősítésére, másrészt a nagyobb leszerelésre irányuló felhívásokra irányulnak, kevés a tere a fegyverzetellenőrzésnek. Mindazonáltal a fegyverzetellenőrzés az atomháború megelőzésének alapvető politikai eszköze; nélkülük a világ még veszélyesebbé válna. Még ha nehéz is az új körülményekhez igazítani a fegyverzetellenőrzést, a közeljövőben továbbra is szükség van az eszkaláció enyhítésére, csakúgy, mint a kockázatcsökkentő intézkedésekre.
A hangsúly a következő elemekre helyezhető: a katonai doktrínák kölcsönös megértésének javítása, az átláthatóság növelése, a kommunikációs csatornák kialakítása válsághelyzetekben, a véletlen bevetés valószínűségét csökkentő intézkedések.
Ugyanaz a remény, mint a hidegháborúban
Az ukrajnai háború világossá teszi, hogy több fegyverzetellenőrzésre, jobb megelőzési mechanizmusokra és az eszkaláció ösztönzőinek leépítésére van szükség. Ha a fegyverzetellenőrzést többé-kevésbé halottnak nyilvánítanák, a következmények végzetesek lennének. Az atomfegyvereket előbb-utóbb bevethetik.
Az, hogy a fegyverzetszabályozás újraéleszthető-e, számos tényezőtől függ. Az ukrajnai háború kimenetele is ezek közé tartozik. Ha egyrészt az Egyesült Államok és szövetségesei, másrészt Oroszország és Kína között elhúzódó konfrontáció alakul ki, annak kicsi az esélye. Akkor már csak a remény maradna, hogy a hidegháború idején is rájönnének az emberek, hogy az atomháborúkat nem lehet megnyerni, és ezért senkinek sem érdeke.
A Republikon Intézet tette fel a kérdést. 
