Finnország és Svédország várhatóan közösen lép fel a NATO-csatlakozás érdekében Sauli Niinisto finn elnök mai hivatalos stockholmi látogatásán. Döntésük, hogy a nyugati katonai szövetség védelmét keresik, óriási csapás Oroszország számára, amely egyben megváltoztatja Észak-Európa és az Arktikus térség katonai erőviszonyait.
A Kola-félsziget
A NATO közelgő északi bővítésével az orosz sarkvidéken fekvő Kola-félsziget még inkább a nyugati katonai egyezmény látókörébe kerül.
A félsziget stratégiai jelentőségű, mivel Oroszország északi flottája állomásozik rajta; fő bázisa a Murmanszk melletti Szeveromorszkban van, amely "az egyetlen jégmentes orosz kikötő az Északi-sarkvidéken", ahogyan azt a Berlini Tudományos és Politikai Alapítvány (SWP) egy friss elemzésében megállapítja.
Többek között ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárók állomásoznak a Kola-félszigeten, amelyek az SWP szerint " önmagukban garantálják Oroszország tengeri nukleáris második csapásmérő képességének mintegy kétharmadát".
A nukleáris második csapásmérő képesség óriási stratégiai fontossága miatt Moszkva újjáélesztette a Kola-félsziget körüli "bástya-koncepciót", amely a katonai képességek egy régióban való összpontosítását irányozza elő, "hogy megtagadja az ellenfél hozzáférését egy adott földrajzi területhez". Mindezek ellenére Oroszország "védelmi álláspontot foglal el az Északi-sarkvidéken" - állítja az SWP, a Kola-félszigetre is tekintettel, de kijelenti, hogy Moszkva "felkészült a gyors eszkalációra konfliktus esetén".
Az SWP leszögezi, hogy a NATO és tagállamai évek óta folytatják katonai tevékenységeik fokozását az Északi-sarkvidéken általában, és különösen Észak-Európában. Az SWP bizonyítékként említi a NATO 2018-as Trident Juncture manővert, amelyen több mint 30 ország mintegy 50 000 katonája vett részt 250 repülőgéppel és 65 hadihajóval.
A manőver fő területe Közép-Norvégia volt, de Svédország és Finnország légi és tengeri területei is bekerültek. Ez a NATO második legnagyobb gyakorlata volt a hidegháború vége óta.
Oroszország a következő évben az Ocean Shield nagy gyakorlattal válaszolt – amelyen 70 hajó és 58 repülőgép vett részt, amelyek közül néhány, amint az SWP írja, „közvetlenül a norvég felségvizek mellett végzett műveleteket”.
Mindez a folyamat jól mutatja, hogyan eszkalálódik és gyorsul Észak-Európában a militarizációs spirál.
Amerikai járőrözések a Barents-tengeren
Az Egyesült Államok hadseregének sarkvidéki stratégiáját 2021. január 19-én tették közzé – „Regaining Dominance in the Arctic” (Az uralom visszaszerzése az Északi-sarkvidéken) címmel. Ennek alapján nemcsak műveletei számát növeli Washington Észak-Európában és az Arktikus térségben, hanem járőrözéseit is.
Rendszeresen zajlik a Cold Response hadgyakorlat, amelynek középpontjában Észak-Norvégia áll.
Idén 27 országból mintegy 30 000 katona vett részt a Cold Response 2022-n. Ez a NATO legnagyobb gyakorlata volt az Északi-sarkvidéken a hidegháború vége óta.
Ezen nem utolsósorban két repülőgép-hordozó harccsoport vett részt, egy amerikai a USS Harry S. Truman és egy brit a HMS Prince of Wales körül.
A manőver helyszíne, a norvég Ofoten régió egy tavaly előzetes jelentés szerint „stratégiai jelentőséggel bír egy Oroszországot érintő jelentős globális konfliktus esetén az Atlanti-óceán északi részén”, mert csak „600 kilométerre van a Kola-félszigettől”.
NATO légi hadműveletek az Északi-sarkkörön
Finnország és Svédország nemcsak rendszeresen részt vesz a NATO észak-európai manővereiben - mint például a Trident Juncture vagy a Cold Response -, hanem újra és újra – akárcsak a 2018-as Trident Juncture alkalmával – ezek a hadgyakorlatoknak helyszínt is biztosítanak. Ilyen például az Arctic Challenge manőversorozat, a légierő kiképzéssorozata, amelyet először 2013-ban tartott Norvégia, Finnország, Svédország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. 2021-ben már kilenc ország vett részt az Arctic Challenge-n.
A 2019-es Arctic Challenge különféle légi műveleteket tartalmazott, a NATO és legközelebbi szövetségeseinek vadászgépei a norvégiai Bodø-ből, a svédországi Luleå-ból és a finnországi Rovaniemiből szálltak fel, amelyek mindegyike az Északi-sarkkörön található. A finn Rovaniemi légvonalban alig több mint 400 kilométerre van az orosz északi flotta fő bázisától, a Murmanszk melletti Szeveromorszktól.
Finnország és Svédország NATO-csatlakozása tovább növeli a nyugati katonai szövetség számára az olyan katonai gyakorlatok jelentőségét, mint az Arctic Challenge, amelyben mindkét ország jelentős szerepet játszik.
Sarkvidéki fegyverkezési spirál
Oroszország a maga részéről is újabb lépésekkel reagál Észak-Európa militarizálására.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter már április közepén bejelentette, hogy "több mint 500 fejlett fegyverrendszert" helyeznek el a Barents-tenger környékén, tekintettel "az európai katonai és politikai helyzet drámai romlására".
Moszkva most azt próbálja demonstrálni, hogy komolyan gondolja ezt a bejelentést.
A május 9-i murmanszki felvonuláson az orosz fegyveres erők nemcsak az új Monolit-BR parti radart mutatták be, amelyet most az északi flotta használ, hanem a 3K60 Bal rakétarendszert is, amely például haditengerészeti bázisok védelmére vagy a part menti vizek ellenőrzésére szolgál. A jelentések szerint ez rövid időn belül képes kiiktatni a Vardø-ben található norvég radarrendszert. Az Északi-sarkvidék militarizálása menthetetlenül hajtja a fenyegető fegyverkezési spirált Európa északi részén.
Putyin elnök tavaly decemberben Alekszandr Mojszejevet, az Északi Flotta 58 éves főparancsnokát admirálissá léptette elő, ami a második legmagasabb rendfokozat az orosz haditengerészetnél. Ennél jóval fontosabb, hogy idén január 1-től az Északi Flotta besorolása Északi (Arktikus) Katonai Körzetté változott, ezzel egyenrangúvá vált a többi néggyel. Oroszország óriási területe eddig négy katonai körzetre volt felosztva, úgymint az Északi-, a Déli-, a Központi- és a Keleti Katonai Körzetekre.
Megkapta az engedélyt a Mol. 
